Embermustra a Sziget Fesztiválon
Embermustra a Sziget Fesztivál, temérdek-féle ember van a színpadon, és flangál, kíváncsian egymás képébe bámul, szóba áll, dumál, haverkodik, a rendezvény egész területén, amiről tulajdonképpen elmondható, hogy tolerancia show.
A szerző felvételei
Vizsga abból, hogy más-más nációjú, nézetű, akár szexuális beállítottságú emberek hogyan képesek együtt szórakozni, lazulni, ismerkedni, szót váltani. Jó példa erre a Magic Mirror sátor, és abban a Sziget egyik legfrekventáltabb, hosszas sorban ácsorgás, tolongás által megnézhető, késő esti programja, a transzvesztita show, ami idén Angliából érkezett, Main Show címmel. Korábban ez a műsor inkább a klasszikus revükre hajazott, énekesekkel, táncosokkal, artistákkal, csak sok elemében transzvesztita megnyilvánulásokkal. A mostani inkább koncert, a Queen Együttes számaival, nőknek öltözött, vagy annak átműttetett férfiakkal, ezt nehéz eldönteni.
Pillanatok alatt hangulatot csinálnak, erős egyéniségek, húzósak a beköpéseik is, szándékosan provokálnak, ami amúgy az itteni közönségnek nemigen hat annak. Extravagáns, élénk színű cuccokban vannak, amik naná, hogy sokat láttatnak a testükből. Kihívóak, harsányak. Fél playbackről énekelnek, amit mindig utálok. Az sem állítható, hogy fene kimunkált a hangjuk. De ezt pótolni igyekeznek hangossággal, mind érzékibb előadásmóddal, ami majd az extázisig fokozódik, ahogy valamelyik műsorismertető írja, bárkiből kihozzák az ördögöt. Az sem mondható el, hogy fenemód profi táncosok, de összepróbálták, amit csinálnak, egyszerre, és mind felfokozottabban veri a lábuk a ritmust, vehemensen rázzák magukat, mozgás közben gyakran erotikusan kidomborítják valamelyik testrészüket, amit kurjongatással honorál a befülledő sátrat zsúfolásig megtöltő közönség, amelyik mindinkább csaknem transzba esik. Önkéntelenül is összeérő testű emberek, „billegnek”, táncolnak, már-már önkívületbe jutnak, de mégis maximálisan toleránsak egymással.
Fiatalkori rossz élményem egy Nagy Feró koncert, amelyiken a Térden állva című szám közben mindenki letérdelt, de én nem akartam, miért lenne ez nekem kötelező? De többen rám üvöltöttek, majd meg is dobáltak, tán meg is vertek volna, ha gyáván nem adom be a derekam, és végül nem térdelek le. Emiatt a diktatórikusan agresszív megnyilvánulás miatt soha többet nem mentem Nagy Feró koncertre. Gondoltam, most kipróbálom, mi történik, ha ülve maradok, bár körülöttem már nincs olyan, aki beleférne a bőrébe, és ne táncolna, vagy éppen állva vonaglana. Mindössze annyi történt, hogy egy fiatal nő hátulról, kedvesen mosolyogva, megérintett, és mint aki segíteni akar abban, hogy én is érezzem jól magam, a kezével mutatta, hogy álljak fel. De ez szeretetteljes, sőt figyelmes gesztus volt, minden agresszivitás és kötelező jelleg nélkül. Amikor nem álltam fel, simán hagyta, hogy tegyem azt, amit akarok, és ez így nagyon rendben volt.
