Sötét vizeken
Tobb Heynes elborzasztó, Dávid és Góilát harcát bemutató filmje az év egyik legfontosabb és legjobb alkotása, amit mindenkinek látnia kell. Főként, ha van otthon teflonos serpenyője.
Habár Tobb Heynes legújabb filmjének semmi köze nincs a horror műfajához, megtekintése után mégis úgy érezzük majd, mintha egy valóra vált rémálomba kerültünk volna. Mindezt azért, mert nincs lehetőségünk igénybe venni azt a mentális pajzsot, ami a horror legtöbb zsánerdarabjánál működik: amit látunk, az csupán egy nagyon kreatív alkotói csapat fantazmagóriája. A Sötét vizeken által feltárt ügy ugyanis nemcsak, hogy valós eseményeken alapul, hanem a mai napig tart. A Nathaniel Rick által írt, a The New York Times-ban megjelent cikk (The Lawyer Who Became DuPont’s Worst Nightmare) adaptációja nem is lehetne aktuálisabb a környezetszennyezés, a klímaváltozás okozta lehetséges katasztrófáktól való rettegés közepén. Robert Bilottot (Mark Ruffalo) 1998-ban ismerjük meg, amikor megkeresi Wilbur Tennant farmer (Bill Camp). Állítása szerint állatai tömeges elpusztulásának oka a víz lehet, amiből isznak. A farmer szerint ezért a környékbeli vegyi gyárak és az azokat irányító cégóriás, a DuPont a felelősek, amik évtizedek óta a környékre dobják ki a hulladékot. Robert eleinte szkeptikusan áll az ügyhöz, ám amint elkezd nyomozni, olyan mulasztásokat fedez fel, amik miatt Tennant mellé állva kész beperelni a DuPontot.
Ugyanis a DuPont több mint fél évszázada kezdett el kísérletezni egy rendkívül ellenálló, soha le nem bomló, szén- és foszforalapú anyaggal, amelyet hozzáadva egy háztartási eszközhöz megalkották a teflonos serpenyőt, amely hihetetlen népszerűségével hatalmas bevételt hozott. Bilott fő profilja a fentihez hasonló nagy cégek védelme, így jól ismerve a rendszert, évtizedeket áldoz az életéből annak, hogy napvilágot lásson az igazság, miszerint a DuPont évekig tudatosan mérgezte dolgozóit és vásárlóit is. Azonban az igazi borzalmak csak akkor kezdődnek, amikor előkerülnek az áldozatok. Idővel ugyanis kiderül, hogy a vállalat mindenről tudott: hiába betegedtek meg sorra a gyár teflon-gyártósorán dolgozók közül többen is, vagy jött világra gyermekük születési rendellenességgel, a DuPont, mintha mi sem történt volna, ugyanúgy tovább használta a teflon előállítására a mérgező vegyületet (PFOA), az ipari szennyvizet pedig a környező vizekbe eresztette, amit városok ittak napi szinten. Az ügyet és Robert munkáját is nagyban megnehezítette a hatalmas profit, ami miatt a világ egyik vezető multijává válva a vegyipari cég mindenhol jelen van, ráadásul bőkezű támogatásai miatt még munkavállalói, illetve a helyiek is a pártjára állnak.
