Űrpiknik
Badits Ákos bűbájos sci-fi meséje egyben a műfaj paródiája is, amely szokatlan módon és környezetben élteti a különcséget. Az alacsony költségvetés pedig meglepő módon az erényére vált. Fekete humor és ollóval kivágott papírszívek alufóliába csomagolva.
Badits Ákos első nagyjátékfilmjében az egyik legemlékezetesebb jellegzetesség a forgatókönyvet (a rendezővel együtt) jegyző Benedek Ágota stílusa. Aki olvasta Benedek Rumbarumbamm c. könyvét, és szerette, annak nagy eséllyel az Űrpiknik stílusa is tetszeni fog: a dialógusokról (főként Panna mondatairól), a fekete humorról és a Cinizmusról (sic!) szinte ordít Benedek Ágota kézjegye. A történet hasonló a Rumbarumbammban is meg-megjelenő elképzelt jelenetek abszurdumához: Panna (Walters Lili), a különc egyetemista, az édesapja rádiójából összetákolt masinával jeleket küld az űrbe (Zalatnay Sarolta Az idők peremén c. dalát), válaszra várva, mivel tézise szerint idegenek valóban léteznek. A tanári kar hitetlensége ellenére elmélete egy nap beigazolódik, mikor egy vörös hajú űrlény (Takács Zalán) érkezik a Földre, akinek a Cini-számba csomagolt jel miatt feltett szándéka megismerni és magával vinni Zalatnay Saroltát, ezáltal megmenteni a Földet fenyegető veszélytől. Panna és az általa Péter névre keresztelt idegen hamar összebarátkoznak, de nyomukban van „Péter” főnöke, a „Terminátor” (Árpa Attila) is, aki az űrlény elpusztítására törekszik.
Habár a történet napjainkban játszódik, az első jelentek miliője szinte teljesen a Kádár-korszakot idézik, a szocreál hangulat pedig végig velünk is marad. Ez furcsán hathat, azonban tökéletesen illeszkedik az Űrpiknik stílusába, amely nem leplezi mikrobüdzséjét, és ennek megfelelően egy percre sem veszi komolyan magát. A filmet nézve több helyen eszünkbe juthat Bodzsár Márk szintén meglepő fantáziaelemekkel átszőtt, stíluskeverő, rekontextualizált Drakulics elvtárs című alkotása, habár szatirikus-parodisztikus vonással az Űrpiknik is büszkélkedhet, politikai felhangok helyett másra helyezi a fókuszt.
Sci-fit forgatni alacsony költségvetésből több, mint bátor vállalkozás, nem igazán tudna a filmgyártásunk az igen drága, Hollywoodban rutinnak számító CGI orgiákkal versenyezni – ennek paródiájaként viszont remekül működhet; és működik is. Így a science fiction összes klisés eleme és alakja terítékre kerül, nemcsak újszerű megközelítésben, hanem magyarosítva, ami tovább fokozza a film szellemes, sokszor esetlen retrofuturista stílusát. Paródia jellegének megfelelően hemzseg a popkulturális utalásoktól: olyan műfaji klasszikusok is visszaköszönnek, mint az E.T., a Terminátor, vagy „Péter” jellegzetes Star Trek-frizurája. A barkács-jelleg és a magyar közeghez igazítás által pedig igazán otthonos és aranyos mesévé válik az Űrpiknik, olyanná, amelyre a feketeöves sci-fi rajongók sem tudnak majd igazán haragudni. Itt fontos megemlíteni a képi világot is: a kevés forrás ellenére a ’sufni- CGI’ nemcsak nem szúr szemet; látványvilága ízlésesebbre sikerült, mint sok blockbusternek.
A színészgárda nagyon színes: sok olyan aktort láthatunk, akik nem gyakoriak a filmvásznon, ezek az új arcok pedig még frissebbé, aktuálisabbá és hitelesebbé teszik Badits rendezését. Walters Lili cinikus, különc Pannája sok jelenetben kifogástalan, azonban néhol átesik a ló túloldalára, tinilányos viselkedése miatt pedig sokszor úgy érezzük, hogy egy coming-of-age filmet nézünk, és mivel Panna nem szerethető, a vele való azonosulás is ellehetetlenül. Takács Zalán remek az aranyos, csupaszív űrlény szerepében, minden jelenete üdítő színfolt. Lengyel Benjámin Danija talán a legjobb karakter, a zseniális chilis monológon túl a film legőszintébb, legemberibb pillanatai is hozzá kötődnek. Árpa Attila ősz/tejfölszőke (?) antagonistája hű Terminátor-kópia, aki tovább erősíti a B kategóriás filmes jelleget.
Az Űrpiknik különcsége nagyon jól passzol az általa felvillantott kérdésekhez, és habár szereplői érzelmi világa elnagyolt, okosan szól hozzá komoly témákhoz. A dráma élét sokszor fekete humorral veszi el, de hatásossága így is megmarad, amelyhez minden szinten tökéletesen idomulnak Zalatnay Cini dalai – nem csupán aláfestőként funkcionálnak, hanem a képi világgal egységet alkotva válnak központi elemmé. Az Űrpiknik tehát a nézői elvárások teljes felülírása, öntörvényűsége ellenére is egy bűbájos sci-fi mese, aminek helyén van a szíve. Szokatlan világa és történetmesélési módszerei miatt valószínűleg sokan nem fogják szeretni, de azt vitathatatlanná teszi, hogy Badits rendezőként több, mint ígéretes.
