Jonathan Franzen: Purity
A regényben benne van 21. század majd’ minden baja, bánata. Nem társadalomelemzés, mint a Javítások (2001) vagy a Szabadság (2010), inkább krimi és doku, prűd szex és politikai háttérőrületek kevercse.
Muszáj róla beszélnem, a mai amcsi irodalomban mégiscsak ő a csillag. Nagyregény tradíciójában dolgozik, és utálja a mai disztraktív kultúrát. Ja, és a regényeibe „bele lehet süppedni”, el lehet merülni az univerzumába, ami a posztmodernben már nem divat.
Tehát: tavaly ősszel jelent meg Purity című nagyregénye, két (három) világon keresztülfuttatott szerelmi, újságírói, gyilkossági oknyomozás. Ez utóbbi persze rágalom, Franzen regényíróként szövi elbeszélése szövetét, jobbára a jelenből visszafelé, a bemutatott szereplők előtörténetébe bonyolódva, majd ismét a jelenre térve. Olykor vad időjátékkal.
Purity Tyler – a címszereplő – a sprőd kiscsaj, egyetemét épp elvégezte, csóró és kemény, aki szinte megnémult anyjával és százharmincezer dolláros diákhitelének nyomása alatt él, s rá akar jönni, ki is ő valójában és főleg ki lehet az apja.
Egy másik szálon – a volt NDK-ban – bukkan fel egy Wolf nevű mágikus/cinikus fickó, szülei fejes funkcik, ő rendszerelhagyó szociális munkásként él és beleütközik egy menekülést kereső kislányba. Az isten tudja miért, úgy menti meg, hogy megöli a lány üldözőjét. A gyilkosságot elsőre megússza. A fal leomlása után nemzetközi nagymenő lesz: (Wickileaks-Assange pályájához hasonlóan) eltitkolt politikai disznóságokat kutat fel és szivárogtat. Bevezetés a digitális kriminológiába – hackerek hada keze alatt –, közben üldözöttstátusz, bűntudat, pornó és világhír – amit akarsz. Egyébként: moral insanity, Mephistó-utánzat, sérült lélekkel.
Majd egy harmadik szálon egy amerikai szerelem: Bobot, a kisebbrendűségben botladozó srácot lenyúlja egy feminista milliomos lány (Annabelle), lesz belőle sokévnyi nyűgölődés – a nő szinte házi terrorista, „zöld” és örült, de szeretik egymást. Na, ebben a tipródásban zseniális Franzen regényírása: a lány tehetségtelenül felsőbbrendű, filmes akar lenni, a fiú gyáva, furán mély a szerelmük: sosem látott mix. Nincs boldogság. Viszont Bob révén belelátsz a régi újságírás halódásába, meg az alternatív újságcsinálás gyötrelmeibe – pénz nélkül ellenkultúrát csinálni, háát, nehéz business. De pénzzel se könnyebb.
Aztán kuszálódnak a szálak, a német srác mint mindent leleplező szupersztár az ezredforduló után összekerül Bobbal, ezzel a házasságából már menekülni próbáló amcsi újságíróval – nagy balhék, egymást zsarolják, örök barátok.
Nem spoilerezek: a címszereplő, Pip Tyler, a „sprőd” lány a nagy rejtvény. A regényt, ami a ’80-as évektől a 9/11-ig (és tovább) nyomozza hősei életét, a sztorit végig átszövi Amerika (olykor szatirikus) keresése, mellette pedig a bűntudat, a megalázottság és a menekülés az elvesztett személyiség árnyéka elől, olykor rémesen túlírt fejezetekkel. Persze vannak csodás epizódjai: például Wolf német anyjának halála, a kiállhatatlan spiné élete végén akkora tartással megy el, hogy megsiratod.
Az ötszázhatvan oldalas regényben benne van 21. század majd’ minden baja, bánata. Nem társadalomelemzés, mint a Javítások (2001) vagy a Szabadság (2010), inkább krimi és doku, prűd szex és politikai háttérőrületek kevercse. Franzen új, talányos műfajú prózában próbálja ki magát. Időjátékai nem egyszerűek, egy-egy fejezetbe csöppenve némi időre lesz szükséged, mire rájössz, hogy ki és miért került épp itt elő, meg hogy miért ’80-ból vagy 2010-ből… Nagy regény.
Jonathan Franzen: Purity. Farrar, Straus and Giroux, New York, 2015
