Gajdó Tamás Huszti Péter-könyvéről
Huszti Péter a magyar színház, a magyar kultúra ikonikus alakja.
Huszti Péter 80 éves.
És most itt az asztalon egy elegáns könyv.
Írta: Gajdó Tamás, a címe: Huszti Péter.
Jó néhány héttel ezelőtt a színházi intézetben volt a könyvnek a bemutatója, ahol Huszti Péter mesélt, mit mesélt, beszélgetett a közönséggel színházról, filmekről, szerepekről, a nagy színházi újítóról, Ádám Ottóról, az életről. A terem zsúfolásig megtelt, de még az odavezető folyosó is. Barátokkal, kollégákkal, tanítványokkal, tisztelőivel. Huszti Péter jó néhány éve visszavonult (pontosabban visszavonulóban) – de népszerűsége töretlen. Interjút is ritkán ad, de annak súlya van. A magyar színház, a magyar kultúra ikonikus alakja.
És most itt az asztalon egy elegáns könyv. Jó kézbe venni, forgatni, gondosan szerkesztett, egymással harmonizáló, mégis jól elkülöníthető szövegrészek, kuriózumnak tetsző képek. A borító fekete és vörösesbarnás színei, mely utóbbi aztán a lapszéleken is visszaköszön – Vincze Judit tervezése.
Huszti Péter tehetségére hamar fölfigyelt a színházi szakma, miközben újságból kivágott fényképei néztek a lányszobák faláról.
A színpadi sikerei mellett már huszonévesen népszerű magyar filmek sztárja – ami akkortájt még egészen mást jelentett – valódi sikert, valódi értéket, valódi tehetséget.
És nemcsak színész – fiatalon lesz tanár is Ádám Ottó mellett a színművészeti főiskolán, majd egyetemen. Színészek generációját neveli, később a színészi főtanszék vezetője, majd az intézmény rektora, a doktori iskola vezetője, mára professor emeritus – jelentős újítások, reformok fűződnek a nevéhez.
A rendezéseiben is a színház egésze érdekli, a színész, a gondolat, a mű.
Talán ezért is tartotta fontosnak, hogy tapasztalatait, emlékeit, a pályatársai portréit meg is írja, töprengéseit, kétségeit, a pályája nehézségeit, örömeit és buktatóit megfogalmazza. Közel tíz kötete jelent meg.
Mindent tud és mindenre emlékszik – minden megszólalásában mérhetetlen bölcsesség és tapasztalat.
És most itt az asztalon egy elegáns könyv.
Ezt ugyan nem ő írta – de mégis az övé.
Gajdó Tamás nagyszerű szerkezetet talált ki a könyvhöz. Miközben kronologikus sorrendben végigveszi Huszti Péter életének jelentős állomásait, szakmai útját – szembesíti a tényeket a korabeli kritikákkal, interjúkkal, portrékkal. Már ezek a gondosan összeválogatott részletek is izgalmas párhuzamot vonnak az emlékek és a valóság közé, miközben fölrajzolják egy-egy korszak közhangulata mellett a kulturális politikáját is. Mindezek mellett pedig Huszti Péter írásrészletei is olvashatóak, tipográfiailag is elkülönítve – azzal a már említett bizonyos barnásvörös színnel kiemelve. Gajdó Tamás alapos munkája van abban, hogy ezek a szövegek ennyire plasztikusan tudnak egymásra találni, ennyire pontosan rajzolják föl egy ember arcvonásait, patetikusabban fogalmazva, egy emberi sorsot. Nagyszerű ember portréja rajzolódik ki az adatokból, tényekből.
Annak az embernek a portréja, azé a Huszti Péteré, aki egy életén át megőrizte önmagát, az értékeit – ebben a nem mindig szerencsésen változó világban. És bár a könnyedebb műfajban is megmutatkozott pályája során, amikor is remek humorérzékéről is tanúságot tett, mégis mindig tudott a bulvár ellenében, a bulvár ellensodrában lenni. Mert műfajtól függetlenül az embert mutatja föl.
A Fekete gyémántok című magyar játékfilmben, 1976-ban. Rendező: Várkonyi Zoltán. Fotó: NFI/Markovics Ferenc
A kötetben található fotók is különleges gondossággal válogatódtak össze. Nemcsak mint a szöveghez illeszkedő illusztrációk, nemcsak mint színháztörténeti adalék, hanem kivitelezésében is – a megsárgult lapok hangulatát fölidézve – beleránt egy-egy korszak világába. Korrajz, történelem, közélet… Mintha egy kiállításon járnánk…
Remekül eltalált a könyv 24 fejezete. Szilárd tartóoszlopok ezek, melyek végigvezetnek a gyerekkortól a gimnáziumi éveken át – ahol Huszti Péter már Bánk bánt játszik, s ahol meglátja későbbi osztályfőnöke, Várkonyi Zoltán – egészen a nagyívű szerepekig, királyokig és kisstílű hősökig – miközben az alkotás gyötrelméről olvashatni, meg arról, hogy közben „végigélhetek ajándékba kapott sorsokat”.
A Filmvilág címlapján 1969-ben és 1976-ban Fotó: Arcanum/Filmvilág
Egyrészt tehát a kronológia a kötet erőssége, ahogy az olvasó követheti egy ember, egy alkotóművész életútjának fontos állomásait, de közben kísérletet lehet tenni arra is, hogy elgondolkodjunk, vajon mikor született meg az a valaki, akit úgy hívunk, Huszti Péter.
Gajdó mindvégig igyekszik tárgyilagos maradni, mialatt rendkívül fölkészült szakszerűséggel teszi egymás mellé az életrajz adatait, a korabeli kritikákat és Huszti saját írásainak részleteit. Gajdó Tamás elrejtett, visszafogott, mégis fölsejlő személyes hangja teszi feszült, szinte krimiszerűen izgalmas olvasmánnyá a monográfiát.
Itt van hát most az asztalon egy elegáns könyv!
Gajdó Tamás: Huszti Péter. MMA Kiadó, Budapest, 2023. 5200 Ft
