Mirandolina egy laza, könnyed és magabiztos nő

|

Interjú Székely Beával – Zentai Magyar Kamaraszínház

“Mirandolina egy laza, könnyed és magabiztos nő, aki körbetáncolja a férfiakat, talán már túlzásba is esik kicsit. Igyekeztem minél több bájt, nőiességet, kacérságot és tüzet belevinni a karakterbe.”

Mirandolina: Székely Bea

A Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiváljának második napján Goldoni jól ismert darabját, A fogadósnőt láthatta a közönség, az idei díszvendég, a Zentai Magyar Kamaraszínház előadásában, Mészáros Tibor rendezésében, a címszerepben Székely Beával. A rendkívül szórakoztató és humoros előadásra nagyon sokan voltak kíváncsiak, még a lépcsőkön is ültek. Nem véletlen. Nagy siker övezte az előadást,  akárcsak pár nap múlva a Táborosi Margaréta által rendezett Novocento című monodrámát, amiben ugyanőt láthattuk.

Székely Beát a Mirandolina megformálásáról kérdeztük.

Hatalmas siker volt. Mennyire érzed játék közben a közönséget?

Érzem, van is bennem izgalom, bár egy idő után azért csillapodik. Mindig érzem a közönség energiáját. Plusz drukk volt bennem, hiszen egy olyan környezetben játszottunk, ahol jelen van a szakma, a zsűri is értékeli az előadásokat. Természetesen megpróbáltunk mindent megtenni, de ez mindig így van, pláne, amikor érezzük, hogy az emberek kíváncsiak ránk. Legyen ez egy nagyvárosban, vagy egy pici falucskában, igyekszem mindent megtenni, bárhol is legyek. Hozzátenném, számomra az is nagyon megható, amikor egy kis faluban olyan emberek néznek meg bennünket, akiknek nincs túl sok lehetőségük színházba járni. Egyébként örültünk, hogy jöhetünk Kisvárdára, kiváló fesztivál, szeretünk utazgatni is, szerencsére van rá sok lehetőségünk.

Dévai Zoltán (Rippafratta lovag) és Székely Bea (Mirandolina) A fogadósnő előadásában – Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Mészáros Tibor

Mennyire volt nehéz megküzdeni Mirandolina szerepével?

Én ezt a szerepet beugróként vettem át. Bevallom, kevés időm volt rá: annak idején, amikor átvettem, két hetem volt és már mentünk is Sopronba játszani. Nemcsak emiatt volt különleges az az időszak, hanem azért, mert akkor már három éve nem játszottam színpadon, egy nagyobb kihagyás miatt.

Tehát nem elég, hogy régóta nem játszottál, ráadásul a próbafolyamat sem a hagyományos formában telt?

Igen. Bevallom, az elején kicsit utánoztam a kolléganőmet, aztán sikerült lazítanom, míg végül megtaláltam a saját hangomat, mára már saját színeket is igyekeztem belevinni. Egyébként Mirandolina szerepét a legkönnyebb átvenni, mert bár sok a szöveg, nem olyan nehéz a koreográfia. Azért ezt a szót használom, mert mondhatni koreográfiaszerű, ahogy körbetáncolom magam körül az urakat.

Közel áll hozzád a karakter?

Természetileg bennünk van ez a kacérkodási hajlam. Férfiban, nőben, hol kisebb, hol nagyobb mértékben. Nekünk színészeknek pedig a lehető leghitelesebben és legőszintébben kell eljátszani bármilyen karaktert, aki szembejön. Igyekeztem minél több bájt, nőiességet, kacérságot és tüzet belevinni a karakterbe. Minden egyes alkalommal meg kell találnunk magunkban azokat az impulzusokat, amelyek éltetik a karaktert. Mirandolina egy laza, könnyed és magabiztos nő, aki tényleg körbetáncolja a férfiakat, talán már túlzásba is esik kicsit. Ezt a végén el is mondja, én pedig igyekszem úgy alakítani, hogy érzékelhető legyen, hogy megbánta a viselkedését. Amikor látja, hogy a lovag nem hódol be neki rögtön, az sérti őt, ezért esik tehát túlzásba, s aztán már bármire képes, csak elérje a célját.

Az előadás minimális eszközökkel dolgozik, sokkal inkább a hangok kerülnek főszerepbe. Egy színésznek nehezebb, ha üres a színpad?

Nekem személy szerint épp nincsen olyan sok dolgom a színfalak mögött, nem zenélek, nem adok semmilyen aláfestést, mint a többi szereplő. Egyedül az elején a kardos jelenetnél adok hangaláfestést, valamint az ajtócsukásoknál. Ahogy említettem, nem vettem részt a próbafolyamatban, ugyanakkor érezhető, hogy hatalmas precizitást, koncentrációt igényelhetett a folyamat, hiszen mindent mi, szereplők csinálunk a színpadon. A zenét, az effekteket. Én keveset, a többieknek ilyen szempontból nehezebb dolguk van. Ez nem az az előadás, ahol van időd szusszanni egyet, hiszen szinte végig jelen vagyunk.

Székely Bea – Alessandro Baricco: Novocento, Zentai Magyar Kamaraszínház, rendező: Táborosi Margatéta

Még azt áruld el, mit csináltál abban a három évben, amikor nem játszottál?

A színészet mellett hegedülök, és lehetőségem adódott egy hajón zenélni. Jó élmény volt, rengeteget utaztunk, de azért hiányzott a színház…

Forrás: Magyar Színházak 34. Kisvárdai Fesztiválja kisvardaifesztival.blogspot.com

KISVÁRDAI FESZTIVÁL, 2022
KISVÁRDAI FESZTIVÁL, 2021

CÍMKÉK: