Spirál
A Spirál ha nem is a legemlékezetesebb, de méltó visszatérés lehet a magyar film számára a mozik kényszerbezárása után.
Rendező: Felméri Cecília. Zene: Balázs Ádám. Operatőr: Réder György
Felméri Cecília alkotására hárult az a hálátlan feladat, hogy a magyar mozinézők visszacsalogatásának éllovasa legyen – pedig egyébként sem lenne könnyű sorsa, lévén, hogy alapvetően sem a közönségfilmek, hanem a fesztiválokat megcélzó hazai produkciók táborát gyarapítja. Ez utóbbi kapcsán már szinte minőségi garancia a Muhi András–Mécs Mónika producerpáros, akik Felméri Cecília személyében ismét egy olyan író-rendező tehetséget találtak, akire a jövőben valószínűleg érdemes lesz odafigyelni. Ugyanis a Spirál képében egy nem feltétlenül bombasztikus, de több szempontból is figyelemre méltó debütálásról beszélhetünk.
A sztori valódi alapkonfliktusát nehéz lenne úgy átadni, hogy ne áruljuk el a történet első és egyetlen fordulatát (ami láthatóan a marketinganyagok sem szeretnének), ráadásul ez a csavar eleve már majdnem a játékidő felénél érkezik. Látatlanban elégedjünk meg annyival, hogy a mű messze nem azt a mostoha körülmények közé kihelyezett párkapcsolati drámát valósítja meg, amelyet a felütés ígér, ahol Janka (Kiss Diána Magdolna) és Bence (Bogdan Dumitrache) kettősét mutatja be, akik egy szó szoros és átvitt értelemben is haldokló halastó partján küzdenek a mindennapokkal.
Kiss Diána Magdolna
A Spirál fő húzásával ráadásul egy igen merész nézőpontváltást is meglép, ami némileg kihúzza a talajt a lassan építkező, kevés motívummal dolgozó dramaturgia alól, ugyanakkor valójában pontosan ezek a kockázatos döntések töltik meg élettel a látottakat. A tudatosság és látszólagos ötletszerűség e kettőssége jellemzi minden ízében a Spirált. Formailag teljesen átlagos, zavarba ejtően hiányzik belőle a markáns hangulat, bármiféle azonosítható rendezői kézjegy, már-már diákfilmesen, kisszerűen csak „fel van véve”. Ugyanakkor a tartalma ennek a lecsupaszítottságának hála domborodhat ki igazán, és éppen az a jellegzetes benne, hogy nem is kell ilyen atmoszférateremtő mankókhoz nyúlnia, a történet során váltakozó télben, nyárban, kihalt vagy élettel teli képeken is képes aktuális érzelmeit ábrázolni, akár a környezettel kontrasztban is. Egyszerű, viszont egyben ettől is végtelenül emberi szimbolizmusa is hasonlóképpen fejti ki hatását.
Bogdan Dumitrache
Ehhez szükség van egy olyan karizmatikus főszereplőre is, mint Bogdan Dumitrache, aki tökéletesen tudja képviselni azt a zárkózott, lassan mozduló karaktert, akivel tulajdonképpen a Spirál stílusa is azonosul. Nem a szó szoros értelmében vett karizma ez, amely mágnesként vonzza magához a figyelmet, hanem az a fajta, amely az utolsó porcikájáig áthatja a filmet. Azaz azon kevés esetek egyikével van dolgunk, amikor egy külföldi színész alkalmazása (és így kényszerű szinkronja) nemcsak koprodukciós, hanem kreatív szempontból is indokoltnak bizonyul.
Borbély Alexandra
Nehéz jól megragadni a Spirált: bár alapvetően sikeres próbálkozásnak bizonyul, csendessége, egyszerűsége és jó eséllyel szándékos anti-virtuozitása miatt hiányoznak belőle az igazán hatásos, emlékezetes alkotások vonásai, szokatlan szerkesztése pedig azt is felveti, hogy talán egy rövidfilm lett volna a megfelelő keret e történet számára. De miközben a Spirálban nincs semmi, ami hosszan elemezhető, fejtegethető volna, minden a helyén van benne. Ezért állíthatom, hogy bár nem valószínű, hogy évek múltán is fel fogjuk emlegetni, Felméri Cecília olyan alkotó benyomását kelti általa, aki a jövőben bármilyen témában és műfajban meg fogja állni a helyét.
