Önkéntesség a Szigeten
A Sziget, Magyarország legnagyobb, nemzetközi fesztiválja, amin már a második éve volt lehetőségem önkéntesként részt venni. Rengeteg színes programot, koncertet, cirkuszt, utcaszínházat, előadást és tulajdonképpen mindent kínál, ami szemszájnak ingere. Ugyanakkor felmerülhet bennünk a kérdés, hogy megéri-e heti jegyért dolgozni, ha végül a fesztiválélményünk elmarad?
Fotók: Sziget Fesztivál
Fesztivál Önkéntes Központ
A Fesztivál Önkéntes Központ számos nagy koncertekre, Balaton Soundra, Plázsra, és egyéb eseményre biztosít helyszínt az önkéntességre.
A Szigeten való munkánk során hatszor hat, vagyis harminchat órát kötelezően le kell dolgoznunk, és cserébe megkapjuk a teljes heti bérletet. A tavalyi tapasztalatom hihetetlenül pozitív volt, hiszen az elő-, és utómunkára voltam beosztva. Nem kellett a programjaimat feláldoznom, ezáltal egy teljes élménnyel gazdagodhattam.
Ebben az évben konzekvensen igyekeztem manifesztálni a hasonló beosztást, azonban idén a HelloKutatás csoportba kerültem. A műszakjaim a Sziget közben zajlottak, 08:00-14:00, 14:00-20:00, 20:00-02:00 és 02:00- 08:00 óra között. A kutatás során nagy százalékban szociológusokkal együtt, felméréseket végeztünk, hogy a vendégek, mennyire elégedett a higiéniai körülményekkel, és az étel-, illetve italkínálattal.
Tekintettel a tavalyi önkéntescsapat tökéletes szinkronjára, és kivételesen magas színvonalára, hatalmas elvárásokkal érkeztem ezzel kapcsolatban. Örömmel jelenthetem, hogy idén sem csalódtam. 650 önkéntes vett részt a programban a világ számos tájáról. A mi csoportunk az ország minden részéről, és a határon túlról érkezett.
Találkozás a FOMO-mal
A FOMO, vagyis Fear of Missing Out jelentése egy belső félélem, szorongás, hogy kimaradunk valamiből. Ez az érzés a tinédzsereknél szokott a leggyakrabban előfordulni, de egy olyan fesztiválon, ami New Yorkhoz hasonlóan sosem alszik, nekem is jócskán kijutott belőle.
Annak ellenére, hogy igyekeznek aszerint kialakítani a beosztást, hogy milyen előadók, programok érdekelnek, és van lehetőségünk cserére, ugyanakkor nem vehetünk részt minden olyan eseményen, amelyre szívesen elmennénk. Ebből következik egy folyamatos FOMO, hiszen lemaradunk az áhítottról, azért, hogy mások fesztiválélményét jobbá tegyük. Ugyanakkor felmerül a kérdés, hogy hol marad az én élményem?
Emellett természetesen az is közrejátszik, hogy a buli és a munka kombináció, egy csipetnyi porral megfűszerezve, konstans fáradtsághoz vezet, illetve mindenki kedvencéhez a fesztiválbetegségekhez. Mérlegre téve a boldog, szabad, fiatalos életérzést, illetve az alvást, egy idő után, kénytelenek vagyunk az alvást választani. Emiatt megint azt érezzük, hogy elrohan mellettünk a marketing kampányok szerinti szabadság szigete, és mi a sátorban horpasztunk, miközben mindenki élete éjszakáját szórakozza végig.
Amikor a többieket is fejbe csapta a FOMO
A saját élményeimet egy kissé félretéve megkérdeztem, öt másik önkéntes társamat, hogy ők milyen tapasztalatokat szereztek a kimaradás jelenséggel kapcsolatban, illetve, hogyan kezelték ezt a folyamatos szorongást.
A megkérdezettek egy 10-es skálán 5-6-os erősségi szinten élték meg a FOMO-t. Lemondtunk a pihenésről, a koncerteken való jó helyek megszerzéséről, a cirkuszi előadásokról, workshopokról, reggelig bulizásról és a művészeti eseményekről . A fáradtság miatt a nappali, és az éjszakai programokból is úgy éreztük, hogy kimaradunk. Számos koncertet a felénél ott kellett hagynunk, és sosem voltunk képesek kellően elengedni magukat, hiszen tudtuk, hogy másnap dolgoznunk kell. Bár nehéz szavakba önteni, hogy pontosan milyen érzésekké formálódhat bennünk a FOMO, mi megpróbáltuk megfogalmazni. Csalódottság, lehangoltság, düh, fáradtság, frusztráció, tehetetlenség és cinikusság.
Egyesek igyekeztek felkészülni előzetes tapasztalataik alapján az érzésre. Fontos kiemelnünk, hogy a fesztivál gigantikus, ezáltal rengeteg impulzust hordoz magába, ami így is maradandó élményt tud nyújtani. Arról nem is beszélve, hogy lehetetlen küldetés volna, minden szimpatikus programon részt vegyünk.
Mindazonáltal, hogy konkrét megoldást nem találtunk, igyekeztünk megbirkózni a jelenséggel. Mentálisan fel kell készülni a FOMO-ra. A közös élmény során együtt könnyebb átvészelni a negatívumokat is. Mivel sok mindenből kimaradtunk, sikerült jobban értékelni a látott programot, és igyekeztünk nyitott szemmel járni, hiszen végső soron nem vendég, hanem önkéntes minőségben voltunk jelen.
Útravaló az önkéntes jelölteknek
Ezen információk tudatában mindenki eldöntheti, hogy a lemondást, a fáradtságot és ezáltal a FOMO jelenséget mérlegre téve bevállalja-e, hogy belevág az önkéntességbe. Minden árnyoldala ellenére kijelenhetem, hogy mindkét évben fantasztikus kapcsolatokra tettem szert. Világsztárok koncertjeit hallgathattam és aktív részese lehettem a Sziget ezerarcú légkörének.
