A könyv csábítása

|

A könyvhét ünnepe

A Kegyes Olvasó nélkül nincs könyv. Ezt ne feledje senki.

4546s_966_220x220-2

Mohai V. Lajos

Azokat a könyveket szeretem, most csak a szépirodalmi alkotásokra gondolok, amelyekben ott lebeg, csillámlik a csábítás érzékisége. Sokféle lehet ez; veszek egy példát. A lánglelkű kémregényíró, az angol John le Carré például többféle értelemben is a csábítás mesterművét nyújtja Az üldözött (A Most Wanted Man, 2008) című könyvében.

Csábítás ez a regény, mégpedig az olvasó számára izgalmas irodalmi csábítás ettől a mindig megújuló prózafenoméntől, akinek a keze alatt immáron az arisztokratikus regiszterbe tartozó műfajjá nőtt a kémregény – ezzel pedig, szögezzük le, le Carrénak nem lehet eléggé hálás az irodalom közönsége. És mivel Az üldözött a le Carré-féle műfajreprezentáció eredeti darabja, önmagában is csábító irodalmi esemény minden rajongójának. Továbbá: csábító a regény tárgya, tematikája, helyszíne, és kristálytiszta történetszövése, aztán a szereplőinek meghatározó karakterjegyei miatt is csábító könyv, mert a korántsem titokregénynek induló Az üldözött végül is valamennyi mondatával a csábítást helyezi a középpontjába – ahogy a kémtörténet hagyományos műfaji szabályai diktálják a szerzőnek. Csakhogy – és ebben ellép az angol író a „klasszikus” minta mellől — a csábítás és az elcsábulás aktusa az élethelyzetek függvényében nagyon kívánt vonása lesz az összes fontosabb szereplőnek, akik köré le Carré hamburgi regénye szövődik.

Persze, nem áltatom magam, mert már megtapasztaltam: minden jó könyv csábításának súlya és következménye van az ember életére. Rezonanciát kelt, magához köt, édesget és elvarázsol. Arra azonban vigyáz, hogy ne legyél könnyű préda a számára. Ha szükséges, mentőövet nyújt neked, hogy megóvjad magad az apróbb-cseprőbb bajoktól. Máskor saját múltad, a családod, és a környezeted lakott és lakatlan tájait vetíti eléd mintegy okolásul a jövődre nézve. Gyöngéden figyel rád. Föltárja előtted az ármányra és cselszövésre fölesküdött árnyékvilágok katalógusát, az áldozatok sújtó szellemét, a shakespeare-i mintákat, de figyelmeztet arra is, hogy a saját önzésed miatt ne tévedj el abban a végtelen labirintusban, ahol minden élő a földi útján botozgat, és botladozik.

Sokszor mondják, többnyire megrovóan, hogy a könyvekben kitalált világnak nincs köze a valósághoz. Ez nem így van, és még csak az igazság felét sem tartalmazza. A könyvekben az élet és az irodalom, a világ és a képzelet egymásba másolódik. Hogy hiszünk-e az írott szövegnek, az attól függ, mennyire szeretjük az írót – fogalmazott egy alkalommal a balkáni irodalom klasszikusa, a horvát Mirko Kovač.

A könyvekben a nagy, végletekig kiélezett szenvedélyek éltetik a múzsát, hogy ezzel a szép, régies, és talán mára halványan kitörlődött kifejezéssel éljek.

A könyv azonban csak akkor vértez föl a szeretet erényével, ha olvasóra talál. “Legens pius”. A Kegyes Olvasó nélkül nincs könyv. Ezt ne feledje senki.

A Könyvhét az Olvasó és az Író közös ünnepe.

CÍMKÉK: