Emlékezetes első nap a 33. kisvárdai színházi fesztiválon
Tizennyolcadikán, pénteken, Füst Milán művével indult a Magyar Színházak 33. Kisvárdai Fesztiválja, méghozzá a Gyergyószentmiklósi Figura Stúdió Színház előadásában.
Erős kezdés. Nem csupán azért, mert már lassan megszoktuk, hogy a kanapéról nézünk előadásokat, és nem csupán azért, mert már mohón vártuk, hogy végre megérezzük a színház illatát, és nem is azért, mert végre eltűnni látszik az otthoni „kisképernyős” hatás/nem hatás, hanem azért, mert Füst Milán 1914-ben írt Boldogtalanok című műve zavarba ejtően arcon csapta a nézőket ma, 2021-ben.
Az Albu István által rendezett előadás leírásában három operatőr van feltüntetve. Jogosan merülhet fel a kérdés: hogy kerülnek egy színházi előadásra operatőrök, de amint a színpadi térbe érünk, rögtön világossá válik, miféle látványvilág fog elénk tárulni, és rögtön indokolt lesz – és talán nem túlzás – a fentebb írt „arcon csap” kifejezés, hiszen a szemtől szembe történő befogadáson túl kivetítve láthattuk azt, amit egyébként nem látnánk. Vagyis hiába a háttal álló színész, ha szemben a kamera, nincs menekvés: ahogy a történet főhősei is a szembesülés útján haladnak, úgy a néző is „kénytelen” volt mélyebben látni. Színház a moziban? Mindegy is, minek nevezzük, ami biztos, hogy az egyébként is felkavaró feloldhatatlannak tűnő boldogtalanság története nem is lehetett volna keményebb kezdése a fesztiválnak. A történet természetesen bőven túlmutat egy „egyszerű” szerelmi háromszögön, vagy sokszögön…, ennél sokkal mélyebbre ható tartalomról van szó, mint például, hogy miként zárjuk magunkba saját boldogtalanságunkat, vagy, hogy meddig megyünk el egy kapcsolatért, egy társért, miközben a többféle kilépési lehetőség az újabb kilátástalanságba vezet.
Az előadást követő szakmai beszélgetésen a szakértőkön kívül az alkotókat is sikerült megszólaltatni, így egy közös értékelés, diskurálás alakult ki a darabról, a műről, a nyelvről, Füst Milán világáról, a főhősök motivációjáról, vagy éppen annak hiányáról, de a vége akkor is a következő lett: nem indulhatott volna jobban a fesztivál.
A fesztiválhangulat – amelyet ebben a viharos időszakban már kezdtünk elfelejteni – az első nap rögtön érezhető volt. A gyergyószentmiklósi előadást követően kíváncsian ülünk be a második előadásra, a Beregszászi Kárpátaljai Megyei Magyar Drámai Színház darabjára. A társulat Joël Pommerat, kortárs francia mesedrámaíró, Ez a gyerek című darabját hozta el. Az előző előadásra visszautalva, szintén rendkívül mély tartalommal bíró mű ez, mely az egész körforgásnak – amelyet életnek nevezünk – teszi fel az alapvető kérdéseit. Az út a fontos, vagy létezik egy úgynevezett megérkezés? Hova sietünk, és mit teszünk ez alatt a „kis” idő alatt, amit mintegy átmeneti emberként eltöltünk ezen a világon.
A történet születéstől halálig, vagyis már-már a mindenséget járja be, méghozzá egy várandós nő belső monológjának keretébe foglalva. Mint az évszakok, úgy a problémák is, a traumák és a történetek is ciklikusak, a körforgás pedig nem áll le, mert egy ártatlan újszülött cseperedik bele elődei traumáinak hordozójaként ebbe a furcsa világba, hogy ő majd képes legyen máshogyan csinálni azt, amit a felmenői elrontottak. De vajon meddig cipelhetjük mások bőröndjeit?
A Melnyicsuk Oleh által rendezett darab végül mintha megszakítaná a megszokott körforgást, vagyis felsejlik a változni és változtatni akarás lehetősége, és valami jobb irányba billenti hőseinek sorsát, vagy legalábbis megmutatkozik az új utak keresésének igénye.
A fesztivál első napján is már színes palettából választhattak a színházkedvelők, többek között a műfaji sokszínűséggel is a legkülönbözőbb rétegeket tudták megszólítani. A pénteki nap utolsó előadása Huszka Jenő és Szilágyi László Sissi, A Magyar Királyné című műve – A Monarchia Operett előadása – volt, melyet Kerényi Miklós Gábor, Kossuth-díjas művész rendezett. Jó hangulatból, de mély tartalmakból sem volt hiány tehát az első nap, és talán sokunk nevében mondhatom, hogy remek egy hét elébe néz az, aki Kisvárdára látogat.
További beszámolóink a fesztiválról