Cédulák sötétség ellen 18.

|

Kállai Katalin naplója

Kínjában az ember olykor a halhatatlanságra gondol. Feltételekkel. De nem vagyunk abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjunk.

 

“Ha teljes erődből rohansz, épp csak arra elég, hogy egy helyben maradj
Lewis Carroll: Alice Tükörországban

Megkérdezték Jorge Luis Borgest, mit gondol a halhatatlanságról. Egy feltétellel elfogadnám – válaszolta, ha elfelejthetnék egy dél-amerikai írót, akit, azt hiszem, Jorge Luis Borgesnek hívtak. Halandósága egyre (mondjuk így) fenyegetőbb mivoltának a tudatosulásával az ember kínjában gondol a halhatatlanságra. Ahogy a borgesi példa is mutatja, feltételekkel. De nem vagyunk abban a helyzetben, hogy feltételeket szabjunk. Az önsajnálat, amely évezredes gyakorlat szerint meglehetősen elterjedt költői attitűd, ebben az esetben mélyenszántó humorba ágyazódott. És az föloldoz.

x

A nyelv birtoklásának virtuozitása egy mindennapi interjú nem mindennapi alanyaként is megnyilvánult Borgesben. A jelen időbe tett nyelvi fordulattal („azt hiszem”) lazán belehelyezkedik majdani halhatatlan énjébe, s ezzel a jelenidejűséggel egyetlen mondaton belül beszánkázza a jótékony demenciába süllyedő jövőt.

x

Lewis Carrroll szürrealizmusa bánt még így a szavakkal. Ilyen óvatosan, megejtő, vad szeretettel.

x

„Úgy hallom, járt ön nála még,
s beszéltek rólam ott,
azt mondta, kedvelt voltaképp,
bár úszni nem tudok.”

(Lewis Carroll: A fehér nyúl verse, ford. Kosztolányi Dezső)

x

Mikor egy versét késő gyerekkorában a Kiss János altábornagy utca felső szakaszának egy árnyas lugasa alatt megmutatta az apjának, teljesen váratlanul azt válaszolta, hogy a költő az egyetlen, akinek mindent szabad. Ez talán másokra (hogy a szótőnél maradjunk) felszabadító hatással lett volna, ő viszont annyira megrémült tőle, hogy évtizedekig nem írt verset. Utána is csak akkor, mikor már nem tudott nem írni.

x

A Vörös királynő hipotézis elnevezését Lewis Carrol Alice Tükörországban című szövege ihlette. Az elmélet lényege az a megfigyelés, miszerint két faj (ragadozó, zsákmányállat) (baktérium, vírus) (egymás közelében élő lény) kölcsönösen hat egymás evolúciójára. Ez lehetővé teszi a változó körülményekhez való gyorsabb alkalmazkodást, azaz a zsákmányok ily módon lépést tudnak tartani a kórokozók, ragadozók fejlődésével. És fordítva. Leigh Van Halen, az elmélet megalkotója, állítólag ezzel erősen megrendítette a biológusok korábbi feltevését, mely szerint az evolúció – fő – mozgatórugója az élőhelyhez való alkalmazkodás.

x

“A nyúl gyorsabban fut, mint a róka, mert a nyúl az életéért fut, míg a róka csak a vacsorájáért.”
(Aesopus)

x

A költészet, bizonyos szempontból, valóban felszabadulás volt (hagyjuk áramolni…), amúgy viszont az – aránylag – kézzelfogható létből való teljes kitaszítottságot jelentette. Nyomokban sem volt meg benne az önkorrekció olyasfajta bizonyossága, mint prózában. Szóval egy habitusának végzetesen ellentmondó, veszélyes kaland volt. Mondhatni orosz rulett. Nem tudott ellenállni neki.

x

(önsajnálat még 1x) Szvjatoszlav Richtert emlegette a minap, aki szerint az a legfontosabb, hogy megtartsa a kapcsolatot a közönséggel. Vagyis korántsem az, hogy elriassza őket. Hogy élete tragédiáit mindenáron belerakja a játékába.

x

(és még 1x) Az, hogy egészen kicsi korától kezdve kívülről figyelte önmagát, vagyis, hogy egyes szám harmadik személyben real time megfogalmazta, mi történik vele, még nem jelentette, hogy a fájdalmait is el tudta tartani magától. Talán ezek a gyerekkorban gyökerező éles fájdalmak vitték közel (jól bevált eszközök híján is) a költészethez. Mikor még azt hitte, hogy a költészet témája a szenvedés. Később rájött, hogy tévedett, és ezzel az egyetlen kapaszkodót is elveszítette a költészethez. Ezen még ama tény sem tudott változtatni, hogy anyja és apja szerelme, más egyebek mellett, egy Faludy-kötet olvasgatása közben bontakozott ki. Sok-sok évtizeddel a válásuk után, ha Faludy véletlenül szóba került, úgy villant össze a tekintetük, mintha még mindig azok a régi huszonéves szerelmesek lennének. Szerette látni, hogy milyenek voltak, mikor ő még meg sem született.

x

(Nem, nincs igaza. Azért mégiscsak maradtak kapaszkodói a költészethez. Mind az volt. Ükapja családi legendáriumban őrzött, tizenkilencedik századi Petőfi-kötetétől kezdve szülei Faludyjáig. Az utóbbi réges-rég elveszett.)

x

A papának már nem áll föl. Jelentette nyolcvanéves dédapjáról nyolcvanöt éves dédanyja, a folyamatos ügyeletben lévő családi hírharang. Veszettül tudott mesélni (ezért, így utólag, irigyli is), ráadásul azzal a kifinomultra fejlesztett ismétlő módszerrel, amellyel könnyedén egy gyerek fejébe másztak a somogyi ősökig visszavezethető családi történelem dédanyja rejtjelezte részletei. Az inkriminált mondatot úgy mondta ki, mintha azt közölte volna, hogy az amerikaiak mégsem szálltak le a Holdon. Visszafogott távolságtartással, ugyanakkor a szavai között sistergő mély felháborodással. Talán ezért lett biztosabb prózában.

CÍMKÉK: