Csehov: Három nővér / Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház
Mása élete szerelmétől búcsúzik. Az asszonyt mielőbb lerázni kívánó Versinyin türelmetlen, hiszen az alezredes hamarosan indul új állomáshelyére. Mása élete mérkőzésén a kiütés elkerüléséért küzd.
Fotók: Benkő Emese
Kis idő múltán Mása már a padlón fekve zokog fájdalmában. Mindeközben a sztoikus nyugalmából kizökkenthetetlen Kuligin cserélgeti a korongokat a lemezjátszón, miközben felesége a szeretőjétől búcsúzik. Mintha mindig valami mást akarna megszólaltatni, aztán kivétel nélkül a végleges szakításhoz nem illő hangulatú dalokat játszik le.
Ballag a katona, By-by Szása, Hogyan tudnék élni nélküled. Kuligin többek között az R-GO, a Pa-dö-dő és Demjén Ferenc dalaival, pontosabban azok refrénjeivel „segíti” afféle botcsinálta dj-ként Mása nem mindennapi búcsúszimfóniáját.
A popkultúra nemcsak az előbbi, ötletesen humoros jeleneten érezhető. A cselekmény helyszínének választott nappali a Jóbarátok című amerikai sorozat miliőjére emlékeztet. (látványterv: Rákay Tamás) A drámai felépítettségű szituációkat azonban máskor a rendezői ötletek sem pótolják. A Kovács Yvette Alida jelmeztervező által színpompás ruhákba öltöztetett karakterek boldogtalanok, ám a megvalósulatlan terveik és az egyre szűkebb életkilátásaik felismerései nem vezetnek el az igazi kétségbeeséseik megmutatásáig. A jelmezek infantilis személyiségek közösségét jelzik, amelynek naivitását a katonák zöldesszürke egyenruhái, valamint a betolakodó Natalja elegáns és dögös ruhái törik meg.
A Kecskeméti Katona József Nemzeti Színház Kelemen László Kamaraszínházában Szente Vajk rendezte meg a Három nővért Stuber Andrea magyar szövegét felhasználva. Az előadás nem bíbelődik sokat a karakterek lélektanával. Az előbbire példa Csebutikin (Sipos Imre) súlyos konfliktusa önmagával. Meghal az egyik beteg a felelőtlen, képzetlen katonaorvos kezei között, ám ez nem kellő súllyal jelenik meg a tűzvész jelenetében. Ehhez hasonlóan nem elég éles az elszámolás a szülői házat a legidősebb testvér, Andrej miatt lassanként elvesztő testvérek között.
Szente rendezésének az izgalmát inkább az adja, ahogyan az előadás egy másik Csehov-dráma, a Sirály felől közelít a Három nővérhez. A szereplőknek mással kellene lenniük, mint akikhez érzelmileg kötődnek. Többféle viszonyból kapunk ízelítőt. A szerelmi kettősök valójában egy kapcsolat különböző fázisait mutatják villanásnyi jelenetekben. Van, amelyik akár működhetne is, de belepillanthatunk olyanba is, amely jobb, hogy el sem kezdődik. A közeledési kísérletek kudarccal végződnek, kivéve egyet.
Utóbbira Natalja és a színpadon meg sem jelenő Protapopov kettőse a példa. A Prozorov lányok sógornője és a helyi elöljáró kapcsolata már a cselekményidő kezdete előtt tartott. A műveletlen Natalja, aki csak a lányok szemszögéből ízléstelen, Protapopov gyerekeit szüli meg az Andrejjel kötött házassága alatt. A zárlatra ez a mindent akadályt legyőző szeretői viszony teljesen elfogadott lesz.
A többieknek a diszharmónián kívül nemigen jut más.
Irina és Szoljonij „kapcsolata” a férfi kétségbeesett rámenősségén alapul. Amint Fazakas Géza kijelenti, hogy nem tűr vetélytársat, pontosan tudjuk, hogy a szintén Irina kezére pályázó Tuzenbach (Koltai-Nagy Balázs) élete megpecsételődött. Az agresszív férfi tolakodásának fokozódásával Szoljonij kis híján megerőszakolja a legfiatalabb Prozorov lányt. Szabó Dorottya küzd Irina szerepével. Érzelmi kitörései inkább kiabálások, mert hiányzik belőlük a belső átélés.
Olga és Kuligin duója az elszalasztott érzelmekről és az intimitásról szól. Mind a ketten tudják, hogy egymásnak teremtődtek, és valahogy mégsem teljesül be kölcsönös vonzalmuk. Átlendülnek egy másik világba, amint Bori Réka megáll, hogy közvetlen közelről Orth Péter szemébe nézhessen, majd a férfi vállára hajtsa fejét. Aztán megtörik a hirtelen jött varázs. Kuligin újra Mása után néz, míg Olga visszasüllyed a vénkisasszony létbe. Orth ritka idegesítő embert játszik finom humorral. A viszonzatlan szerelem megszállottjaként mindig, mindenütt rosszkor tűnik fel. Az önreflexióra, önelemzésre képtelen Kuligin gimnáziumi tanárban a rideg valóság sem írja felül az életét teljesen betöltő vágyát: a felesége, Mása iránti rajongását.
A habókos középső lány Mása és a macsó Versinyin kettőse a szexualitásról, a testről szól. A szerelem korai fázisában járnak, amikor még minden az ágyban dől el. Két, rosszul sikerült házasságban élő, mert a partnerével már az érintésig sem jutó ember talál ebben a kapcsolatban egymásra. Zsigmond Emőke kacér macskaként (nem is egyszer) magától értetődő természetességgel kulcsolja át lábával Nagy Sándor derekát. Folyamatosan a behatolás előtti pillanatot látjuk tőlük.
Natalja és Andrej kettőse a teljes hanyagolás és a tétova kezdeményezés ritmusát követi. Itt már semmi sincsen, nem lehetetlen, hogy soha nem is volt semmi kettejük között. Kovács Lehel bármit megtenne a simogatásért, az érintésért, azonban a nagy semmi jut neki, nemhogy szex. Kovács Gyopár az örök túlélő, a kemény lelkű nő, hiszen amibe a többiek beletörnek, ő azt fel sem fogja, él akár hal a vízben.
Az utolsó képben szól Cserháti Zsuzsától a Boldogság, gyere haza. Ezúttal sem jutnak el a Prozorov-lányok dédelgetett álmaik helyszínére, de legalább puzzledarabokból kirakják Moszkva látképének egy részét. Ha nem is sikerül a fiatalkori terveket valóra váltani, a szerelem sok mindenre gyógyír lehet(ne), sejtetik az előadás készítői.
A kecskemétiek összességében hullámzó színvonalú Három nővér előadása máshogyan meséli a jól ismert története(ke)t, mert a lenyűgöző csehovi világból szerelmi momentumok és kapcsolódási kísérletek villannak fel. Ezek kétségtelenül tetszetősek, de nem lehet megkerülni a drámai ívek teljesebb kibontását, valamint a szereplők egymás közötti kapcsolatainak árnyaltabb ábrázolását.
