Tandori ’80
Mohai V. Lajos verse
Fotó: Wikipédia
Kígyózik az utcakő,
Város zaját dünnyögő.
Félkörben a Vár alatt
Tabán szőnyege szalad.
Nyáron zöld színben hever,
Télen mérges színt kever.
Tavasz lélegezteti,
Őszi hideg befedi.
Lépcső metszi kétfelé:
Kitaposott az éle.
Apadt égről hajol rá
A jegenyék szegélye.
Nincsen sok járókelő,
Hullámzó, emelkedő.
Rekedt szelet morzsoló,
Sötétbe ereszkedő.
Csak ő! A rézsűbe
Sírkertet telepítő!
Napsütötte fű alatt
Verebeknek temető.
Itt feküszik mindahány,
Ki szíve táját érte.
Négy égtáj keresztjében
Az öröklétnek fészke.
***
Jegyzet
1 A Döblingi befutó (1992) egyik helyén írja Tandori Dezső: (…) hát ott aluszik, alussza örök álmát, ld. Chandler, a tabáni rézsű földjében”.
2 Raymond Chandler: Hosszú álom (Lengyel Péter fordítása). „Halott már; örök álomra hajtotta a fejét (…)Olaj és víz, szél és levegő; mind egyre megy. Örök álmát alussza már(…)”
Tandori Dezső 1938. december 8-án született Budapesten.
