Sztálin lánya
A Kreml kis hercegnője, aki disszidált és a szabadságot választotta.
Szervusz, drága Apácska, írta a nyolc éves leányka (Szvetlana Allilujeva – a szerk.), 1933. szeptember 15-én, s azt pedig a tizennégy éves, hogy, drága, drága Apácska! 1940. augusztus 22-én. Az apácska őt kis gazdaasszonyomnak becézte. Egy apácska minden gyereknek kedves és drága, még akkor is, ha Joszif Visszarionovics Sztálinnak hívják.
Mindenki születik valahová. Ki szerencsésebb, ki kevésbé szerencsés körülmények közé. A Kreml hercegnőjének lenni lehet irigyelt státusz is akár. A gyermek nem biztos, hogy így élte meg. Bár szerető dadák és nevelők között cseperedik, édesanyját hat éves korától nélkülöznie kell. Egyik gyermekkori traumája, mikor tudomást szerez arról, hogy édesanyja valójában öngyilkos lett.
Egy nagyon izgalmas, érdekes és szerfölött olvasmányos – vaskos, ötszázhetven oldalas – könyvet vehet kezébe az olvasó az Európa Kiadó jóvoltából Rosemary Sullivan kanadai költő és életrajzíró tollából, aki ezért megkapta az Életrajzírók Nemzetközi Szövetségének Plutarkhosz-díját. Nagyon valószínű, hogy stílusérzéke nagyban hozzájárult a téma könnyedebb megközelítéséhez.
A családtörténetet meglehetős alapossággal ismerhetjük meg. Fontos ez, hiszen a család és főleg annak egyik alakja máig hatóan hatással volt a történelemre. Kutatások tényei és a gazdag jegyzetanyag bizonyítják a körültekintő feldolgozást. És még valamit. Az író nagy empátiával közelit a témájához, oly naggyal, hogy a kötet végére érve konstatálhatjuk az idő folyamatosságában fel-felbukkanó fehér foltokat, amik még izgalmassá teszik az olvasnivalót, mert töprengésre késztetnek.
Aki ilyen családba és ilyen helyre (a Kremlbe) születik, annak élete – bár nem rendelkezik bármiben is kitűnő képességekkel, nem művész, nem feltaláló – különbözhet a hétköznapi halandóktól. Az érzelmekbe nem nyerünk bepillantást, csak a következményekbe, a házasságba. Második férje, akitől gyermekek is születnek, Zsdanov – Sztálin legközelebbi munkatársának – fia. Nem lett negyedik férje az Utah Prades-i Kalakandar rádzsájának fia, de hamvait elkísérhette Indiába, ahol is 1967-ben besétált az amerikai nagykövetségre és – a hidegháború kellős közepén – gyermekeit, egész addigi életét hátrahagyva, menedékjogot kért.
Itt a történet folyamata kihagyásos, de nem kevésbé élvezetes, mert megjelenése a békés egyensúlyt fenntartó fáradozóknak nem kevés gondot okozott. Amerikába is volt egy férj (s ahogy egy igazi életrajzhoz illik, a szeretőkről is rendre tudomást szerezhetünk). Itt is született gyermeke, akit negyvenöt évesen hozott a világra, s meg kellett tanulni Nyugaton élni, az Új és az Óvilágban is.
1996-ban egy riporter kérdésére így válaszolt: „Mi a boldogság? Elégedett vagyok, és amikor az ember hetvenéves, ez nem rossz. Voltak nagyon jó, és nagyon rossz időszakaim. Nem tekintem magamat mártírnak. Miért kellene panaszkodnom? A panaszkodás a legrosszabb dolog a világon. Egyáltalán nem használ az embernek. Lehetséges, hogy van keresztem, amit cipelek, de nem szenvedek”
Sztálin lánya. A Kreml hercegnőjének élete, aki a szabadságot választotta. Az izgalmas olvasnivalót az Európa Könyvkiadó jóvoltából vehetjük kézbe.