A Szigeten lehet toleranciát tanulni. A nagyszínpad előtt is vannak, akik tömegbe zsúfolódva csápolnak, mások odébb, szintén sokaságba tömörülve ücsörögnek, megint mások csoportba verődnek, ácsorogva iszogatnak, miközben némelyikük a lábával veri a ritmust, míg mások egy szál magukban, kissé elrévedve, pohár borral a kezükben élvezik a koncertet. A Sziget körútjain pedig föl-le sétafikálnak az emberek, időnként szembejön velük valami attrakció, például egy életnagyságúnál jóval nagyobb, négy ember által mozgatott, valószínűtlenül hatalmas lóbábu, vagy egy lassan gördülő diszkó kocsi, amiből árad a zene, és amit egy csoportosulás kitartóan követ, és miközben lépked előre, táncol. Akik mellett pedig elhaladnak, nevetve nézik és fényképezik őket.
A cirkuszra mondta a nagy újságíró, Bálint György, hogy emberiségfürdő, mert a legdemokratikusabb művészet, hiszen a befogadása nem igényel előképzettséget, a hároméves gyerektől a százéves professzorig bárki élvezheti. Tán nem véletlen, hogy a fesztiválnak mindig hangsúlyos a a cirkuszprogramja. Az pedig roppant fontos, hogy évente bemutatkozási lehetőséget kap a fesztivál valamennyi napján a Baross Imre Artista-és Előadó-művészeti Akadémia. Gondoljunk csak bele, hogy például először itt figyelhettünk fel a Recirquel kiugró tehetségére, ami azóta a Müpa együtteseként igencsak komoly nemzetközi karriert futott be. Idén az artistaképzősök a Világok vándora – János vitéz című előadásukkal érkeztek. Erős az első jelenet, amiben Juliska kötélen mutat be kunsztokat, Jancsi talajakrobatikázik, és közben szerelmetesen bámulnak másikra. Kicsit olyan ez mint Júlia és Rómeó szerelmi jelenete. A kunsztokkal nincs különösebb baj, a szerelmetes nézés már hagy bizonyos kívánalmakat, az nem elég átélten hiteles. Később is a színészi teljesítménnyel lesz a legfőbb gond, ami pedig mind fontosabb a modern kor cirkuszában.
A növendékek zömének rezzenéstelen az arca, látszik, hogy az attrakcióra koncentrálnak, és nem jelenik meg rajta az az érzelem, amit a jelenettel ki kellene fejezniük. Korábban artistaképzősöknek, Uray Péter által rendezetten, volt egy remek Rómeó és Júlia előadásuk, ami még a Fővárosi Nagycirkuszban is repertoárra került. Most is megállják a fiatalok a helyüket a különböző zsánerekben, például zsonglőrködve, kézegyensúlyozásban, gurtnival a levegőbe emelkedve, egymást erőből emelve és dobálva. Szimpatikusak, ügybuzgóak, tehetségesek, a kifejezőerejükön azonban még sokat kell javítani.
A hatalmas cirkuszi sátor mellett láthatóak szabadtéri kamara attrakciók is. Például a katalán Lldor Lach kifejezőerejével nincs is baj, ő bohóckodik, és löki a süketet. Csinál jó pörgéseket, kézenállásokat, hátrameneteket a kerékpárján, de tíz perces számot fúj fel 40 percnyire, ami így híg, tulajdonképen csalás.
A szerencsére a Szigetre rendszeresen visszatérő kanadai Cirque Alfonse nevű formáció már ismét a sátorban, viszont vérprofi, fantáziadús, humoros, szívet melengető. Egy kiterjedt család – amiben még a 75 éves nagypapa is fellép, rúdon simán magasba mászik, vagy traktorban furikázik -, kiegészülve még másokkal is, megjeleníti egy állatfarm nyüzsgését, és egyáltalán nem hagyományos attrakciókat csinál. A nehéz tehénkolompokkal való zsonglőrködéstől, persze, hogy egy artista is megjelent bájos tehenet alakítva, pusztultam a nevetéstől. De az ugródeszkázás böhöm nagy traktorkerékkel, sem kismiska, ahogy a tejes bödönökön való egyensúlyozás sem. Minden művész énekel, hangszeren is játszik, táncol, és pazar karakter, jó színész. Ez igazi összművészet, talentumos, kiváló teljesítmény.
