Cédulák sötétség ellen 24.

|

Kállai Katalin naplója

A felnőttkora akkor kezdődött, mikor biológia óra helyett „elugrott” a szomszéd utcába, ahol a zenész épp akkor ébredezett.

“Hogy ítéljem meg a jellemét, ha nem ismerem az irodalmi nézeteit?”

Feketelista – amerikai tévésorozat

Nem is rossz. A maga módján. Van némi mondandója a világról. Egy háttérben működő hatalomról, amelyet egyetlen entitás képvisel. Az a (mint látjuk) irodalomra is fogékony, pengeagyú csávó, aki irtja bűnöző ellenfeleit, miközben azt sugallja, hogy ezzel, így vagy úgy, de jobbítja a világot. Ezenfelül még rokonszenvessé is teszi magát. Ettől amerikai.

x

Lényegét tekintve a társadalom horizontálisan van ketté hasítva. Nem vertikálisan. Függőleges válaszfalakkal nemre, fajra, vallási, politikai nézetekre, földrajzi elhelyezkedésre és még sok minden másra tekintettel ugyan el lehet szakítani minket, sőt, ellenséggé is lehet tenni, halálos ellenséggé akár, de a valódi ellenségünk nem a szomszéd Jolika. Nem mellettünk, hanem valahol fölöttünk van. Egy misztikus, számunkra ismeretlen régióban, ahová nem érünk föl ugyan, de annyi világos, hogy az ott lévők – egy mindent felülíró közös cél érdekében – képesek nagyon jól megérteni egymást. Vallásra, nemre, miegymásra való tekintet nélkül. Főleg a miegymásra gondolok.

x

Ha visszatartod a levegőt, és elnézed azt a rengeteg járművet, ami alattad kavarog, arra gondolsz, hogy annyian vannak, miért nem ellenségek. Miért nem rontanak egymásnak, miért tartanak be nehezen elsajátítható, bonyolult szabályokat, hogy ne okozzanak kárt a másikban. S ha mégis, azt az esetek egészen elenyésző, már-már kimutathatatlan hányadától eltekintve, nem szándékosan teszik…

x

“Nincs még egy olyan szívós alkat, mint Ön! Emellett céltudatos is, és már tinikorában is tisztában volt azzal, hogy mit szeretne kezdeni az életével. A szerelemben sokat gyötrődik, de egyszerűen így érzi jól magát. Legnagyobb ellensége, ha szabályokat kell betartania, erre ugyanis egészen egyszerűen képtelen.” A mód, hogy magad ellen fordítsd a világot, nem túl komplikált. Olvass el egy horoszkópot. A legszörnyűbb az, mikor rádöbbensz, hogy a szomszéd Jolán, aki veled ellentétben nyílván tudta, hogy mit szeretne kezdeni az életével,  szintén ugyanabban a hónapban született. Nem. A legszörnyűbb, hogy mégis van benne valami.

x

Meghalt a zenész. A zenész, aki végigkísérte az életét. Nem csupán a zenéjével. A lényével. Pontosabban a tudattal, hogy fizikai távolságban ugyan, de létezik. Hogy nem adja föl. Bár a rajongás, ami körülveszi, nem harsány. Inkább tapintatos. Szerethető rajongás. (Ha van ilyen.) Miközben a zene, amit játszik, végtelenül felkavaró. És ahogy telnek az évek, minden dala egyre modernebb lesz. Kezdte azt hinni, hogy 16 évesen lett felnőtt. Ám a felnőttkora nem azon a bizonyos estén kezdődött, mikor fizikai közelségbe kerültek. Hanem akkor, mikor később, biológia óra helyett, „elugrott” a gimiből a szomszéd utcába, ahol a zenész épp akkor ébredezett. Neki pedig pontosan negyvenöt perc ideje volt…

x

„A képzelet gyakran olyan világba visz, amelyik nem létezik. De nélküle nem jutunk sehova.”

x

Az anyja imádta Carl Sagant. Mindent imádott, ami szárnyra kapta a képzeletét. Élni is imádott. Az élet olyan volt neki, mint egy ajándékba kapott időintervallum, amit kötelessége kimaxolni. Kifacsarni az utolsó cseppjét is. És kiharcolta magának a boldogságot. Őrjöngve rombolt le mindent, ami ellenállt neki.

De lehet, hogy rosszul emlékszik…

x

A dédanyja kis feketerigómnak hívta, de ezt már írta.

x

(Amúgy se kéne rettegni attól, hogy ismételgeted magad. Az ismétlések akár a saját elhülyülésed korhű dokumentumai is lehetnek.)

x

…S felröppent a nagy-nagy öröm

Szárnyán egy kicsi dal.

Borzas tollú, apró, beteg,

Csupa-csont vén madár,

Rigó volt, kit megihletett

A növekvő homály.

Hallgattak a dombok, a fák,

S tudtam, nem mondható,

Mért jósol boldog éjszakát

E révült trillaszó…

(Thomas Hardy)

x

…volt egy huga is. Olyanok voltak mint a két Ulpius Szerb Antal Utas és holdvilágjából. Gyönyörűek és imádnivalók.

CÍMKÉK: