Add tovább a verset – 44. hét – Élő Csenge Enikő
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Élő Csenge Enikő
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Élő Csenge Enikőtől választott e hétre verset Szabó Rózsa.
Élő Csenge Enikő: félúton
vannak dolgok, amik feleslegesek, mint az út feléd,
mint a színesnek képzelt szántóföldek, amin csak a szürkület játszik a fénnyel.
a megkívánt emlékeket, mint téged, az idő csak tartósítja.
ha percenként megfutamodom, te még azelőtt lezárod az utakat, hogy ezt eltervezhetném,
mert az elmélyülésnek nincs ideje, csak úgy megtörténik.
az az út feléd egyenes: névtelen állomások, üres csomagok, honvágy.
követem szememmel a tájat,
hogy minden bokor egyforma, a madarak mind egy irányba szállnak,
csak én vagyok ma más, az árnyékom ma nem követ,
egyedül csallak meg, hogy aztán veled maradhassak.
vannak dolgok, amiket nélküled nem értenék, ilyen a kakaó száraz zsemlével.
a türelmes megszokás, az elrejtett álmok, hogy nem kelünk fel délig.
a kitartó összeadás és a páratlan felismerés, hogy bár egyek akartunk lenni,
de te meg én, az már kettő.
(Megjelent: MŰÚT portál – 2017. 11. 24)
Milyen az, ha az általános tapasztalatban felfedezem az egyedit, a kisbetűben minden nagyságot, az átszúrásban a bennmaradást? Azt, hogy van, ami még formaldehidben is szétfoszlik? Hogy csak félút, de már rég ott vagyok. Ilyen.
Szabó Rózsa
#verstag #art7 #szarazzsemle #temegen #formaldehid #elocsengeeniko
