Múzeumok Éjszakája huszonegyedszer
Emlékek éjszakája? Ugyan, dehogy. Az egy lengyel film a hatvanas évek elejéről. Csak egyszer láttam, nem ismétlik, nem része a „kánonnak”. A Hamu és gyémánt női főszereplője, a magyar anyanyelvűeknek alig kimondható vezetéknevű valamilyen Éva, azaz, Ewa játssza az egyik emlékezőt.
Falusi Mariann és a Sárik-trió koncerten – forrás: Sárik Péter Facebook – Fotó: Bertli Zoltán
Múzeumok Éjszakája – persze, hogy az. Arról vannak bizonyos emlékeink. A mostaniról, a huszonegyedikről is lesz, de azt majd később írom meg. Elöljáróban: a magyar rocknagyi, Falusi Mariann a fantasztikus Sárik-trió (billentyűs, bőgős, dobos) mellett, között, alatt, fölött töltötte be másfél órán keresztül a Soroksári úti likőrgyár udvarán a színpadot, tartott kapcsolatot a zenészeivel, a nézőkkel, földi és égi hatalmakkal. Biztosan emlékezni fogok rá évek múlva is.
Most a régi éjszakák köszönnek vissza. Sajnos, már keverednek bennem a Múzeumok Majálisa (remélem, nem szűnt meg azzal, hogy idén elmaradt) és a Múzeumok Éjszakája emlékei. Jól figyeljenek a kedves Olvasók a kérdésemre: Nem mindegy? Dehogynem – válaszolom meg a magam feltette kérdést.
Kedvenc helyszínem a Bajor Gizi Villa, azaz a manapság OSZMI-nak rövidített helyszín. Ha nem is minden évben, úgy sajnos idén sem, tettem be a lábamat e jeleskedő napon, de élénken él bennem, mikor Benedek Miklós emlékezett édesapjára, az utolsó „gyalogosra”, aki a Don-kanyarból tette meg az utat Szolnokig, s csak ott kapott egy hatalmas pofont, mert nem volt feneke a vödörnek, amellyel vízért ment valahová. A bejgliről most ne is beszéljünk.
Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet – forrás: oszmi.hu
A Veres Pálné utcai Ady-emlékhelyre csak negyedórára tévedtem be, de nem tudtam ellenállni Havas Judit kérésének, és a Fedák Sáriról szóló verset olvastam fel amatőrök között, egy úgyszintén amatőr versmondó.
Óbudán, a Kulteában – áldassék a most elhunyt Kiss Imre emléke – rögtönzött divatbemutatón vehettünk részt az alkonyi kertben, finom sütikkel kínálgattak közben.
Tolulnak az emlékek: az OSZK dísztermében Cseh Tamás énekel, meg nem mondanám melyik esztendőt mutatja a naptár. A Múzeum-kertben tüzet ugrunk a jelmezbe öltözött Tircsi Anikó biztatására. S ingajáratban vagyunk a Nemzeti Múzeum és a PIM között. Kishonti Ildikó énekel francia sanzonokat, van róla felvétel valahol? Kulka János is dalra fakad másik évben, másik alkalommal, ő is franciául, s milyen remekül. Párizst képzelünk ide, „Pétervár helyett”.
Nemzeti Múzeum – forrás: muzej.hu
Jutna még eszembe ez meg az, de kit érdekelhetnek évtizedes emlékek? Most a most az úr – hogy Ady szellemében zárjam soraimat. Nem lehet ott lenni egyszerre mindenhol.
De törekedni kell rá.
