Fekete Párduc: Afrika királya meghódítja Hollywoodot
Az Oscar története során először kapott jelölést egy képregényfilm a legjobb film kategóriában. De mit jelent ez a filmszakma számára? És mi lehet olyan különleges ebben a filmben, hogy megérdemeljen 7 Oscar-díj-jelölést?
Az éppen egy éve megjelent Fekete Párduc itthon mindössze egy volt az év megannyi szuperhősfilmjei közül, az Egyesült Államokban azonban kultikus követőtábor alakult köré, az év egyik legnagyobb bevételt hozó filmje és jelentős kulturális hatással rendelkező alkotása lett. Sokak szerint egy vérbeli hollywoodi mérföldkő. Amellett, hogy a Marvel filmuniverzum részeként sok szempontból tartja magát a jól begyakorolt szuperhős eredetfilmek biztonságos formulához, nehéz nem észrevenni, hogy Ryan Coogler afrikai eposza csak a felszínen egyezik meg műfaji rokonaival. Rendkívüli érzékkel boncolgat társadalmi problémákat és vet fel fontos ideológiai kérdéseket a nézőnek, ami eddig elképzelhetetlennek tűnt egy hozzá hasonló tömegfilmtől. Rendkívüli kockázat ez egy több százmillió dolláros megaprodukció esetében, melynek első számú célközönségei a fiatal generációk, Ryan Coogler rendezőnek mégis sikerült rátalálnia valamiféle egyensúlyra akció és mondanivaló közt. A Fekete Párduc pedig jelentőségteljesebb film lett, mint azt bárki gondolta volna.
Ahhoz, hogy valóban megértsük a film kulturális hatásait, annak múltjával kell először megismerkednünk. A Fekete Párduc, mint képregény karakter az 1960-as évek amerikai polgárjogi mozgalmainak időszakában fogant meg Stan Lee Marvel képregényinek hasábjain. A képregényt Lee és Jack Kirby ikonikus párosa alkotta meg az afroamerikai olvasóközönség számára és a Marvel képregények történelmében először, a történeteknek fekete bőrű főhőst és afrikai helyszínt adott. Ez a helyszín pedig Wakanda, egy afrikai fantáziaállam, mely a külvilágtól teljesen elzártan, szuverén közigazgatással, saját politikai rendszerrel, és ami a legfontosabb, minden más államnál fejlettebb technológiával rendelkezik. Ez az erős és független afro-reprezentáció Martin Luther King és Malcolm X időszakának szellemét érzékletesen jellemzi. A zenében a soul elterjedésétől a blaxploitation (fekete protagonistákkal dolgozó gyakran explicit erőszakot és szexualitást megjelenítő B filmek) irányzat születéséig a kor populáris kultúrája számára meghatározó volt az afroamerikai kultúra hatása. Ezek a „termékek” azonban elsősorban, és szinte kizárólag, a fekete közönség számára készültek, a blaxploitation filmek esetében kevés szubsztanciális mondanivalóval és alacsony költségvetésből. Ryan Coogler filmje erős fekete hőseivel részben ennek a korszaknak állít emléket, a célközönség azonban ezúttal jóval szélesebb, hatása és üzenete pedig jelentősen túlmutat a rendszerrel elégedetlen afroamerikai lakosság figyelmének lekötésén.
A Marvel-dömping közepén érkező Fekete Párduc megjelenése előtt nem kavart sok port és senki nem számított rá, hogy gyakorlatilag egy mozgalmat indít majd el az amerikai közéletben. A siker azonban átütő és generációkon átívelő volt. 2018 február és márciusa folyamán Amerikán végigsöpört a Fekete Párduc-őrület. Tömegek özönlöttek a mozikba családostul és baráti társaságokkal, kommunális eseménnyé alakítva a filmet. Legnagyobb hatása kétségtelenül a fekete bőrű közösségekre volt. Az újszerű kulturális reprezentáción fellelkesülve sokan egymás után többször is megnézték a filmet, ünnepelve az afrikai kultúra filmbéli befogadását és még egy kisebb tradíció is épült a film köré. Afroamerikai nézők sokasága ült be hagyományos afrikai öltözékekben a filmvetítésekre, többen pedig a film hatására kezdtek el komolyabban foglalkozni származásukkal és afrikai felmenőikkel. A Fekete Párduc végül 700 millió dolláros bevételével megszerezte a valaha volt legjövedelmezőbb képregény-adaptáció címét is a tengerentúlon.
Hatása tehát kétségtelen, de vajon valóban van kulturális relevanciája a filmnek a progresszív reprezentációin túl?
A mű különlegessége és legnagyobb vonzereje karaktereinek dimenzionáltságában és azok mozgatórugóiban rejlik. A történet helyszínéül szolgáló Wakanda egy utópisztikus birodalom, ahol a tradicionális afrikai értékek keverednek futurisztikus technológiai vívmányokkal, az „afro-futurizmusnak” is nevezett irányzatot megjelenítve. Ez a fantáziaállam hagyományos afrikai értékeket képvisel törzsalapú politikai berendezkedéssel, fogyasztói társadalmunkat tökéletesen ellentételezve. Az anyagi javak és a tulajdon nem befolyásolják az életet, a törzsek békében élnek egymás mellett és senki nem szűkölködik. Ezt az idillt bontja meg a film antagonistájának érkezése és vele együtt szövődik a cselekménybe az a társadalmi reflexió, ami kiemeli a Fekete Párducot a Marvel-filmek homogén egyhangúságából.
