Várkonyi Judit: Kalandárium 2019
„Ki a jóisten ez a Várkonyi Judit? – morfondírozott Örkény, és megfordult a sírjában.” Így zárul a Kalandárium 2019. S ha már Örkény is ezt kérdezi, akkor mit szólhat az egyszeri olvasó?
Nem kérdezheti ő is ugyanezt. Hogy ki a jóisten ez a Várkonyi Judit. Azt mindenesetre tudni lehet, hogy ez a Várkonyi Judit elég ravasz. Mert ha valaki így fejezi be második Kalandáriumát, akkor az nagyon is elejét akarja venni mindenféle támadásnak. Mert hát csak fölidéződnek az Örkény-egypercesek, s csak összevetődnek a kalandáriumiakkal. De kár Várkonyi Juditnak ennyire óvatosnak lennie. Mert Örkény ide vagy oda, ezek a tízmásodpercesek nagyon betalálnak.
Várkonyi Judit másban is óvatos. Úgy csinál, mintha nem is irodalom lenne, amit kezében tart az olvasó, hanem csak egy naptár. Egy kalendárium. Tetszetős, kézreálló forma, ahogy már tavaly is, most is. Benne vannak a napok, a rovatok, remekül lehet benne előjegyezni a programokat, összeállítani a projekteket, beosztani a szabadidőt. Ám mindeközben oda-odasandít a napjait megtervező az oldalakat kísérő furcsa képekre, melyeket Török Eszter gondolt ki és rajzolt meg, és melyek első pillantásra mintha gyermekkéztől lennének, másodjára odanézve inkább mintha valami képregényből szálltak volna ide, harmadrészt pedig jobban megnézve egyik sem, hanem valami váratlan és meglepő. Ahogy Várkonyi Judit szövegei is. „Anett konkrétan érezte, hogy belezúg az éji bogár, és tudta, hogy nekimegy a falnak. Nagyot koppant. Mondjuk elég sokan koppantak már, de ez annyira szürreális volt. Egy bogár.” Ebben a tízmásodpercesben is, amelyikben mindössze 28 szó van, amelyek nem is különös szavak – és mégis mennyi mindent jelentenek, milyen sokfelé képzettársítás felé nyitnak. Minden szó újabb és újabb meglepetés. Ahogy egymás után jönnek. És amik jönnek. Ismerősek – de nem így. Nem így együtt. Pedig olyan egyszerűnek látszik. De kiszámíthatatlan.
Pontosan ez a titka Várkonyi Juditnak – pontosabban a megfejthetetlenség a titka. Hogy mivé válhat egy praktikus kézikönyv, amely úgy tesz, ahogy viselkednie kell egy papírbolti árunak. Miközben mindez álruhába bújt irodalom. Különös érzékkel mutatja föl azt a világot, amiben élünk, a „minden egész eltörött” tapasztalását, hogy a pillanatok töredéke alatt történnek drámák, tragédiák, születünk és meghalunk, remélve, hogy szerethetünk is. A hétköznapi futásainkat állítja meg egy pillanatra, és szembesít a nagy érzelmek mulandóságával. De ezek a pár szavas tízmásodpercesek nemcsak Örkényt idézik föl – hanem fölidézik a mai rohanásainkat is, az sms-ekben megélt viharainkat, a gyorskaják mellett a gyors-barátságok, gyors-szerelmek, gyors-kapcsolatok jelenségét is. És mindez nemcsak tartalomban, hanem a megfogalmazásban is adekvátan jelenik meg – néhány odavetett szóban, váratlan nyelvi fordulatban, szokatlan kifejezésben. Minden olyan ismerősnek tűnik, aztán hirtelen egészen másfelé kanyarodik a sztori, mint azt magunkban folytatnánk. Ettől lesz feszültsége, s ettől nincs föloldozás – mert lehetne még akkor is, ha csak néhány másodpercről van szó. És ettől annyira mai Várkonyi Judit, aki eleinte nem is a nyilvánosságnak írta ezeket a miniatűröket, csak úgy a maga és a barátai szórakoztatására a közösségi oldalán. De olyan sikere lett, hogy barátai rábeszélték, főleg Horgas Péter, aki art directorként szerepel az impresszumban – hogy legyen ebből könyv. Aztán lett is, meg nem is. Mert az első könyv címe az volt, hogy Kalandárium 2018, aztán az idén, a másodiké, hogy Kalandárium 2019, de – mint már följebb írtam –, határidőnaplónak álcázza magát, pedig irodalom ez a javából.
Így aztán lehetne azt is írni, hogy író született, de ez meg azért nem igaz, mert Várkonyi Judit már régóta ír, korábban is jelentek meg többek közt portrékötetei, novellái irodalmi folyóiratokban, és tudni lehet, újabb meglepetésre készül – melyet szintén jó lesz olvasni –, és amely szintén szokatlan lesz a könyvpiacon.
S ha már a Kalandárium 2019 végével kezdtem a recenziót, akkor most pedig az elejéből idézek: „– Maga mivel foglalkozik? / – Sírónő vagyok. / – Sírónő? / – Igen. Könnyeket sírok. / – És van rá kereslet? / Én hiszek benne. Bár egyre nagyobb divat az e-könny.” Szóval Várkonyi Judit igazából sírónő. Higgyünk benne!
Várkonyi Judit: Kalandárium 2019, Sonoris Art and Media Kft, 2018, 3500 Ft
