Haikuk
Nézz ki, ma nyár van,
ám az ablak öblében
téli verőfény.
Peng az a hangszer,
halkul az esti csöndben,
néma a holnap.
Reccsen az ágvég,
csak egy madárláb éri,
s eljön az este.
Fogoly, menekülj!
A déli út szabad lett,
merre a por száll.
Bronzkori álom:
követ kőre helyezünk,
barbár imánk ez.
Ez is igaz lett,
a végesség parancsa:
érteni vélem.
Romló szövet vagy,
durván kopog a járvány,
jöttem, eressz be.
Kongat a lépted,
mért sietős neked ez?
Még nem is ittunk.
Esős a hajnal,
társam, ne indulj útnak,
várnak a fények.
