Adamik Tamás: Latin irodalom az átmeneti korban
Az elmúlt évtizedek – és ez nemcsak Magyarországra igaz – a középkori stúdiumok virágkorát hozták el.
Tegye föl a kezét, aki hallotta már Notker Balbulus nevét. Aki tudja, ki volt Widukind? Esetleg Liutprand püspök? Jó, néhány kezet látok, de tényleg csak néhányat. Évtizedekkel ezelőtt talán még ennyi kéz sem lendült volna a magasba. Az elmúlt évtizedek azonban – és ez nemcsak Magyarországra igaz – a középkori stúdiumok virágkorát hozták el. Míg a magyar történettudomány mindig is nagy figyelmet szentelt a honfoglalás és az Árpád-kor története kutatásának, addig az európai középkor kutatása felé kevesebb figyelem fordult hazánkban, hiszen ami Nyugaton vagy Keleten történt ezekben a századokban, távol a Kárpát-medencétől, az csak akkor tűnt igazán fontosnak, ha belőle a magyar tudományosság és a nemzeti történelem vagy művelődés számára kinyerhető adatról, információról volt szó.
A rendszerváltás után – amint az államszocializmussal együtt a „sötét középkor” ostoba bélyegétől is sikerült megszabadulni – nagyobb távlatot kapott a magyar középkortudomány és mediévisztika, amit csak tovább erősített, hogy eltolódtak a latin filológia határai is, s nagyobb figyelmet kaptak a középkori latin szerzők. Az elmúlt évtizedekben számos olyan fontos mű jelent meg magyar fordításban, amelyekre hivatkoztak ugyan a szakmunkák, műveikből azonban legfeljebb csak szemelvények jelentek meg.
Adamik Tamás, az ELTE Latin Tanszékének professor emeritusa kezdeményezésére indult el még a kilencvenes évek elején az a középkori latin filológiai program, amely a római irodalom kutatójának, az epigrammaköltő Martialis monográfusának és Catullus kiadójának figyelmét a késő-ókor és a kora-középkor elhanyagolt szerzői felé fordította. Időrendben haladva az elmúlt években – a római irodalom történetét összefoglaló műve után – megírta a római birodalom bukása utáni latin nyelvű irodalom történetét. Legújabb kötete – a korábbi kötetekben kialakított rend szerint – a 9-11. század bő tucat jelentős szerzőjét tárgyalja részletesen (köztük Szent Istvánt, az Intelmek szerzőjét), s az ő életrajzukon és munkásságukon keresztül ad átfogó képet a Nagy Károly halálát követő Európáról.
A kötet felépítésében meghatározók ugyan az egyes alkotók, az ő – többnyire részletes – életrajzuk révén képet kaphatunk a korabeli történelem eseményeiről is, hiszen akik ekkor jelentős alkotók voltak, többnyire szoros kapcsolatban álltak egy-egy császári vagy királyi udvarral még akkor is, ha műveiket kolostoruk cellájának mélyén vetették papírra. A szerzők életrajzát a művek tartalmi ismertetése követi, minthogy azonban a szerző jellemző részletekkel is igyekszik alátámasztani állításait, a kötetben szemelvények is helyet kaptak – latinul és magyar fordításban –, így aki valamennyire tud latinul, az eredeti szöveget is tanulmányozhatja.
Hogy az elmúlt évtizedek kedvező fejleményei ellenére is számos, a művelt nagyközönség számára is érdekes és fontos mű fordításával adós még a magyar középkorkutatás, azt jól mutatja, hogy az idézett szövegek jelentős részét Adamik Tamás fordította. Tette ezt – ahogy a korábbi kötetek esetében is – szemmel látható élvezettel, amiben nyilvánvalóan szerepe van annak az örömnek, amit akkor érez az ember, amikor izgalmat rejtő kincsre bukkan. Ezek a szerzők és művek, amelyeket így csokorba szedett Adamik, valóban értékes és jellemző művek, amelyek olvasása még akkor is élvezetes, ha pontos értelmezésük – a viszonyítási pontok hiánya miatt – zavarba ejt.
A modern szakirodalom és a részletes bibliográfia vagy a latin szemelvények ellenére azonban a kötet nemcsak a kutatóknak, a szakembereknek szól, hanem mindenekelőtt azoknak, akiket érdekel ennek a homályossága miatt titokzatos, a benne megfigyelhető változások miatt izgalmas és a magyarság felbukkanása miatt számunkra is különösen fontos korszaknak az irodalma. Aki nem hallotta még Notker Balbulus, Widukind vagy Liutprand püspök nevét, az vegye kézbe és olvassa. A többiek, akik hallottak róluk, nyugodtan leengedhetik a kezüket, hogy aztán kézbe vehessék.
Adamik Tamás: Latin irodalom az átmeneti korban (9-11. század), A keresztény Európa kiteljesedése, Budapest, Kalligram Kiadó, 2020. 464 oldal, 5990 Ft
