Kállai Katalin naplója
Azt mondod, máskor, és egy más kort jelent…
Id. Pieter Bruegel: Vakok, 1568.
Itt hágy, s vissza se tér majd rettenetes korom.
Erdős Virág: Közelítő
A könyvek előbújnak a rejtekükből.
xx
„Egyetlen élet kevés az élethez“ – olvasom Kulinyi István ’18-ban közreadott, egy élet munkásságát fölölelő kötetében és ez a mondat minden eddiginél jobban fölerősödik. Kirobbanó energiáktól duzzad. Akár a képzőművész, alkalmazott grafikus Kulinyi a valóságosnál szerényebb álarcot mutató fotói, fotómontázsai, grafikái, plakátjai. A gondolkodás lételeme feszíti szét már-már robbanásig a műveit. A 2018-as békeidőkben összegzi a külső és belső világról alkotott tudnivalókat és ehhez (a képzőművész tollforgató is alapon) egy régebbi verse is elém úszik.
„…visszafordíthatatlan mozgással halad bennünk és körülöttünk, / minden vérárammal velünk mozdul, támad, figyelmeztet, vagy megváltást hoz, / van, volt, jön új dimenziók hírnöke, a nemismert, a közeledő…”
xx
A könyv mint önálló entitás. Nem mindegy, kikkel élsz együtt.
xx
KOR / KOR / KÓR. Erősen meghatározza pillanatnyi létezésünket. Életkor, történelmi kor, testi, lelki kórság. (Sorrend ízlés szerint.) Sokszor ennek alapján választunk zenét, írott szöveget, kedélyállapotot. Nem mindegy, hogy milyet. Nagyon kell vigyázni magunkra.
xx
Végképp, küzdj, zsarnokság, szegény (Zsuzsi), Észak-fok, messzeringó, galagonya…
Emblematikus szavak a magyar poézisből.
xx
Néha az alexandriai könyvtár jut eszembe. Szerencsére csak néha.
xx
Azt hisszük, értjük, hogy működik az irodalom (a művészet). Hogyan tölti meg értelemmel az új kor, tolja el az arányokat, világít rá mélyen őrzött, rejtőzködő tartalomra.
xx
Jó lenne, ha az irodalomnak nem lennének klasszikusai. Ha nem mindig ugyanaz történne velünk.
xx
A képzőművészet csupán tantárgy volt. Átláthatatlan vizuális adathalmaz. Intellektuális termék. A személyiség felforgatása még nem került napirendre. Breugel Vakok című munkája volt az „első festmény”… Nápolyban, a Museo di Capodimontéban. A kataklizma, amit átéltem, olyan erősen hatott rám, hogy az érzést azóta is bármikor föl tudom idézni. A Vakoktól tanultam meg mások szemével nézni.
xx
A fájdalom szép
ha élni hagy a tavasz
(télen megkínoz)
Kulinyi István: Angyal
xx
Ma sikerült megfordítanom egy palacsintát. Már aki érti. Látványra szép lett.
xx
Egy adott pillanatban arra jutott, hogy a sorvadó test hozta létre mindazt a szépséget, amit maga körül hisztérikus szenvedéllyel megteremtett. Miközben kívülről a sorvadás nem látszott (annyira) (felületesen szemlélve talán kevésbé volt észrevehető), ez a testén kívül létrehozott esztétika lett volna – akkor és ott – a lét szépsége (fellengzősen hazug kifejezéssel élve). Részlet egy soha meg nem írt regényből.
xx
Nemcsak a szavak, a tárgyak jelentése is megváltozik.
xx
Miután a fikció összeért a nem fikciós narrációval, a szépirodalom beleolvadt a tényirodalomba. A műfajok egymásba hatoltak. Frivol disztópia az elveszett valóság után kutatva…
xx
Kintre és bentre szakad szét a világ. Vajon az ötéveske bírja nehezebben vagy mi, akik sztoikus nyugalmat erőltetünk magunkra. Szabó T. Anna emblematikus verse is milyen más megvilágításba kerül.
…várni a könnyebb, menni nehéz,
lesz, ki elárul, lesz, ki elárvul,
mindig lesz, aki vár, aki fél,
mindig lesz, aki vissza se tér,
megszül, és meghal, és elhagy.
xx
Azt mondod, máskor és egy más kort jelent.
