Seveled
A magyar romkom mestere egy hollywoodi mintára gyártott fogyasztói termékkel igyekszik elbűvölni nézőit. Szerencsére ebbe a filmbe került egy kevés szív is.
Tenki Réka és Mészáros Béla
Magyarországon a legbiztonságosabb döntés könnyed, romantikus vígjátékot forgalmazni. Legyen az tévésorozat vagy mozifilm, egy limonádé romkommal nehezen lehet mellényúlni. Bárhogyan is sikerül, nézőkre mindig lehet számítani. Különösen, ha közvetlenül karácsony előtt jelenik meg és olyan színészlegendák is feltűnnek benne, mint Básti Juli, Ónodi Eszter vagy Bodrogi Gyula. Mindez Orosz Dénessel, a Poligamy és a Coming out rendezőjével a kamera mögött. A film sorsát, mondhatni, nem bízta a véletlenre a filmalap. Egészét nézve, úgy tűnik, alkotói gondosan összeválogattak mindent, ami egy potenciális közönségsiker hozzávalója. Az ilyen szándékolt kezdeményezések ritkán szoktak jól elsülni. A Seveled minden hibája és „agyassága” ellenére mégsem fullad bele teljesen ambícióiba, az untig ismert formula pedig itt egészen jól működik.
Nem véletlenül. A történet ugyanis mintha egy hollywoodi stúdió poros polcáról származna: Gergő (Mészáros Béla), a belvárosban élő nőcsábász agglegény komoly választások előtt áll. Nem elég, hogy bármennyire is igyekszik, nem sikerül megtalálnia a tökéletes nőt, filmkritikusi állása is veszélyben forog, ráadásul súlyos szívbeteg édesanyjának (Básti Juli) orvosa szerint napjai vannak csak hátra. Mivel az anya leghőbb vágya egy unoka, az elkeseredett Gergő magával rángatja a frissen szomszédjába költözött, várandós Sacit (Tenki Réka), és születendő gyermekének édesanyjaként mutatja be neki. Miután Emma néni egy szerencsés fordulat folytán mégis felépül, Gergő kénytelen fenntartani a kegyes hazugságot. Ez pedig természetesen sokkal nehezebb, mint aminek hangzik, Sacival ugyanis nehezen különbözhetnének jobban egymástól. A többit pedig már rutinból össze lehet rakni.
Az egyenesen a Csak színház és más semmi rendezői székéből érkező Orosz Dénes jól ismeri célközönségét és igényeiket is. Mintha egy jól megtervezett vállalkozást néznénk, a Seveled sorban pipálja ki a jelenkorban népszerű témákat, mint az egyre inkább kitolódó felnőtté válás, a generációs szakadékok, vagy a kultúra háttérbe szorulásának igazán kurrens problémája. Ahogy az sorozatában is megfigyelhető, a különböző demográfiák mind megjelennek, bevonva ezzel a nézőt, akármilyen korosztályból, vagy társadalmi státuszból is származik. A középosztálybeli, értelmiségi főszereplő mellett Tenki Réka egy szerethető bárpultos sztriptíztáncosnőt alakít, Mészáros Máté és Básti Juli szerepeivel pedig az idősebb generáció is reprezentálva van. Mindenki kap valakit, akivel azonosulni tud.
Barátságos markolókezelők és idegen szavakkal dobálózó sznob lektorok egyaránt tiszteletüket teszik mellékszerepekben, személyiségük azonban sajnos az ilyen jelzőkben ki is merül. A karakterépítés nem tartozik a film erényei közé. A hollywoodi mintára precízen felépített cselekmény mellett szereplőinek jellemei is díszletek csupán, puszta illusztrációk maradnak a karakterek, mondhatni, elnagyolt karikatúrák. Nem válnak háromdimenziós, hús-vér figurákká, akiknek sorsát kíváncsian követjük, így a humor sem a szereplők személyiségéből fakad. Olyan alapvető műfaji toposzokra épül a film humora, mint a cselekmény központjában álló hazugságok és a különböző társadalmi körből származó karakterek ellentéteiből fakadó konfliktusok és félreértések. Markáns egyéniségek híján pedig ezek a poénok csakis a felszínen tudnak megmaradni, komolyabb hatást nem érdemes várni tőlük.
A teljes felejthetőségtől színészei mentik meg a filmet. Tenki Réka őszinte és szeretetteljes alakításával megtölti élettel a klisékből felépített Sacit és egy színes és izgalmas, hús-vér embert formál belőle, aki a mindig cinikus és búskomor Gergő egyhangúságát tökéletesen ellenpontozza. A folyamatosan egymás vérét szívó álpár kényszeredett kapcsolatukban, ahogy az a műfaj szabálykönyvében elő van írva, lassan elkezd valódi érzelmeket táplálni egymás iránt. Mindez a fényesre koptatott közhelyek ellenére mégis egészen szerethető eleggyé áll össze. Valószínűleg éppen azért, mert még az olyan esetlenebb részek is, mint Mészáros Máté és Rezes Judit karaktereinek túlerőltetett, egypoénos szerelmi szála organikusan elfér a film szerkezetében, hibái ellenére is homogén egészként működik.
Sikeresnek mondható a hollywoodi zsánerfilmgyártás magyar piacra adaptálása. Mondhatunk rá bármi rosszat, azt azonban be kell ismernünk, hogy a Seveled végén úgy érezzük, egy magyar vígjátékot láttunk és nem egy amerikai film magyar változatát. Szerkezete és toposzai mellett ugyanis mást nem vesz át a tengerentúli módszertanból. A közeg és a karakterek jelleme mind jellegzetesen magyar, Budapest nem csupán háttérként, hanem aktív részeseként jelenik meg a cselekménynek, az – igaz, erősen sarkítva – megjelenő társadalmi problémák pedig aktuálisan relevánsak számunkra. Elég csak a megélhetési gondokkal küszködő kultúrarovatok visszatérő motívumát említeni.
Nem nevezhető tehát a következő Liza, a rókatündérnek a film, és az ünnepek után valószínűleg sok emlékünk már nem marad róla, addig azonban képes néhány örömteli pillanatot okozni, ha el tudjuk engedni előítéleteinket. Végül is mi mást várhatnánk egy karácsonyra időzített magyar popcornmozitól?
A Seveled a Magyar Filmadatbázison