Ryan Coogler rendező két korábbi filmjének, a Creed: Apolló fia és A megálló főszereplője, Michael B. Jordan alakítja Erik Kilmongert, a főszereplő T’Challa király, avagy a Fekete Párduc (Chadwick Boseman) antitézisét és hátrahagyott unokatestvérét. Az Oakland fekete negyedében küzdelmek között szegénységben felnőtt Erik személyében az elnyomott kisebbségek dühe manifesztálódik és ő fogalmazza meg azokat a nézeteket, amelyek korábban elképzelhetetlennek tűntek egy nagy költségvetésű hollywoodi szuperhősfilmben. A rászorulók felkarolása és a fejlett civilizációk kevésbé fejlett szomszédaik iránti felelőssége szintén egy központi problematika a filmben. Az elnyomottaknak való segítségnyújtás erőszakos, vagy erőszakmentes módja okozza a film fő konfliktusát is. Ezek a korunkban nagyon is valós problémák szokatlan mélységet adnak a filmnek. Egy elsősorban gyerekeknek készült popcornmozi lévén az ilyen vonulatok alapvetően nem játszhattak központi szerepet a filmben, csak itt-ott elvétve kapunk olyan megnyilvánulásokat, mint az amerikai karaktereket rendszerint gyarmatosítónak aposztrofáló Wakandaiak, vagy Erik emblematikussá vált kijelentése az amerikai rabszolgahajókról vízbe ugró afrikaiakról, akik a halált választották a láncok helyett.
Ez a kritikus szemléletmód, az afrikai kultúra és hagyományok hiteles és ünnepélyes ábrázolása a vásznon újító erővel ruház fel egy alapjában véve átlagos szuperhősfilmet. Afrika és az afrikai kultúrák bemutatása Hollywoodban sosem az erővel és a büszkeséggel kapcsolódott össze. A Fekete Párduc karakterei nemcsak elfogadják származásukat és hagyományaikat, hanem ápolják, élik és büszkén viselik azokat. A fikciós világ ellenére a felvonultatott afrikai öltözetek, rítusok és nyelvek mind hiteles afrikai alapokra építkeznek és fekete tervezők és kivitelezők munkáit dicsérik. Egy ehhez hasonló globális közönségre építő filmben új, és dicsőítő színben ábrázolni az afrikai kultúrát filmtörténetileg jelentős dolog. A 30 éves Ryan Coogler rendező bravúrja abban rejlik, hogy A megálló című filmjében is boncolgatott szociális kérdéseit több tízmillió nézőhöz juttatta így el, fontos párbeszédeket kezdeményezve és rávilágítva egy Hollywood által negligált kultúra szépségére. Nem gyakori, hogy egy szuperhősfilm társadalmilag pozitív hatást gyakoroljon nézőire.
A film cselekménye, megvalósítása és narratív eszközei azonban semmiképpen nem nevezhetők innovatívnak. A protagonista a Marvel-filmek által olyannyira kedvelt „a hős útját” járja le, a vele járó akadályokkal és kihívásokkal, a fájdalmas bukással a film kétharmadánál, végül pedig a nagy felemelkedésnek és a gonosz elleni győzelemnek lehetünk tanúi. Generikus, effektekben gazdag akciójelenetek sokasága az autósüldözéstől a filmvégi klimatikus csatáig. Mindent hozzávalót megkapunk, ami a szuperhősfilmek rongyossá használt receptkönyvében megtalálható. Önmagában tehát a Fekete Párduc nem érdemelne elismerést, különösképpen legjobb filmnek járó jelöléseket nem. Egy film értékét és érdemeit sokszor nem maga az alkotás, hanem annak kulturális hatása határozza meg. Valahol elszomorító, de ez a jelenség rendkívüli módon jellemzi korunk amerikai filmiparát. Bár egy filmet nem feltétlenül csak annak művészeti értéke kell, hogy definiáljon, összetéveszteni ezt a film társadalmi hatásaival komolyan ártalmas lehet a szakma számára.
Erősen vitatható, hogy a Fekete Párduc joggal került-e a legjobb filmnek járó Oscar-díj nyolc jelöltje közé, a szuperhősfilmek korában azonban várható volt ez a mérföldkő. Jelölések ide vagy oda, egy ilyen méretű sikerfilmet nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ez pedig nem feltétlenül rossz dolog. Általa minden kritika, legyen az bármilyen álszent is, amit a film a Hollywoodban uralkodó eszmékről megfogalmaz, és a távoli kultúrák értékeinek felkarolása, valamilyen szintű legitimációt nyer. Reméljük nem ez volt az utolsó szuperhősfilm, ami igyekezett komolyabb gondolatokat is ébreszteni nézőiben.
A Fekete Párduc a Magyar Filmadatbázison
A film elérhető az HBO GO-n
