Péntek Imre versei
A helyzet
A csatorna megint leszakadt,
és ismét nyerít a hintaló,
mi tartja itt a falakat,
ki az a vén alá való?
Lövöldöz reánk csúzlival
három kapcabetyár,
de mégsem hallatszik a kar,
lehet, már üres a tár.
Egy zongorilla nemesül
szabadtéri változatban,
megtapsolják alul-felül,
és szertefoszlik száz alakban.
Drámai hang
Ma megint üres az éléskamra,
a helyzet ismét drámai,
ki érzékeny ez álomi hangra,
s ezt vonítással váltja ki.
Elől vonul a kéményseprő,
gyászos éjfeketében,
arcán alig látszik a szeplő,
szalutál, kabátja ében.
A macskakórus, a híres vokál
az erkélyen lép fel,
de jól látszik az anyagi kár
terítve űrszeméttel.
A gőzhajó
Álmodj egy régi gőzhajót,
melyen angyalok föl-le járnak,
már betemették a folyót,
nem kellett ehhez csak pár nap,
a szállítmány is elakadt,
mozdultak lomha gépek,
s vitték a rozsdás súlyokat,
mint megannyi vén kísértet.
A kormánynál a kapitány
régi kereket forgat,
az útirány súlyos talány,
amerre a bálnák loholnak..
