Ópiumkeringő / Pesti Magyar Színház
Mikor hamvad el az a bizonyos cigarettavég, azaz miért jut eszembe Mezei András költő egykori publicisztikájának címe?
Karády Katalin: Pataki Szilvia
Miért van az, hogy Karády Katalin dalait olyan sokan éneklik újra?
Miért csak olyan előadók tudják hitelesen átélni és nekünk megmutatni ezeknek a réges-régi nótáknak az eredeti hangulatát, akik némileg pöttyös múlttal állnak oda a mikrofon elé?
Mikor belépek a Pesti Magyar Színház premierjének nézőterére, miért jut eszembe Jurij Ljubimov egykori Erkel színházi Don Givannijának meglehetősen botrányos esete?
Ha már a Karádyt játszó színésznőt kísérő zenekar a színpadon ül, miért kellett őket a leengedett vasfüggöny előtti szűkös térbe bezsúfolni?
Fotók: Juhász Éva, Pesti Magyar Színház
Miért van szükség 17 (!) muzsikusra (plusz egy karmesterre), amikor ezt a zenei feladatot nagyjából öt dzsessz-zenész is el tudta volna látni?
Miért nem volt jó a dalok korabeli, eredeti hangszerelése?
Miért kell az amúgy igencsak erős egyéniségű színésznőt kb. két négyzetméteres játékfelületre kényszeríteni?
Miért jó az előadót 2019-ben a nagyjából ötven-hatvan évvel korábban uralkodó leszúrt lábú játékmódra kényszeríteni?
Ha Karády rossz színésznő volt, miért akarják őt annyian utánozni?
Miért nem bízik a rendező választott színésznője színpadi erejében, miért kell még egy feje fölötti kivetítőben a megizzasztott főszereplő fekete-fehér premier plánjában gyönyörködnünk?
Apropó, el tudják képzelni kedves Karády-rajongók kedvencüket mikroporttal énekelni?
Miért választ az író rendező a darabjához csöppet sem illő címet?
Miért nem keresett egy írót a színház az életrajzi játék megírására?
Ha már egy színész-rendező írta a szövegkönyvet, miért nem kapott valódi segítséget egy olyan dramaturgtól, aki komolyan veszi a munkáját?
Ha már a darab szerzője jószerivel fittyet hányt az eredeti Karády-életút meghatározó tényeire, miért nem álmodott eredetibb játékot KK alakja köré?
Mennyire zavaró egy színpadon dolgozó tehetségnek, ha azt látja, előadás közben többen elhagyják a nézőteret?
Miért érzem azt, hogy az egy és háromnegyed órás szünet nélküli színpadi játék közben a széksorok összébb mennek, egyre jobban satuba szorítanak?
Ismerik még a honi színházi életben azt az íratlan szabályt, hogy a néző ülőképessége nagyjából háromnegyed órát bír ki?
Miért nevezik „Doktor úrnak” a darabban Karády szerelmét, Ujszászy tábornokot, egy Csákányi László által énekelt 1957 körüli rádiósláger („Doktor úr, a maga szíve sose fáj”) nyomán?
Miért van legalább háromszor vége a darabnak?
Ha ennyi kérdésem van, miért megyek színházba, miért nem lemezen, CD-n, kazettán hallgatom a számokat?
Miért-miért?
Mert a néző mindig jobbat vár, mint amit kap.
Ópiumkeringő – a Pesti Magyar Színház bemutatója. Írta és rendezte: Lengyel Ferenc. Karády szerepében: Pataki Szilvia. Hangszerelte és az összekötő zenét írta: Subicz Gábor. Vezényel: Fekete-Kovács Kornél. Közreműködik: a Modern Art Orchestra.
