Szilágyi Mária 1952-2023
Remek szakmai érzékével tudta, mi van a levegőben, kik a kortárs színház meghatározó alkotói.
Szilágyi Mária
Szilágyi Máriáról, a színházi producerről, dramaturgról, szerkesztőről, kortárs német darabok fordítójáról, a Kortárs Drámafesztivál alapítójáról és igazgatójáról, a Színházi Dramaturgok Céhének tagjáról tudományos komolysággal illene írnom, hisz az az életmű, amit hátrahagyott, az a szakmai elhivatottság, ahogy a színház világában létezett, erre kötelez. De közben, ha fölidézem személyét, hangját, lényét, csak a vidámsága, az öröme, a nevetése, a játékossága sejlik föl előttem. Föloldhatatlan ellentét. Az, ahogy az általa kitalált Kortárs Drámafesztivál legelső záróbuliján mezítláb táncol a Merlinben, többek közt olyan nemzetközi hírességek társaságában, mint Tankred Dorst német drámaíró.
De nem Dorst volt az egyetlen világhírnév Mari fesztiváljain. Remek szakmai érzékével tudta, mi van a levegőben, kik a kortárs színház meghatározó alkotói. Ráadásul mindezt hitelesen tette, hisz a közönsége, anélkül, hogy pontosan tudta volna, ki kicsoda, zsúfolásig megtöltötte az előadásokat. Elsőként hozta ide Marthalert, Hermanist, Mayenburgot, Vișniec-et vagy Schimmelpfenninget – csodálkozom rá utólag, mert akkoriban ezek még nem voltak annyira ismert nevek Magyarországon, mint ahogy később azok lettek. Marthaler Lina Bögli utazásá-hoz például lepukkantságában is eleganciát mutató tér kellett, s megtalálta a Fáklya Klub valaha jobb napokat látott dísztermét, a múlt század utolsó évtizedében. Néhány év múlva a dokumentarista dráma, illetve verbatim színház izgalmas jelenlétéről szervezett konferenciát a fesztiválján belül, nemcsak előadókat, hanem előadásokat is meghívva, így lehetett látni nemzetközi közönség előtt Cărbunariu-t és PanoDrámát, vagy az orosz teatr.doc-ot.
Szilagyi Mária, Philip Arnoult
Mennyit vitatkoztunk szenvedélyesen a konyhájában a csodás rakott krumplija fölött azon, milyen kortárs magyar előadásokat mutasson meg a meghívott külföldi szakembereknek. Egy asztalhoz tudott ültetni egymással amúgy épphogy szóba álló embereket – mindezt nem létező pénzekből, nem létező reklámmal. Marinak hitele volt, szívesen társultak hozzá, mert végül mindig valami különleges dolog született meg. Volt, hogy a kortárs dráma menedzseléséről szervezett minikonferenciát – ezek mindig a „nagy fesztiválján” belül történtek –, ahol 2-3 nap alatt körüljárhattuk, milyen műhelyek, projektek segítik a magyar dráma születését, a marosvásárhelyi egyetemi drámaíró képzésétől az SZFE dramaturg szakán folyó munkáig, a Zalaegerszegről induló Nyílt Fórumtól a budapesti Add ide a drámád! vállalkozásig. Kíváncsian figyelte az induló tehetségeket, különleges érzékkel hozott össze alkotókat. Többek közt a pályája kezdetén álló Schilling Árpádot az akkor még szintén a pályája elején tartó, a berlini Schaubühne frissen kinevezett művészeti vezetőjével, Thomas Ostermeierrel. Fordítókat nevelt, illetve nyelveket tudó dramaturgokat beszélt rá, hogy fordítsanak, ösztöndíjakat szerzett nekik. Vagy hamar fölfedezte Sardar Tagirovskyban rejlő másfajta színházcsinálási vágyat, és mindenféle projektekben kezdett el vele gondolkodni.
Szilágyi Mária, Gregor Mayer
Személyes kitérőként hadd idézzem meg, mikor együtt voltunk szilveszterezni Sepsiszentgyörgyön. Mari azzal hívott fel, hogy mennek Gregorral, az ő csodálatos osztrák férjével, Gregor Mayerrel, és arra gondoltak, mi biztos csatlakozunk hozzájuk, mert nemcsak szilveszter, hanem Sardar-bemutató is lesz Bocsárdi színházában. Naná, hogy mentünk, télvíz idején, és jól is tettük, mert Szilágyi Mari renoméjából nekünk is jutott. És Sardar volt a tettestársa legutóbb is, alig egy éve, mikor kortárs ukrán darabok felolvasószínházát szervezték meg az Átriumban. Azért épp ott, mert őket is mindig támogatta jelenlétével, ajánlataival. „Mindig volt egy ötlete. Amikor már senkinek se volt, ő még mondott kettőt, amiből az egyik még jó is volt, vagy lehetett belőle jót csinálni…” – olvashatni a teátrum honlapján. Néhány éve Moszkvában jártam egy kortárs drámafesztiválon – rögtön Mariról kérdeztek. Ahogy Tel Avivban is egy hasonló rendezvényen. Mindig úton szellemi és konkrét értelemben is. Jó volt útitársának lenni. Vajon lesz-e kivel útra kelni ezután?
Lőkös Ildikó dramaturg
