Patrick – Ebbel szebb az élet
Hogyan képes elvinni egy mopsz egy egész filmet a hátán? Hogyan válhat egy negatív karakter pozitívvá a szemünkben? A Patrick – Ebbel szebb az élet sok megdönthetetlennek hitt igazságot megdönt.
Azok táborát gyarapítom, akiket egy aranyos állatkával kilóra meg lehet venni. Emiatt nagyon vártam a filmet, habár az előzetese némi aggodalomra adott okot, szerencsére volt már rá precedens, hogy a film köröket vert a trailerre, és nem fordítva. Egy biztos, aki Patrick, a mopsz miatt ül be a moziba, nem fog csalódni.
A történet szerint Sarah (Beattie Edmondson) meglehetősen maga alatt van, miután otthagyta a szerelme. Az utolsó dolog, amire vágyik, hogy valakit a nyakába varrjanak, aki nyáladzik, horkol és széttúrja a konyhai szemetest, valahányszor enni támad kedve. De tetszik vagy sem, nagymamája a halála előtt ráhagyta imádott mopszliját, a végletekig elkényeztetett Patricket, aki Sarah minden eddigi pasiján túltesz, ami a rendetlenséget illeti. A négylábú veszedelem totális káoszba taszítja a lány életét, aki sehogy sem érti, miért tette ezt vele a mamája. Ám egyszer csak azon kapja magát, hogy Patrick a maga bumfordi módján sokkal jobb hatással van rá, mint valaha is hitte volna – beleértve a szerelmi életét is.
Mandie Fletcher rendezése azokra a tipikus angol romantikus komédiákra szeretne hasonlítani, mint a Bridget Jones naplója vagy az Igazából szerelem, azonban minőségében meg sem közelíti őket. Sarah karaktere is hajaz Bridgetére, azonban hiába a sok irónia, rengeteg az affektálás, és maga a színészi játék is gyakran erőltetett. Beattie Edmondson próbálja megugrani Renée Zellweger végtelenül szerethető, bénácska karakterét, azonban a sok nyögés és nyavalygás miatt egyre messzebb löki a nézőt attól a lehetőségtől, hogy megkedvelhesse a nőt.
Az előzetes szinte az összes poént lelövi, így nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a legtöbb működő komikus jelenet mögött Patrick áll. Ez valóban az ő filmje lett: rajta állt vagy bukott minden. Nem hittem volna, hogy ez lehetséges, de a mopsz egymaga viszi el a hátán a filmet. Hiába találhatóak nagy nevek a stáblistán, többségük szinte csak biodíszletként van jelen, jellemük pedig annyira egysíkú, hogy Sarah nővérén és az állatorvoson kívül mindenki kedves és segítőkész. Utóbbit alakító Ed Skrein is pozitívumként említhető, mivel Patricken kívül ő az egyetlen, aki bármilyen érzelmet kivált belőlünk a film nézése során.
Fletcher okosan használja a mopsz adottságait, minden nagytotál az alkotás javára válik, Patricket könnyen a szívünkbe zárjuk, azonban mivel – minden tekintetben – ő adja a film gerincét, sokkal jobban meg kellene szerettetnie velünk. Patrick mellett szinte valóban mindenki mellékszereplő, még Sarah is, ugyanis a kutya jelenléte adja meg az egész forgatókönyvnek a lendületet. Az Ebbel szebb az élet nem köntörfalaz a mopszokat illetően: ami a Patricket megtestesítőt illeti, BAFTA-díjra méltó alakítást nyújt, ügyesen betanított kutyáról van szó, azonban a mimika, amitől igazán üdítővé és mókássá válik, nem tanítható. Emellett pedig a fajtára jellemző, nem igazán irányítható tulajdonságokat, mint a kukából való bányászás, a különböző tárgyak ellopása, okosan a komikum egyik forrásaként használják fel.
Habár a filmzene nagyon jó, a fényképezés pedig szép – ez főként London kapcsán látható –, logikai zavarok és hiányok tömkelege jellemzi a filmet. Sarah életének sok olyan aspektusát megismerjük, ami se nem releváns, se nem szórakoztató vagy érdekes, azonban amikor például lakást vált, a film elején felvezetett és várt konfliktus elmarad. A sok klisé kevésbé zavaró, mivel a film hajlamos kínossá válni: a hosszan felvezetett futóverseny vége olyan drámai hangvételt kap, mintha egy Oscar-jelölt darab hetek óta futó főhősének küzdelmét és sikerét látnánk. Pedig gyakran fel-felcsillan a remény, Sarah egyik tanítványa ugyanis családi gondokkal küzd, Patrick pedig a romantikus komédiák két végletét is „összeszedi” gazdájának: a jóképű, de bunkó, és a tipikus „rendes” férfi prototípusait. Azonban hiába a sok lehetőség, a rendező minden szálat elvág, vagy pár mondatban lezár.
A Patrick – Ebbel szebb az életben tehát egy dolog működik igazán: maga Patrick. Nemcsak hogy minden konfliktus feloldója, és a boldog élet kulcsa, hanem az egyetlen szereplő, akire hosszabb távon emlékezni fogunk. Ezzel együtt a műnek van egy aranyos „feelgood” érzete, jó érzés nézni, ami miatt családi filmnek tökéletes lehet, azonban ennél többet nem szabad várnunk tőle. A gyerekek és az állatbarátok minden bizonnyal szeretni fogják, akit azonban nem elégít ki egy film cukiságfaktorának maximalizálása, valószínűleg csalódni fog.
A Patrick – Ebbel szebb az élet a Magyar Filmadatbázison
