Kisvárdai Fesztivál, 2. nap
Rendező: Rédli Károly
Parasztopera – Marosszéki Tamás és Albert Orsolya Fotók: Magyar Színházak Kisvárdai Fesztiválja, Facebook
Beköszöntött a nyár Kisvárdán is. Vártuk az igazi nyarat, most, hogy megérkezett, menekülünk a nap elől.
A június 19-i megnyitón Fekete Péter kulturális államtitkár, Demeter András romániai kulturális államtitkár, Vidnyánszky Attila, a Nemzeti Színház vezérigazgatója és Leleszi Tibor, Kisvárda polgármestere köszöntötte a közönséget.
Egy historizáló, történelmi múltunkat romantikus színekkel festő produkciót és egy jeles kortárs dráma előadását láthattuk ezen a napon.
Először a Déryné Társulat Déryné ifjasszony című produkciója került színre, versenyen kívül. Herczeg Ferenc 1907-ben írt darabját az irodalom- és a színháztörténet egyaránt feledésre ítélte. A családja anyagi megsegítése és a saját megélhetése miatt prostituálódó, a férfiak által árucikké lefokozott nő kedvelt témája a 20. század eleji magyar drámának.
Déryné ifjasszony
Szomory Dezső, Heltai Jenő vagy éppen Gábor Andor színműveihez hasonlóan Herczeg Ferenc háromfelvonásos színjátékában is a (színész)nő kiszolgáltatottsága a lényeges. A Déryné ifjasszony végig nélkülözi a drámai konfliktust, ám líraisága, olykor kedves humora miatt jelentős dramaturgiai beavatkozással alkalmazható lehetne a mai színpadra. Herczeg a színészek mostoha körülményei miatt állandósult vándorlást, az otthontalanság szűnni nem akaró érzését tematizálja színdarabjában.
A kedélyes látszat mögött egy ambivalens kapcsolat rajzolódik ki markánsan. A férfiak és a patrónusok között vergődik Déryné és társulata, akár a viharban hánykolódó hajó. A rámenős Szepessy Teodor gróf az írott változatban lerázhatatlan. Déryné végül (újra) enged neki, és, bár tudja, hogy a férfi nős, a szeretője lesz. Az utolsó jelenetben aztán a szerelmes színésznő, aki egyszerre naiv és határozott, mégis kiadja szeretője útját.
Férfiak és a patrónusok között vergődik Déryné
Vidnyánszky Attila rendezése az életképet hangsúlyozza. Az előadás játékstílusa egy 100-120 éves, mára feledésbe merült hagyományt idéz, amennyiben a színész elsősorban nem a partneréhez, hanem a nézőtéren ülők felé fordulva, kifelé beszél. Az első felvonásban színésztrupp érkezik Thuretzky bíró birtokára. A felütés táblaképében nem kerül a középpontba Déryné. A színészi jelenlét a továbbiakban sem eléggé sűrű ahhoz, hogy a főszerepet adó Tarpai Viktória igazi protagonistává lépjen elő. Igaz, nincs is könnyű dolga a színésznőnek, mert a partnerek a szövegmondásra hagyatkoznak.
A Déryné Társulat előadása főhajtás a magyar vándorszínészet felejthetetlen alakja előtt.
„Fiatalkoromban egy kiállhatatlan, egy bunkó paraszt voltam”, recitálja önkritikusan a Menyasszony apja (Nádasdi Péter). A nap másik előadása a Kassai Thália Színház Parasztoperája volt, amely helyet kapott a versenyprogramban.
„Fiatalkoromban egy bunkó paraszt voltam”
A társulat online egy alkalommal és most élőben másodszor játszotta Pintér Béla és Darvas Benedek már több helyen is komoly sikerrel színpadra alkalmazott darabját. Nem lehet tudni, hogy mire lettek volna képesek akkor, ha egy sokszor játszott előadással jutnak be a fesztiválra, de így is látszott, hogy egy összeszokott társulat előadását látjuk.
Külön kiemelendő a Bertók István, Rác Lukás, Lakatos Róbert és Bencová Miriam alkotta kvartett élő muzsikája, amely Darvas Benedek népzenei és a barokk motívumainak invenciózus megszóltatója volt. A zene sokat ad ahhoz, hogy a teljesen reális kép fokozottan csússzon át hagymázas rémálomba.
Hat évvel ezelőtt az Átriumban fesztivált rendeztek a Parasztoperából. Akkor öt különböző társulat interpretációjában láthattuk a darabot. A kassaiak most látott zenés krimiballadája joggal színesíthette volna az egykori fesztivál palettáját.
Fokozottan csúszik át hagymázas rémálomba
Bár ezen a napon csak két előadást láthatott a nagyérdemű, azért érzékelhető volt a szervezők abbéli törekvése, hogy mind tartalmában, mind stílusában egymástól a lehető legtávolabb eső produkciók szerepeljenek a fesztivál kínálatában.
További beszámolóink a fesztiválról
