Roberto Bolaño: Vad nyomozók / Radnóti Színház
Emlékezetes előadás született a Radnóti Tesla Laborban, mert a színpadi cselekmény bonyolítása és az elmondott anekdoták harmonizálnak egymással.
Fotók: Dömölky Dániel
Elkeseredett párbaj szemtanúi vagyunk. A helyszín egy nappali, amelynek részletei, a kitömött vadnyúl, a preparált fekete holló, a sivatag homokja hordozzák a természet nyomait. (Látvány: Schnábel Zita.) A felek előbb karddal küzdenek, aztán térnek át az ádáz kézitusára. Az alkotó és az elemző csatája ezúttal is eldöntetlen marad. Arturo Belano (Baki Dániel) és a Kritikus hosszú percekig gyűrik egymást, akár az óvodások a homokos játszótéren. Egymásba kapaszkodva, egymást soha el nem eresztve. A harcnak vélhetően a végtelenben sem lesz vége.
Roberto Bolaño (1953-2003) monumentális regénye, a Vad nyomozók három részből áll. Az első és a harmadik részben a költőnek készülő Juan García Madero naplóbejegyzéseit olvashatjuk. A középső rész igazi kihívás a befogadónak. Itt tehetségesen szertelenné és csapongóvá válik a szöveg. Több tucatnyi mesélő emlékeit olvassuk a „zsigeri realista” néven emlegetett avantgárd irodalmi csoportosulásról. Arturo Belano és Ulises Lima az évtizedekkel ezelőtt eltűnt költőnőt, a 20. századdal egyidős Cesárea Tinajerot keresi a keretrészekben, míg a középső szakaszban egy ismeretlen elbeszélő kutatja a „zsigeri realisták” nyomait.
A regény cselekménye 1975-ben, Mexikóban indul. A második rész perspektívaváltásai, a beszélők különösen nagy száma, a csapongó emléktöredékek a szokottnál nagyobb figyelmet és türelmet kívánnak a befogadótól. A legtöbb betéttörténet megállná helyét önálló novellaként is. Kertes Gábor magyar fordításában a Vad nyomozók regényként definiálja önmagát, amennyiben folytonos visszalapozásra és a történetek újraolvasására készteti az olvasóját, aki így nem tehet mást, mint megpróbálkozik összeállítani a hősök életének történetét a saját mozaikjai alapján.
A regény elbeszélőszerkezetének különlegessége okán mi magunk is nyomozóvá válunk. A regény emlékezetes részeiben elvész a cél, a nyomozás a háttérbe szorul. Nem marad más út a költészetén kívül, nincs nagyobb szépség az íráson és a csavargáson kívül. Csak az elvágyódás marad a félfeudális Mexikóból. A szereplők írók, szerkesztők, lapalapítók és mindenekelőtt KÖLTŐK. A legtöbbjüknek polgári foglalkozása van, de a hivatal a világon semmi izgalmat nem rejt azok számára, akik be szeretnék írni a nevüket a tengerpart laza homokjába.
Gáspár Sándor és Sodró Eliza
Kelemen Kristóf színpadi adaptációja a nagyjából lineáris történetmesélés hagyományait őrző első és harmadik részre épít. A második rész betéttörténeteiből az adaptáló egyet-egyet emelt ki a szereplők élettörténeteit kiegészítendő. A színészek mesélnek és átélnek, ahogy az olvasó mozaikokat rak ki, úgy ők is apró részekből próbálnak személyiségeket építeni.
Porogi Ádám Ulises Lima szerepében a költészet erejének többször is bizonyítékát adja. Előbb elektromos gitárral, eksztatikus mozgással kíséri egy modern irodalmi csoport alapítását. Később az érzelmekkel telített versmondásának szerelmes hevületét azok is értik, akik nem beszélnek franciául.
Sodró Eliza három hasonló személyiséget játszik. Nem élnénk szívesen egy fedél alatt Sodró testi és lelki örömöktől megfosztott, a férfipszichének kényelmetlen nő alakjaival. A munkájába beletört, a dokumentálás álcája alatt a gyerekek pályázatra küldött rajzait bedaráló Levéltárosnő a bevezetés a megtört női lelkek panoptikumába.
A színésznő két alakba bújva készül lefeküdni Arturo Belanóval. Igazi bravúrként Sodró egy jeleneten belül képes pontosan érzékeltetni a határokat és a különbségeket a két szerep között. Edith-nek kellemetlen élmény a szeretkezés, mert már az is fájdalmas számára, ha csak belehatolnak. A betegesen érzékeny Edith kiszámíthatatlan hangulatváltozásai, megújuló hisztériás rohamai előrevetítik a lány majdani pszichiátriai kezelését. A hideg és kemény María Font ellenben azt szereti, ha szeretkezés közben alázzák. A nimfomán María egy mondattal méri fel az embereket. Azonnal rátapint a lényegre Juan García Madero (Sipos László Márk) esetében, hiszen a fiatalember hiába is állítja az ellenkezőjét, a szüzességét még nem vesztette el.
Gáspár Sándor nagy mesélő, különösen Quim Font szerepében mesélt anekdotája találó a férfias tábornokról, aki az utolsó leheletéig küzd az életéért, miután ellenségei a bordélyházban tüzelnek rá.
Az előadás epizodistája Rusznák András. Sajnos csak kétszer jelenik meg a Kutató. Holott néznénk többször is. Rusznák úgy közelít a mikrofonhoz, ahogyan az általa alakított Kutató a témáját vizsgálja: kisvártatva és bizonytalanul. Maga sem hiszi el, hogy itt lehet. Igyekszik nem mutatni, de élvezi, hogy végre-valahára fontos lehet. Úgy lép a mikrofonhoz, ahogyan csak a váratlanul reflektorfénybe kerülő képes, aki egyébként idegenkedik a szerepléstől. Néhány pillanatig félni kell attól, hogy az egyensúlyát veszti és elesik.
De nem, ezt nem lehet kihagyni, ezért emberünk csak magához ragadja a mikrofont. Sőt! Valósággal kapaszkodik a beszélőbe. Ki tudja, hogy mikor lesz hasonló lehetősége. Most végre megoszthatja tudását a világgal. Rusznák Kutatójának kell(ene) eligazítani minket a zsigeri realizmus történetének zegzugos útvesztőjében. A szakállas ősbölcsésztől hiába is várjuk a konkrétumot, a lényeg nem hangzik el. Nemcsak az ellenállhatatlan humor működik, hanem a személyiség vonalai is láthatók. A gyakorlattól irtózó, a kollégák által nem sokra becsült témát kutató és oktató, köldöknéző értelmiségi miniportréja ez.
Porogi Ádám és Sodró Eliza
A kompromisszumok nélküli szabadságért semmi sem lehet sok, sugallják a csapongó jelenetek. Emlékezetes előadás született a Radnóti Tesla Laborban, mert a színpadi cselekmény bonyolítása és az elmondott anekdoták harmonizálnak egymással. Az olykor a háttérben vetített filmben a Radnóti Színház igazgatónője, Kováts Adél hatalmas jégtömböt tol át a budai oldalról a pesti oldalra. A cél ismeretlen, a jégtömb a nagy melegben megsemmisül. Ahogy Kelemen Kristóf a Vad nyomozókból készült rendezésében a zárlatban nem vár semmi, illetve a semmi vár, hiszen a tekervényes utazás a lényeg.
