Add tovább a verset – 13. hét – Zöldi Meliton
2019-ben, a magyar költészet napján versláncot indítottunk az ART7 művészeti portálon.
Zöldi Meliton Fotó: Facebook
A #verstag menete: a kiválasztott költőt felkérjük, hogy a következő hétre egy másik fiatal költőtől (aki 1984. január 1. után született) ajánlja az olvasóközönségnek kedvenc versét, és írjon róla pár rövid, akár kulcsszavakkal is kifejezhető gondolatot, egyben ezzel adja át a stafétát.
Zöldi Meliton versét ajánlja e hétre Tímár Benjámin, előző heti résztvevőnk.
Zöldi Meliton: A porosz szemétdoboz
Pirított, famentes
papírcafatok, azoknak is
a sarkai vinnyognak
a nyirkos tenyér-kriptában.
Hétfő délelőtt, nyolc óra tíz.
A mókuskerék picike léceit
agybavágóra élezték és nincs
idő se pihenésre, se kitérőre.
Délutáni menekülés.
Negyvenkettes acélbetéttel
sok bolynyi értetlen rovar
potrohát szakíthatnánk
át, csak úgy mért ne alapon,
vagy dacból, de a katicákat
ez pont nem hatja meg.
Végül dülöngél az ébredés,
marad Mr. Nanená és
neje a vendégszobában.
Késő este kalapál a kábeles
telefon. Forró a drót, akár a helyzet.
Elfolyt tollak szivárgó testeit,
ötfelé szakadt műanyagórára ragadt
rágómasszát és egy péntek estényi
töményt okádott ki
magából egy ósdi porosz
szemétdoboz. Nemsoká
beérnek vele a detoxba.
A görbe lencse a pék kezében
sokáig törte a köztéri
sugarak fényét, de nem
találta meg a kiégett,
filccel robotikusan
kidekorált zöld
öngyújtóinkat.
Tegnap este szétrúgtuk
a haverokkal. Kellett.
Nem volt muszáj,
csak fakultatív.
A főutcai lámpaoszlopokról
még most is nedves
vécépapírhálók
függenek gyarmatosítva
a kék neonfényeket.
Azok is mi voltunk.
Csupán a magunk
romlott teafilterét
oldogatjuk, hiszen
az „Elküldve” után sosem
érkezik válasz, még egy
buboréknyi se.
Mindig a postagalambra
kenik, mert ők mindig feladják.
Mi még nem.
Holnaptól ott fog őrt
állni az előző láda
pontos mása és mi
addig rúgjuk és
addig fejeljük,
míg vissza nem üt.
(Megjelent: Zöld Meliton: Versek, Műút portál, 2018. november 25. – www.muut.hu)
Nem tudok sokat Zöldi Melitonról. A porosz szemétdoboz című versével is véletlenül találkoztam. És milyen jól történt. Igazán megszerettem. Egyfelől azért, mert kerüli a modorosságot. Nincs benne öncélú drámaiság. Sem túltolt letargia. Sem valamiféle erőltetett póz. Ösztönösen dacos és nyers. Ez jó. Ugyanakkor a tudatos, precíz szépség is helyet kap, levegőhöz jut a szövegben. Ez szintén jó. Bizonyos kifejezések vagy mondatok simára csiszolt, pillanatnyi törékenységükben fedik fel magukat. Rájuk vigyázni kell. Akárcsak a féltve őrzött, ünnepek idején használt üvegpoharakra. Titkon reménykedem abban, hogy az idő előrehaladtával Meliton versnyelve hermetikusabbá, redukáltabbá válik. Akkor ez a fajta hiteles vad-esztétikum, mely A porosz szemétdobozban dominál, önnön zártságában szabadíthatja fel erejét.
Tímár Benjámin
#art7 #verstag #zoldi #meliton #porosz #szemetdoboz #dac #vadesztetikum #uvegpoharak
