Sebastian Barry: Végtelen napok
Sorsuk eposz és kalandregény meg szerelmi történet, idill és tragédia egyszerre.
A koronavírus-járvány enyhülésének első napjaiban vehettük kézbe magyar fordításban Barry 2016-ban megjelent, Costa-díjas regényét. Ebben annak az ír családi eposznak ismerhetjük meg egy újabb, 19. századi részletét, amelynek a korábban megjelent regények (Tiszta fény, Messze-messze, Egy eltitkolt élet, Kánaán földjén, A tartalékos tiszt) már elég pontosan körülrajzolták a múlt századi kereteit. A Sligóba való Thomas McNulty kamaszfiúként menekül a legalább egymillió ír életét követelő, hatalmas kivándorlást eredményező nagy éhínség idején, az 1840-es években Amerikába. Már itt ismerkedik meg a szintén kamasz John Cole-lal, akivel való kapcsolata jelenti a regény egyik szilárd tartópillérét. Kalandjaik és küzdelmeik sora úgy kezdődik, mintha csak Tom Sawyer és Huckleberry Finn talált volna új öltözékben egymásra.
Hamvas ártatlanságuk idején olyan munkát vállalnak, amely aztán lassan szimbolikussá lényegül történetük során: csábító nőnek öltözve táncolnak a Vadnyugat elcsigázott, egy kis gyengédségre szomjazó férfijaival. Az itt valóban önfeledt szórakoztatásnak azonban bealkonyul, s a történetet elbeszélő Tom és barátja belesüllyednek a háború kegyetlen mocsarába. Az ellenség előbb az indiánok, később a déliek, a konföderáció katonái, akik sokszor ugyanúgy lóherés és hárfás zászlóval vonulnak hadba, mint ők. Ebben az elhatalmasodó őrületben próbál meg a megmaradni az apró, sok tekintetben bizony igencsak lányos McNulty közlegény, majd tizedes, miközben azzal kell szembesülnie, hogy a lélek ugyanúgy képes átöltözni, jót és szépet éppúgy képes egyetlen szempillantás alatt levetni magáról, ahogy ők voltak képesek átalakulni estéről estére a boldog múltban. A jót és a rosszat ugyanis csak egyetlen vékony valami választja el egymástól, s elég egy apró mozdulat, hogy a tökéletesnek tetsző látvány szétpattanjon.
Barry regényében erős vonásokkal festi meg azokat a mellékalakokat, akik mind fontos szerepet játszanak Thomas McNulty sorsának alakulásában, s akik közül sokan az emberi törékenység és kiszolgáltatottság példái, akiket a történelem vagy pusztán a sors egyetlen csapása képes összetörni, míg mások, főleg az igazán kiszolgáltatottak, a legnehezebb helyzetekben sem roppannak össze. Ilyen a szép John Cole, aki – legalábbis az egyszerű és a jó szíve miatt valahogy mindvégig ártatlan maradó elbeszélő, Tom szemében – sohasem inog meg, ha választania kell a lehetséges utak közül. Ilyenek, persze, még az érzékeny komédiatulajdonos, akinél a két kamasz a karrierjét kezdi, ilyen az öreg néger költő, aki szállást ad nekik, de főképpen ilyen Winona, az árva kis indiánlány, akit sikerül megmenteni a Vadnyugat izzó poklából, és aki a maga ősi tisztaságával John és Tom életének középpontjává, egymás iránti szerelmükön kívül kettőjük mindennél drágább kincsévé válik.
A Vadnyugat meghódítása, az indián törzsek megtörése és Észak és Dél polgárháborúja nagy történeti tablójának előterében ott hányódnak az apró ír, Thomas McNulty és mindazok, akik kedvesek neki. Nem nagy hősök, bizonyos tekintetben mégis azok. Sorsuk eposz és kalandregény, meg szerelmi történet, idill és tragédia egyszerre, ahogy azt már Barrytól megszokhattuk, aki lenyűgöző írásművészettel képes történeteinek szövetébe a klasszikus európai eposzok és regényirodalom finom szálait is éppúgy beleszőni, mint az ír mitológia és történelem erős fonalát. Ahogy azonban a McNulty-család 20. századi történetét is több nézőpontból ismerhetjük meg, úgy a Végtelen napoknak is elkészült már a párja és folytatása: A Thousand Moons. Remélem, hamarosan magyarul is olvashatjuk, hogyan mondja el Winona (akit csak azért hívnak így, mert Tom nem tudta kiejteni a valódi nevét) a maga történetét.
Jegyzet: a cím, Faugh a ballagh! egy anglicizált ír csatakiáltás.
Sebastian Barry: Végtelen napok. Fordította: Morcsányi Júlia. Budapest, Magvető Könyvkiadó, 2020. 3699 Ft
