…de inkább az utcán üvölteni volna jó
Ördögkatlan 2022
Fotók az Ördögkatlan FB-oldaláról
Valahogy így hangzott a díszvendég k2 színház egy dalbetétrészlete, amire felfigyeltünk már a megnyitón, ahol az előttünk álló öt nap produkcióinak jellemző pillanatai sorjáztak. Megérkeztek például a megnyitóra minden körülmény dacára a most az eddigieknél fiatalabb ukrán asszonyok, akiktől Both Miklós Ukrán Udvarában majd táncolni lehetett tanulni és az általuk celebrált mulatságokon, így ukrán-magyar kettős esküvőn részt venni. (Adománygyűjtés indult itt egyúttal a háború áldozatai részére.) A szokásos Wombo helyett idén a mexikói Foco alAire, egy másik vidám zenecsapat nyitotta meg az együttlétet. Egy ecquadori-iráni-amerikai lány a soundpaintingesektől különleges hangprodukciót adott elő, amiből végül kivehető lett az Üdvözlünk az Ördögkatlanban-formula. A Szavak zenéjének fordított Soundpaintinggel már az első napon megismerkedhettek a nagyharsányi református templom látogatói, akik vokális improvizációs kórusmű készítésében vettek részt. Sokunknak újszerű volt a metódus, de könnyen bele lehetett szeretni: kézjelekkel a karmester különböző magasságú, hosszúságú, erősségű, dallamú stb. hangzást hív elő belőlünk – s ez alapján bárki kipróbálhatja a vezénylést.
Kétségtelenül a k2 volt a főszereplője ennek a hétnek. Ők, akiket minden nap láthattunk, akik búcsúztak, akik jobbnál jobb előadásokat mutattak be, akiknek a kibontakozása az Ördögkatlanhoz kötődik, és akik, bár ebben a formációban befejezik működésüket, a már említett előadáson azt ígérték, valamiféle buborékszurkáló üzemmódban újra találkozhatunk velük nemsokára. Sőt, vegán konyhát is üzemeltettek a beremendi református templom melletti udvarukon becsületkasszás fizetéssel. Így működött a nagyharsányi Origo romkocsma hagymás zsíroskenyér-szolgáltatása is, ahol a fröccsök-sörök-pálinka-kínálaton túl lepihenőhelyek is várták a betérőket.
A nagyharsányi szoborpark lélegzetelállító helyszíne nemcsak színházi előadásokat fogadott, hanem a Seuso-kincsek témájára épülő fényfestést is produkált a sziklafalra. Jó volt a szervezés. A nagyelőadások és nagykoncertek után katlanmenetrenden túli különbusz vitte haza a katlanozókat, de most is rendkívül készségesek voltak az autósok a stopposokkal, kis kreativitással pedig a legtöbb helyszínen fel lehetett tölteni ivóvízzel flakonjainkat.
Villánykövesdi faluház és Csikófuttató, az utóbbin belül istálló és kombájngarázs, Teleki liget és Francia pince – Nagyharsányban az origóul szolgáló Narancsliget (koncertezett itt Udvaros Dorottya, a Tudósok, a Psycho Mutans), az iskola a megható nagyharsányi tablókiállítással; az Aralica panzióban a falu szintén központi (Beremend felé leágazó) elhelyezkedésű pontján még a korábbiaknál is gazdagabb programkínálatú Pécsi Bölcsészudvar, valamint a Fidelio-teremre elkeresztelt tornaterem, a Petőfi színpad a Sportpályán, az odavezető kereszteződésben az Árokpart-pár, az Offlájn rezervátum – megannyi költői név, meggyőző tartalommal. A régebben kiesett Palkonyát (megmaradt belőle a Mokos pincészet nagy színházterme) és a nemrég (reméljük, átmenetileg) kikapcsolódott Kisharsányt Beremend erősödő jelenléte ellensúlyozta. Ezer forintos katlanos belépővel lehetett hűsölni a hőségriadó idején húsz óráig nyitva tartó strandján, a Megbékélés Kápolna dombján háborúellenes koncertet is tartottak, a Veled kerek udvarán különféle műhelyek – és többek között vitaszínház zajlott Szép új múltam címmel corvinusos oktatók és egy színházi ember prezentálásában. Drámajátékok során saccoltuk meg itt természeti erőforrások jelenbeli állapotát, majd zöld forradalmi tanács terjesztette elő brutális megszorító intézkedéseit, amelyeket a lakosság véleményezett. A helyzet javultával pedig, néhány elképzelt évtized múlva eldönthettük, mit tartsunk meg belőlük – és immár, szerepünkből kilépve vállalhattunk közülük napi gyakorlatunkba építendő elemeket.
Állandó és kedvenc beremendi programhelyszín, mióta létrehozták, a falu másik, felső végén található Kovácsműhely, ahol a kiszáradt tó fölötti Tószínpadon Alinda tartotta beszélgetéseit – például a Fortepan gazdájával, Tamási Miklóssal és Dés Lászlóval s Dés Andrással. Az utóbbiak a társadalmi cselekvés, az ellenállás, a felszólalás értelmét is latolgatták. Az egyik napon itt járt egész napos programmal a Telex. Zsúfolásig telt mindvégig minden talpalatnyi hely. A Vylyan festői terasza író-olvasó-találkozóknak, kies udvara koncerteknek adott helyett. Fotó- és plakátkiállítások, workshopok és beszélgetések mindenfelé, tréningek, változatos aktivitások ajánlkoztak kicsiknek és nagyoknak. Az állandó paneleken (a védnökök emlékezete, írók és zenekarok, a szívünkhöz nőtt programok és udvarok) túl most a Kádár-kort és Pécs alternatív kulturális központ-szerepét jártuk körül, valamint a kerítést, a migrációt, a bevándorlást.
