Beszélgetés Király Attilával
A Jászai Mari Színház idei harmadik bemutatója a Hóhérok. A kortárs világszínház egyik legnagyobb írója, Martin McDonagh Hóhérok című színdarabjának egyik vonzereje, hogy akár egy szituáción belül is képes elgondolkodtatni és megnevettetni.
Király Attila, Danis Lídia
Az egymástól messzebb eső esztétikai jellegzetességeket a tatabányaiak Szikszai Rémusz rendezésében, Morcsányi Géza fordításában mutatják meg egy szórakoztató előadásban. Az egykori főhóhér, Harry Wade nem menekülhet a múlt árnyaitól és bűneitől. Az előadásban többek között Danis Lídiát, Bartos Ágit, Mikola Gergőt és Kardos Róbertet láthatjuk. A főszerepet alakító Király Attilával szót ejtettünk a Hóhérokon kívül a Nemzeti Színházban nemrégiben történt balesetről és a színházi kritikusokról is.
Király Attila
Igényelt külön felkészülést a főhóhér szerepe?
Igen, és nemcsak nekem, hiszen nálunk a Hóhérok szereplői egy kitalált magyar nyelvjárásban beszélnek. A cselekmény szerint 1965-ben egy londoni fiatalember dúlja fel egy észak-angliai kisváros jól megszokott nyugalmát. Teszi ezt azzal is, hogy más nyelvet használ, mint ahogyan az arrafelé megszokott. Míg a magyar a nyelvjárásból általában paródia lesz, addig itt a nyelvi környezet inkább távolságot teremt ember és ember között. Már Morcsányi Géza ötletes műfordítása is rájátszik erre, de Szikszai Rémusz rendező szövegbéli igazításai tovább növelik a nyelvi szakadékok okozta drámaiságot. Izgalmas volt végig kísérni a szöveg alakulását, majd elsajátítani a sajátos ritmusát.
Bartos Ági, Mikola Gergő Fotó: Sipos Zoltán
Az elmúlt évadban Szikszai Rémusz rendezte Tatabányán a Jógyerekek képeskönyve című előadást. Most a Hóhérok szintén fekete humor eszközével tapint rá érzékeny pontokra. Összehasonlítható a két előadás?
Nem igazán, hatalmasak a különbségek. Annyi az azonosság, hogy mindkétszer apát játszom. Az előbbi zenés darab, míg az utóbbi prózai. A Jógyerekek képeskönyve előadásában, ahogy mondani szoktuk, Apusunk kétdimenziós szerep, amelyből szerettünk volna komplexebbet csinálni a rendezővel. A Hóhérokban Harry Wade összetettebb és mélyebb személyiség. A fekete humor valóban jellemzi mindkét előadást, amelynek segítségével olyan társadalmi és magánéleti témákról lehet beszélni, amelyekről jobb szeretünk hallgatni. Gondolok itt például a halálbüntetésre, vagy a régmúltban elkövetett bűnökre.
Martin McDonagh filmrendező is. Szereti a filmjeit?
Igen, a fanyarkás, keserű skandináv humor közel áll hozzám. Jól emlékszem mennyire bizalmatlan voltam a szerző egyik filmjével, amelynek eredeti címe In Bruges. Magyarországon az Erőszakik címet kapta a film. Úgy gondoltam akkoriban, hogy ilyen címmel csakis gagyi készülhet. Aztán amikor láttam az egyik kedvencem lett. Martin McDonagh újabb alkotásai közül A sziget szellemei tetszett különösen.
Figeczky Bence, Király Attila
A Nem félünk a farkastól drámaisága, és a Farsang vígjátéki vonulata után a Hóhérok egy újabb színpadi stílus az évadban. Mennyire igényli a tatabányai közönség a változatosságot?
A színésznek lényeges a stílusbéli változatosság, mert különben óhatatlanul is ismételni kezdi önmagát. Egyébként Szikszai Rémusz az a típusú rendező, akinél nem lehet bejárni kétszer ugyanazt az utat. Addig motiválja, piszkálja a színészt, amíg az legalábbis részleteiben vagy teljesen, de új színpadi arcát nem mutatja. Nagyon remélem, hogy a publikum is élvezi a repertoárunk kínálta változatosságot.
Nagy port vert fel a színházi közvéleményben a Nemzeti Színházban nemrégen Szász Júliával és Horváth Lajos Ottóval történt baleset. Király Attila volt már hasonló veszélyben színpadon?
Hogyne, nem is egyszer. Amikor majd három évtizede szegény Cserna Antal lezuhant a Vígszínház Padlás előadásán, és éppen mellettem landolt. Hasonlóan megrázott, amikor Várnagy Zoltán előadás közben rosszul lett, és nem sokkal utána elhunyt. Természetesen nem tudom, hogy pontosan mi történt most a Nemzeti Színházban. A színház mindig is veszélyes üzem volt, és az is marad. Annyi azonban biztos, hogy a veszélymentességet elsősorban pénzzel és odafigyeléssel lehet megteremteni. Erőskezű vezetőre van szükség, aki a megfelelő szakembert bevonva dolgozik. Nem akarok poénokat lelőni, de a Hóhérokban Mikola Gergővel történnek hajmeresztő dolgok. Azonban ez csak a látszat, mert valójában teljesen veszélytelen a szituáció. Remélhetőleg a publikum izgulni fog érte és élvezi majd az akciót.
Idén szeptemberben a Jászai Mari Színház adott szórakoztatóan frappáns műsort a Színházi Kritikusok Céhének díjátadóján. Több kategóriában esélyes volt a tatabányai társulat, ám végül egy jelölést sem sikerült díjra váltani. Mennyire fontos a társulatnak a kritika, illetve mennyit számít személy szerint Önnek?
Nehéz kérdés. Ha jól sejtem körülbelül 40 tagot számlál a Színházi Kritikusok Céhe. A tagok, tisztelet persze a kivételnek, főleg a Katona, az Örkény és a Radnóti előadásait nézik. Esetleg még a Pintér Béla Társulat produkcióit is ide sorolhatjuk. Körülbelül öten lehetnek, akik rendszeresen járnak Tatabányára. Így azért nehéz felvennünk a versenyt az előbbiekkel. Ez fájdalmas nekünk, mert hitünk szerint minden évben van 1-2 produkciónk, amely az eddigieknél nagyobb figyelmet érdemel(ne) a szakma részéről.
