UTE Fest 20 – Kolozsvár – Elektra, A fösvény
Gazdag programmal várja nézőit a Kolozsvári Fesztivál tizenhat napon át. A financiális szűkösséget láthatólag rendre felülírja a szellemi tágasság, a színházi paletta sokszólamúsága.
Alább néhány karakteres és jelentékeny szakmai vitát is indukáló előadásról szeretném megosztani impresszióimat az olvasókkal.
Elektra – Kolozsvári Állami Magyar Színház
A Elektra nagy mítosz, az ősi mítoszok közt az egyik legrégibb. Sokféle verzióban láttam feldolgozni Szophoklész drámáját, nekem az origó mégis Jancsó Miklós remekműve, a Szerelmem, Elektra. A film 1973-ban forgott, s a rendező és alkotótársai (Hernádi Gyula, Gyurkó László, Törőcsik Mari, Cserhalmi György, Madaras József s a többiek) Jancsó vizionárius nyelvén kőkeményen reflektáltak a korabeli politikai kontextusra. Agamemnont 15 éve ölték meg, zsolozsmázza a zsarnoknak Törőcsik acélos keménységű és erkölcsiségű Elektrája. Az ’56-os mártír miniszterelnököt, Nagy Imrét és mártírtársait pontosan 15 éve végeztette ki a kádári adminisztráció, és a film, ami a rezsim alaptabuját sértette, – többek között Jancsó kivételes státusának következtében – átment az egyáltalán nem puha diktatúra filmes cenzúráján.
Botond Nagy rendezése izgalmas, gondolatgazdag látványszínház.
Román Eszter és Albert Csilla Fotók: Biró István
Hol vagyunk? Mikor? Mi ez a puha, lágy szőrmékkel borított szoba, ahol játszanak a szereplők? Maga a tér látványa, működése végtelenül tágra nyitja az asszociációs mezőt, s ezerféle interpretációra ad lehetőséget. A látványtervező Dragoş Buhagiar. S ezen a különleges helyszínen bontakozik ki az antik tragédia mai olvasata, a zenékkel, a fényekkel, a színészek kreatív játékával. A látszólag zárt, puha dobozon titkos ajtók, kapuk nyílnak, megteremtve a kint és a bent, a bezártság és a relatív szabadság térélményét.
Albert Csilla és Váta Lóránd
A játék ideje elvont, általános, bárhol játszódhat a történet, ahol egy zsarnok tartja kezében s védelmezi életre halálra a teljhatalmát. Kali Ágnes és a rendező szövegadaptációja a lényegi történésekre koncentrál, tág mozgásteret nyitva a játékosoknak: a hatalmas feszültségét magába fojtó, lázadó, de sokszor némaságba burkolózó Elektrának (Albert Csilla remeklése), a robbanékony, testpáncélos ifjú Oresztésznek (Kiss Tamás), a hatalmi mámorba süllyedő, majd megsebzett állatként szűkölő zsarnoknak, Aigiszthosznak (megannyi diktátor, önkényúr, félelmetes vagy elfuserált hatalmasság specialistája, Váta Lóránd játssza).
Díszlet- és jelmeztervező: Dragoş Buhagiar
Albert Csilla Elektrája végletes érzetek hordozója. Sorsába temetkezett asszony, szinte megszűnt körülötte az élhető világ, neki csak a feladat maradt, az erkölcsi parancs, amit véres inggel, a bosszú angyalaként kell abszolválnia: a diktátornak, a gyilkosnak bűnhődnie kell, különben széttörik a világ gyémánttengelye.
Elektra: Albert Csilla
A rendező a drámainterpretációját nem kategorikusan, diabolikus felhangokkal, hanem mellérendelő játékossággal, iróniába csomagoltan jeleníti meg színészeivel. A terhes Klütaimnésztra (Györgyjakab Enikő) csillogó, fényes palástját fodrozza, rózsaszirmokkal pettyezi a szél(gép), a narancsszínű munkásruhába öltöztetett nevelő (Kardos M. Róbert) az összegyűlt hulladékot porszívózza rendíthetetlenül, ironikus felhangokkal, Román Eszter királyi tartású Khrüszothemisze ugyancsak erkölcsi parancsok hordozója.
Oresztész: Kiss Tamás
Az emelkedett stíl, a tiszta, nemes artikuláció, a zsúfolt, villódzó képvilág, s a szarkasztikusan elemelt, rituális testbeszéddel együtt is koncentrált előadás jótékonyan nézőbarát, sokféle gondolati opciót kínál a befogadáshoz.
Molière: A fösvény – Szolnoki Szigligeti Színház
Az egyik legjobban várt produkció, amit messze megelőzött a híre, a Tisza-partról érkezett a Szamos-partra. De hogy kerül egy szórakoztató karakterű magyarországi játék a fajsúlyos előadásokat felvonultató nemzetközi fesztiválra, kérdezhetné a gyanútlan néző. A szolnokiak színházcsinálói kvalitásairól a Liliomfit nézve nem is olyan rég meggyőződhettem, amiben olyan fiatal művészek mutatkoztak be, sikerrel, mint Cseke Lilla Csenge, Csákvári Krisztián, Ónodi Gábor és társaik, akik most is tehetséggel helytállnak. A Molière-t játszó együttes kiegészült a vendégül hívott, Szolnokon sok évig játszó népszerű színészikonnal, Mucsi Zoltánnal.
Biró Panna Dominika, Mucsi Zoltán és Hajdu Tamás Miklós
Rápillantva Antal Csaba átgondolt színpadképére, először a bemutatott rekvizítumok léptéke lep meg: az öblös, magas színpadon oldalt kék toi-toi vécé, középütt mini Eiffel-torony, miniszobor, ami kerti törpének is elmegy. Cs. Kiss Zsuzsanna jelmezei lehozzák a nagy klasszikus világát a kortársi hétköznapokba. És akkor ideje beszámolnom az előadás truvájáról, a címszereplő színészi produkciójáról, ami élénk érdeklődést váltott ki, vitákat is provokálva.
Harpagon: Mucsi Zoltán
Az előadást, a precízen kidolgozott rendezést, a szereposztást, a színészvezetést is beleszámítva, sacc per kábé Mucsi egyszemélyes produkciója fémjelzi. A jelenség, úgy hiszem, elemzés tárgyául szolgálhat.
Mucsi mára univerzális komédiás lett. Mindent meg tud csinálni színpadon, és mindent meg tud csinálni a közönséggel. Kézből eteti őket.
Aprólékosan kidolgoz minden pici gesztust, hangot, poént, szófordulatot, közben félszemmel lesi a közönséget, s ha társra lel közöttük, azonnal reagál. Sziporka sziporka hátán, nem megy a szomszédba egy sikamlós poénért.
A nyelvi gegek is éltetik játékát.
Hatalmas bohóc.
Megkonstruált magának egy szerepet, amit beépít a játékába. A legjobb, mikor átlép önmagán, s ezt a szerepet is ironizálja, szatirizálja, kigúnyolva a MucsiZoltán-műveket.
A fösvényben sokféle arcát mutatja, s a bohócériát átlibbenti elemelt, szofisztikált dimenzióba. A hangjával, a testtartásával, a váratlan, szeszélyes kiszólásaival, a naturbursch, szlengbe kódolt szövegpoénjaival.
Hosszú, kacskaringós utat járt be; most, úgy gondolom, topon van; rengeteget játszik, ragyogó fizikai, pszichikai és művészi kondícióban.
Sztárszínész, vonzza a nézőket, fogynak a jegyek az előadásaira, s személye iránt is hatalmas az érdeklődés, a rajongó szeretet.
A szakmai beszélgetésen akkora tömeg gyűlt össze, mozdulni alig lehetett a helyszínen.
Az előadás láthatólag megosztotta a közönséget, a publikum nagy része dörgő tapssal honorálta komédiási megszólalásait, a vájtfülű szakma egy része ugyanakkor elutasította a szcénát.
Nehezen indul az előadás, lassan kap lábra, apránként kóstolgatják egymást a játékosok és a nézők. Ám amikor beindul a flow, Mucsi vérszemet kap, vállára veszi az előadást, s viszi magával az utolsó percig. Zsigerből játszik, de önmagát is átlényegíti. Úgy vélem, de lehet, hogy tévedek, hogy ez már másféle ripacséria, mint amit sokszor láttunk tőle. Ahogy a sapkás macsó után színre lép a remegő lábú, pénzéhes, szerelemittas agg trotty, egy öltönyös, szenilis úr, az delikát átváltozás. Mindkét zsánert könnyedén hozza.
Mondjuk, összecsapnak a fiával. A fiú beszél a csajáról. És akkor egyszer csak beszól az öregre maszkírozott decens vénember: leszállsz a csajomról, vagy…, valami ilyesmit mond.
A nagyközönség zabálja az ilyen mucsis poénokat.
Mucsi Zoltán
De Szabó Máté rendező is dolgozott a szövegen, nem is keveset, így a Molière-matéria megtelik nyers, eleven, kortársi textusokkal, szlenggel. Élvezik ám a fiatalok, és a színházjegyet váltó közönség jelentős része is, hisz azon a nyelvi regiszteren szólal meg a szórakoztató produkció, ami körülveszi őket. Ami körülvesz bennünket. Semmi hálósipkás Harpagon-romantika, semmi uncsi szerelmi mesterkedések, csak sistergő érzelmek, adrenalintolulás, vad bohócéria a toi-toi-ba rejtett ládika körül. Aki a klasszicizáló Molière-t várja az előadástól, lehet, csalódik.
Rég úgy gondolom, hogy Jancsó Miklós filmjei óta Mucsi már nem ugyanaz a kedves, csípőből komédiázó, nagyhangú figura, akire anno vevők voltak a nézők. Először az Utolsó vacsora az Arabs szürkéhez című Jancsó-filmben láttam. Ott is hozta a hangoskodó macsót, aki ugratja társát, Pepét, de hibátlanul megjeleníti, amit a rendező elképzelt. És tartott ez az utolsó nagyfilmig, az Oda az igazságig.
Díszlettervező: Antal Csaba
Jó, hogy jelen lehetett a szolnoki A fösvény a fesztiválon. Bravózás a nézőtéren, operettsiker; közelharc folyt a nagyszínpadi előadás jegyeiért is. Mucsi neve, színészi nimbusza tömegeket mozgatott meg, ezúttal Kolozsváron.
Visky András, Antal Csaba, Biró Panna Dominika, Szabó Máté, Mucsi Zoltán, Cseke Lilla Csenge, Csákvári Krisztián, Hajdu Tamás Miklós és Tompa Gábor – Szakmai beszélgetés A fösvényről
UTE Fest 20 – Kolozsvár, 2023