A k2 utolsó nap Bulgakov Színházi regényét ugródeszkának használva a Züfec című hosszú előadásával búcsúzott. Színházi viszonyaink – s a mindenkori színházi viszonyok kirajzolása szünet nélkül, több mint két órán át a halálos melegben. Egyszer szeretném megtudni, hogy a rendező vagy a szervezők kapcsoltatják ki rendre a légkondicionálást a színházi terekben, elviselhetetlen klimatikus körülményeket teremtve, de megszüntetve a kis zúgást, amit a készülék produkál. Így azonban csak gyanítom, hogy az előadás második fele sem volt rossz, mert a túlélésért küzdöttünk. A nemlétező szünetet hiába várva mellettem egy lány melltartóra vetkőzött. Valamikor itt legyezőt és hideg vizet osztottak – mindezek híján a szünet és a klíma bekapcsolása is megoldást jelentett volna.
A Felhőkakukkvár a felhők fölött, a szoborpark Amfiteátrumában három görög női komédiából állt össze női és férfi létről, azok nemi és hatalmi alakváltozatairól és országlásáról, hullócsillagok alatt. Háborúból szexsztrájkkal férjeiket visszahívó nőkkel; háborús – és honi helyzetünk fojtogatóan húsbavágó allegóriájával a Demagóg és a Nép(öregasszony) egyenlőtlen felállásában. Ugyanitt két napra rá a Rebellisek a fasizálódó Németország és a jelen Magyarországának váltakozó jeleneteivel a színházi szakma megosztottságát, a szorongató esélytelenséget, a reménytelenség alakzatait mutatták meg. Az előadás egy pontján nekünk is lehetőséget adtak, hogy kimondjuk üzenetünket a világnak. Itt hangzott el a címadó mondat a társulat részéről.
A Katlan betölti azt az űrt is, ami a POSzT – és a már korában megszűnt Poszt-off helyén tátong; különféle színiakadémisták mutatkozhatnak meg Kaposvártól a FreeSZFE-n át a határokon túlig. A Marosvásárhelyi Egyetem Tűzoltója Mohácsi János rendezésében több volt mint bájos, friss flört a tűzrőlpattant fiatal özvegy és a feltartóztatott tűzoltólegény közt. A régies íz, viselkedés, szóhasználat és körítés átélt előadása révén belülre kerültünk egy több világrenddel ezelőtti mulatságos évődésbe, és nem kellett kizökkennünk belőle. Az őz című kétszereplős monodrámájuk a híres Szabó Magda-regény nőpárbaját hangosította ki sokféle törésben és megduplázódásban-felezésben, ráadásul a covidossá vált szereplőt a rendezőnő által helyettesítve. Fullajtár Andrea Karády-monodrámája könnyeket csalt ki, a Darázs című krimiben viszont az iskolai abúzus, a gyereklányok kegyetlenkedése továbbgördült egy logikailag nem teljesen megalapozott pszichothrillerbe. Mintha nem sikerült volna megtalálni azt a formát, amiben kifejeződik, mi visz rá egy bakfist a másik végletekig alázására, milyen ember lesz belőlük később, hogyan lehet ezt jóvátenni, avagy mit lehet vele kezdeni felnőttkorban, s megmarad-e a ragadozó alaptermészet, amit bizonyos feszültség máskor is aktivál. A Freeszfe Én itt fogok ülni szerintem című darabja a döntésképtelenséget, az elutasítottság utáni mélázást, az elutasítás visszavonását, a ragaszkodás, elköteleződés, vállalás hiányát jelenítette meg párkapcsolati sokszögekben.
A Rebellisek volt számomra a legnagyobb élmény – nemcsak a k2-től, hanem az egész idei katlanon. Világos helyzetekben nyilvánult meg benne a színi osztálytermen belüli hierarchia, a tanári és magánemberi szerep konfliktusa, a színházakhoz kiajánlás kényessége, a lojalitás kérdésessége. Oktassunk-e megszállt egyetemen?
Bevalljuk-e, hogy mi gyártjuk és terjesztjük az ellenállásra szólító röpcédulákat? A párhuzamos német síkon a rebelliseknek nem kegyelmez a hatalom. A miénken a buborékok kipukkantására lenne szükség, ami itt mindkét oldalt gúnyoló kicsattanó humorral kezdődött.
Megható pillanata volt az interakciónak, amikor az SZFE-n maradt s a legutóbbi időkig kitartott, pozíciójában hidat teremteni szándékozott HÖK-vezér lány a közönség soraiból erőt adott és örömre szólította az oda frissen felvetteket. Vegyülnek a sokféle színiakadémisták, együtt dolgoznak a legkülönfélébb formációkban, nem ítélik meg egymást. Épeszűek, tiszta szívűek. Van remény. Amint az ökológiai vitaszínház pozitív jövőképe: a lokalitás, erős közösség és részvételiség az Ördögkatlan – és egy hiányzó normalitás – itt öt napokra meg-megvalósuló mottója is lehet.