A film profin megírt és kivitelezett, amely eleinte lassabb folyású, ugyanakkor a kezdetektől képes fenntartani a feszültséget. A Sötét vizeken egyik zsenialitása, hogy olyan elemeket, szcénákat is tartalmaz, amiket a cikk nem: Bilott érdeklődését egy támadni készülő megvadult tehén kelti fel. A feszültség több szempontból eredeztethető: egyrészt társadalmi szinten, mivel a gazdag multi mulasztását az azt kiszolgáló munkásosztály szenvedi el; másrészt végignézhetjük Robert kálváriáját is, ahogy karrierjét, családját, egészségét és biztonságát is kockára téve megállíthatatlanul küzd az igazságért, és a fentiek összeegyeztethetőségéért. A forgatókönyv profizmusát demonstrálja, hogy 22 év történését képes koherensen 2 órányi játékidőbe átültetni, miközben a zsánerre jellemző paneleket megtartva belső tartalmában megjeleníti Heynes kézjegyét is. A film több mint nyugtalanító, a rendező ugyanis nemcsak az agyunkra, az érzelmeinkre, hanem érzékeinkre, ezáltal pedig testi reflexünkre is képes csupán egy-egy képpel hatni – minden újabb szörnyűség feltárásánál összeszorul az ember gyomra, egy pohár víz megivásának végignézésétől pedig hányinger keltésére is képes. Habár csupán témájából eredően, minden bravúrt mellőzve is nagy siker lett volna a Sötét vizeken, Heynes kihozta belőle a maximumot, intelligens, finom, zsigeri rendezése az emberre és a tényfeltárásra fókuszálva jóval az átlag jogi thrillerek minősége fölé céloz. Az operatőri munka szintén kiemelkedő, még inkább aláhúzza a kilátástalanságot, a toxicitást a beteges, fakó sárga, kék és kórházi zöld tónusok használatával; míg a csupasz terek, a szűrt fények, a zárt kameraszögek a nyomasztó hangulat növelése mellett azt is mutatják, hogyan őrli fel az ügy Robert mentális (és testi) egészségét.
Mark Ruffalót már láthattuk hasonló szerepben a Spotlight – Egy nyomozás részleteiben, azonban nem túlzás azt állítani, hogy Billotként élete alakítását nyújtja. A producerként is közreműködő színész lehengerlő, láthatóan szívét-lelkét beleteszi játékába, emellett teljesen hiteles. Utóbbi annak is köszönhető, hogy Ruffalo politikai aktivizmusa közismert, ezáltal a karakterben az ő személyisége, szenvedélye, dühe is benne van. Tökéletesen illeszkedik mind hozzá, mind az alkotáshoz hogy Billot nem hősként jelenik meg, hanem egy olyan egyszerű emberként, aki a rendszert eddig kiszolgálva, sőt védve, morális kötelességének érzi az igazságért való fáradhatatlan küzdelmet. Anna Hathaway Robert feleségeként több dimenziót ad karakterének, miközben a nem praktizáló ügyvédnők helyzetét is megismerjük általa. Bill Camp pokoli dühe mellett Tim Robbins is emlékezetes mellékszereplő az igazságot kereső, támogató és felelős vezető bőrében. A film egyik legletaglózóbb képei azok, amelyekben azokat az embereket láthatjuk, akik valójában a történet részesei. A mérgezés következtében egy orrlyukkal és deformált arccal született, önmagát alakító Bucky Bailey feltűnésével vág igazán mellkason annak tudatosulása, hogy Billot küzdelme csak szélmalomharc, a rendszer pedig megdönthetetlen.
A Sötét vizeken az év egyik legfontosabb és leghatásosabb filmje, éles kritika a kapitalizmusról, amely didaktikusságot mellőzve, sallangmentesen tárja fel egy máig folyó ügy részleteit. Igazán megrázó, sötét tónusú alkotás; Heynes szinte valódi terrorban fürdeti nézőjét, aki egy adag kilátástalan, életszagú szorongással távozik a kulisszák mögött látottak miatt. Ugyanis bármennyire is szeretnénk, hogy Dávid és Góliát harca számunkra kedvező kimenetelű legyen, az áldozatok életét már nem lehet a bíróságon kiharcolt, a cég által röhögve kifizetett összegekkel megmenteni, ahogyan azon a tényen sem változtathatunk, hogy a Föld lakosainak 99%-ának vérében kimutatható a mérgező anyag. Már elkéstünk a teflonserpenyőink kidobásával.
A Sötét vizeken a Magyar Filmadatbázison
