Interjú Mészáros Bélával
Mészáros Béla tizenhat éve a Katona József Színház tagja, az utóbbi időben rengeteg filmet forgatott, így láthattuk például a Swingben, a BÚÉKban, a Seveled című romantikus vígjátékban. Játszik a Pesti balhéban, de a sorozatokban is „otthonra lelt”, úgymint a Csak színház és más semmiben, az Aranyéletben, vagy a nagy sikerrel futó Mintaapákban. Egy szombat délelőtt találkozunk, a beszélgetés után ő rögtön Szegednek veszi az irányt…
Mészáros Béla Fotó: Feigl Zsófia
Mi lesz ma Szegeden?
A Jurányi Házban csináltuk meg a Megyek utánad című darabot, és most levisszük Szegedre. Nagyon szeretjük azt az előadást.
Pár óra múlva ismét színpadra állsz. Milyen lelkiállapotban vagy?
Az a helyzet, hogy vannak olyan előadások, amelyek előtt jobban izgul az ember. A természetes izgalommal nincs gond, és most azért egy jól bejáratott előadásról beszélünk; bár az utóbbi időben nyilván nem játszottuk. Elég sok szövegem van benne, muszáj lejárni előtte.
Tehát a szövegmennyiségtől is függhet az izgalom mértéke?
Igen, az is számít. Ezt az előadást ráadásul három hét alatt raktuk össze, ami elég kevés. Most egyébként is kevesebbet játszom, hiszen a Katonában levették a Szürke galambot, a Biharit, és a Bádogdobot is.
Nem csupán a karantén, de a forgatás miatt is kevesebbet vagy színpadon, igaz?
Igen! Leültem Máté Gáborral, hogy most egy kis időre eltávolodnék a színpadtól, hogy forgathassak. Nagy szerencse, hogy olyan színházban lehetek, ahol ebből nincs gond, igaz, már tizenhat éve társulati tag vagyok. Ilyen idős lennék? Múltkor egyedül kávézgattam, és egy húszas éveiben járó fiatal csapat ült körém, mert nem volt máshol hely, majd amikor elindultam, odaköszöntem nekik, hogy sziasztok, ők meg így szóltak: viszontlátásra. Annyira nevettem, de nem értették, miért. Csak eszembe jutott… Tehát, Máté Gábor azt mondta, teljesen megérti a kérésemet, és hozzátette, készüljek fel arra, hogy ez a fajta forgatás megterhelő lesz.
Fotó: Katona József Színház
Jót tett a kevesebb színház?
Igen! Ez egy nagyon jó év volt színház nélkül. Persze azért játszottam, de próbálnom nem kellett. A következő évad ismét forgatással indul, de már elvállaltam egy előadást, méghozzá Máté Gábor állítja színpadra Nick Payne Hát, ha van is, én még nem találtam meg című darabját. Már volt egy olvasópróba és hát nagyon érdekes újra ez a világ…
Újra rácsodálkozol a színházra?
Szinte igen. Úgy megyek be, mint egy gyerek, örülök az öltöző illatának, örülök a szövegnek, a hangulatnak, tehát jót tett ez a szünet. Eddig minden évben hármat-négyet próbáltam, és azért bele lehet fásulni. Persze a forgatás is kihívás volt, hiszen ott meg a rövid távú emlékezőképességet kellett próbára tenni.
Csak színház és más semmi – Tenki Réka, Móga Piroska, Mészáros Béla és Klem Viktor
Néhány évvel ezelőtt egy balatoni gyorsvonaton láttalak, ahogy a Csak színház és más semmi szövegét tanultad. Így kell elképzelni egy forgatásos időszakot?
Sok tanulás van, de azért nem éjjel-nappal. Kovács Lehel barátom felkészített, hogy úgysem lehet előre tanulni a szöveget. Teljesen igaza volt, képtelenség napokkal előtte felkészülni, viszont minden este átolvasom a következő napit, végül aztán főként a helyszínen memorizálom.
Amikor a kávézóba beléptem, akkor éppen mit olvastál?
Magyar Narancsot, előtte pedig Nemzeti Sportot. Ha kiváló interjúk, kritikák, tanulmányok vannak egy újságban, akkor teljesen hidegen hagy, melyik politikai oldalhoz áll közelebb. Az embert sem határozhatjuk meg politikai hovatartozásáról, nem ez dönti el, hogy milyen belül. Rengeteg jó ember van mindkét oldalon.
Ez egy nagyon jó év volt színház nélkül Fotó: Feigl Zsófia
A veled készült beszélgetésekből úgy tűnik, nem csupán megszólalás szintjén kerülöd a politikát…
Az biztos, hogy mivel nem vagyok fent semmilyen közösségi felületen, nincsen számítógépem sem, így kisebb mértékben ér el a napi politika. Ugyanakkor, ha beszélnék is róla, hova beszéljek? És mit mondjak? Bármelyik irányt nézem, itt most nem jó dolgok történnek. De ez alapján ítélni? Én egyaránt jóban vagyok jobb- és baloldali érzelmű kollégákkal. Sorolhatnám a hasonló példákat, nem hiszem, hogy ezek jelentenek bármit is.
Inkább ügyekben gondolkodsz?
Igen. Mint most például a Színművészeti ügye.
Állítólag korábban nagyon számon tartottad, hogy szeretnek-e téged az emberek. Ma is érdekel?
Van bennem egy olyan, hogy szeretném, ha szeretnének, de azért kezdem már elengedni. Lehet, hogy az első három életévemben kevesebb figyelmet kaptam; most persze csak viccelek, de biztos ilyenek is közrejátszanak. Örülök, ha szeretnek, de azért nem betegesen. Mindig konfliktuskerülő voltam, sokszor nem vállaltam fel saját magamat azért, hogy ne legyek a másikkal rosszban. Lehetséges, hogy a politikáról is azért nem beszélek, hogy ne alakuljon ki ellentét. Szeretem, ha jó a hangulat körülöttem, bár nem ártana jobban kiállni magamért.
Pedig a Katonában és a Mintaapák forgatása körül is voltak „balhék” az utóbbi időben. Akkoriban hogyan érintettek ezek?
Erről nem nagyon tudok beszélni, hiszen többrétegű és többértelmű dolgokról van szó. Bár éppen ezekből is kiderült, hogy az utóbbi időben nem nagyon álltam ki magamért. Csendben voltam, nem akartam konfliktust. Volt, amikor jól döntöttem, és előfordult, hogy nem annyira. A karantén alatt sokat ért bennem ez a dolog, talán a későbbiekben máshogy lesz. A helyzet hozza.
Petrik Andrea és Mészáros Béla a Pesti balhé című magyar filmben
Mennyire vagy spontán?
Sok dologban kifejezetten lazán gondolkodom, és sokkal spontánabb vagyok, mint az ismerőseim. A nővérem szokott nevetni, amikor elmondom neki a napomat így: tíz és tizenegy között lenyírom a füvet, tizenkettő és tizenhárom óra között a sövényt, délután másfél órát olvasok… Engem inkább a munka tábláz be, tehát a feladatok keretet adnak, azon kívül viszont tudok laza lenni.
Nagyon sokan úgy beszélnek rólad, hogy kedves és közvetlen vagy. Csatlakozom hozzájuk, de soha nem éltek vissza ezzel akár a szakmában, akár a magánéletben?
Nem, soha. Gyerekkoromban sem. Sőt, sok kedves emberrel voltam körülvéve Pilisvörösváron, ahol felnőttem. A mai napig tartom a kapcsolatot az általános iskolai osztálytársaimmal, akikkel már harminchat éve ismerjük egymást, nyaranta pedig közösen megyünk a Balatonra két-három napra, családostul-mindenestül.
Mészáros Béla és Szávai Viktória a BÚÉK című magyar filmben
Ők hogyan viszonyulnak a pályádhoz?
Vannak, akik eljönnek és megnéznek a színházban, vagy a filmekben. Egyébként a középiskolai és a főiskolai osztálytársaimmal is remek a kapcsolat. Ebben nagy szerencsém van, pedig sokan mondják, hogy az ő osztályuk nem maradt egyben…
Vannak olyan emberek, akiknek különösen adsz a szavára, vagy saját magad kontrollja vagy?
Ez nálam fele-fele arányban van. Érzem, hogy kire hallgathatok, de az a helyzet, hogy szerintem elég reálisan látom magam, és tudom, mikor csinálom jól, mikor nem. Persze a legtöbbször elégedetlen vagyok, de azért nem betegesen. Nem az van, hogy az előadás után alkohol és cigi társaságában depressziósan rágom magam, hogy miként lehetnék jobb. De azért picit maximalista vagyok. Ritkán mondom valamire, hogy na, ez most remek volt, ugyanakkor azért előfordul, hogy elégedettséggel tölt el egy-egy munkám.
Mészáros Béla és Dömötör András a Czukor Balázs előadásában – AlkalMáté Trupp – Jurányi Ház
Annak ellenére, hogy rengeteget látunk most a filmvásznon, nincsenek tele veled a bulvárlapok. Rosszul látom?
Hát, azért egy-két helyen felbukkanok. Előfordul, hogy bulvárlapnak is adok interjút, illetve a Pesti balhé bemutatójára elvittem a barátnőmet is, aki színésznő, erre kicsit rá is kaptak… De én nem futtatom saját magam, nem megyek rá arra, hogy minél többen kövessenek, lájkoljanak, hiszen ahogy mondtam, nem is vagyok elérhető közösségi felületeken. Engem sem érdekel más magánélete, de sajnos ilyen is van: önkéntelenül is beszívja az embert.
Amikor korábbi interjúkban sikerről, népszerűségről beszélsz, rögtön hozzáteszed – szinte mentegetőzve – hogy majd lecseng, vége lesz, lesz más, jön más. Meg tudod élni a pillanatnyi sikert?
Érdekes, valóban mindig ezt az oldalát fogom meg: úgyis vége lesz. Szerintem ez a gyász miatt van. Három évvel ezelőtt elvesztettem az anyukámat, előtte az apámat, és ez olyan mértékben átformálta az életemet, hogy egyszerűen nem tudok örülni annak, ha valakit ajnároznak. Most pont olyan szakaszban vagyok, amikor ezek nem érdekelnek. Lehet, hogy öt évvel ezelőtt másként lett volna. És mindeközben nagyon szeretem, ha valaki megállít az utcán, és azt mondja, hogy látott egy darabban, nagyon tetszett neki. Ez tényleg jól esik. De olyan sok elmúlást láttam az utóbbi időben, hogy azt érzem, ez is csak valami, aminek vége lesz. Meglovagolhatnám ezt a dolgot, de nem hiszem, hogy a boldogságot a sikerben találnám meg. Legalábbis, próbálom máshogyan értelmezni a sikert.
Kocsis Gergely és Mészáros Béla a Szürke galamb előadásában – Katona József Színház / Kamra Fotó: Dömölky Dániel
Éspedig?
Például sikernek könyvelném el, ha a magánéletem különböző szegmenseit meg tudnám oldani. Aztán lehet, hogy három év múlva azt látod majd, hogy testem-lelkem eladva alsónadrágban ugrálok egy reklámban… Csak viccelek, nem fogsz így látni! De visszakanyarodva, megélem a szeretetet, de mindig bennem van az elmúlás. Viszont, sokkal borzasztóbb lenne, ha elszállnék és a népszerűségre hajtanék, esetleg még többet foglalkoznék saját magammal. Jó lenne, ha lenne annyi erőm, időm és energiám, hogy másokkal foglalkozzak, másoknak segítsek, hiszen annyi küzdés, fájdalom van az emberek szemében-szívében, hogy sokszor eszembe jut, szociális munkásnak kellene menni.
A színészet nem szociális munka?
De, persze, lehet, hogy csak azért mondom most ezt, mert amikor hazamentem a karantén idejére, és amikor dolgozni kezdtem a kertben, akkor azt láttam, hogy kézzelfogható eredménye van a munkámnak. A színházban nincs fizikai eredménye, ha hatottunk az emberekre, hiszen ott a lélek a kérdés. Persze nagyon jólesik, amikor olyan levelet kapok, hogy valakinek az egész életét megmozdította egy bizonyos mondatom a színpadon.
Baki Dániel, Mészáros Béla és Kurta Niké a Megyek utánad előadásában – Jurányi Ház
Kertészkedéssel telt a karantén?
Sok időt töltöttem a barátaimmal, a családommal, sorozatokat néztem, olvastam, kipihentem magam, tehát jó volt. És igen, rajtam kívül még a kertészeti üzletek jártak nagyon jól ebben az időszakban.
Tudom, hogy nagy Barcelona rajongó vagy – és bár sajnos kiestek -, azért holnap megnézed a BL-döntőt?
Persze! Szerintem a Bayern München fog nyerni 3:1-re, de az álmom az, hogy a Paris Saint-Germain győz 2:1-re. Meglátjuk!
(A meccs végül 0-1 lett a Bayern javára.)
