Milliárdok nyomában / HBO
Bobby Axelrod a leggazdagabbak egyik leggazdagabbika, csodált, irigyelt, ámultan figyelt figura, aki egymaga megtestesíti azt a bizonyos amerikai álmot. A legmerészebb vágyaktól a legdurvább lidércnyomásig.
Milliárdok nyomában Fotó: HBO
Mire ez a sztori kiszivárog, mi már nem lehetünk benne…
Már az első évaddal beírta magát a sorozattörténelembe. ‘Axe’ Axelrod úgy robbant be az amerikai milliárdosok szövevényes manipulációkkal átszőtt világának filmes kulisszái közé, mintha valóban egy milliárdos üzletekkel haknizó szupercég tulajdonosi székéből rángatták volna oda. Damian Lewis Bobby Axelrodja a leggazdagabbak egyik leggazdagabbika, csodált, irigyelt, ámultan figyelt figura, aki egymaga megtestesíti azt a bizonyos amerikai álmot.
A legmerészebb vágyaktól a legdurvább lidércnyomásig.
A történetben az a csodálatos, hogy hatására ugyanolyan ambivalens érzelmi hullámzás keríti hatalmába a szemlélőt, mint amikor kora valóságának folyamatait fürkészi, példának okáért az amerikai társadalom jelenét. Ráadásul nem csupán a jelenre reflektál, a sztorinak van egy rejtett történeti síkja is, amit a – vad – kapitalizmus modern kori történetének karakterekbe sűrített kézikönyveként is felfoghatunk (egy folyamatosan frissülő befektetői szlengszótárral random kiegészítve), tekintve, hogy elég jól leképezi annak a erkölcsi rendnek az aktuális felbomlását, ahogy a széles társadalom az Axe-féle nagyágyúkat figyeli. Azzal a hatalmasságoknak kijáró, részben rá kényszerített, ám bizonyos fokig ösztönös lelkesedéssel, amellyel az elmúlt (pár) száz év megannyi bevállalós pénzügyi celebjét, akik tudtak valamit, amit csak kevesek.
Pénzt csinálni.
Egészen odáig, míg egy merőben új kor ugyanezt a társadalmat arra nem kényszeríti, hogy felülvizsgálja napi mentális automatizmusait. Hogy megkérdőjelezze a kötelezően ráoktrojált, állítólagos értékeket, hogy megkérdőjelezzen mindent, ami a világ olajozottabb működése szempontjából erkölcsi alapon megkérdőjelezhető. A mindvégig magas színvonalon teljesítő Milliárdok nyomában ötödik évada úgy lett rossz, hogy egyáltalán nem rossz. Csupán kevésbé koherens. Mondhatni tanácstalan. Hasonlóan korunk emberéhez, aki szájmaszkban kapkodja a fejét, hogy mi is történik körülötte. Világok omlanak össze és próbálnak újraépülni a romokból, erkölcsi rendek hullanak a porba recsegve, ropogva. Mondhatnánk, hogy elfogyott a szufla a sorozatból, ellaposodtak az írók, ilyesmi, de közel sem erről van szó. Inkább arról, hogy a tettleges bálványrombolásban is megnyilvánuló szemléletváltás, amellyel másoké mellett az Amerika függetlenségét kikiáltó Jefferson szobrát döntögetik, elérte Bobby Axelrodot is, és innentől – valljuk be – nehéz a sorozatot a jól bevált kerékvágásban folytatni.
Mert mi történik. Hirtelen elénk ugrik ugyanaz a dögös vörös, bevállalós csávó, aki eddig, ám anélkül, hogy látványosan megváltozott volna, elkezd egyre antipatikusabb lenni. Aztán nem, aztán megint igen. Mekkora buli bevenni egy tök ismeretlen agypörgető drogot és ezzel egyidejűleg benyomni az összes alkalmazottunk szájába, hogy pár ócska dollármilliárdot egy röpke nap alatt besöpörjünk – gondolhattuk volna eddig, de valami megváltozott. Mintha a sorozat karakterbibliája a nagy rohanásban elveszett volna, és most mozaikokból próbálnák összerakni ugyanazt a B. Axelrodot, aki a megszólalásig hasonlít önmagára, csak épp már nem szeretjük annyira. És a többi hasonlót se. Pontosabban (és itt már nehéz lenne kétségbe vonni az alkotók tudatosságát) beúszik a képbe egy szintén multimilliárdos fiatalabb vetélytárs, aki ugyan krekk, pimasz és Axe-nél is nagyobb arca van, viszont úgy néz ki, hogy némely üzleti döntését (horribile dictu) erkölcsi alapon hozza. Ami ellentmond nagyjából mindennek, amit eddig erről az egészről gondoltunk.
Akkor most mi van?
Semmi. Pontosabban nagyon is valami. Egy olyan forradalmi szemléletváltás, amelynek bizonyos aspektusaira mintha real time-ban reflektálna a sorozat. (Sőt, már az események előtt, hisz az új részek nyilván még a pandémiával összefüggő globális – gazdasági és szemléleti – válság kirobbanása előtt íródtak.) Végül is mindegy, hogy mindezt az ösztöneire hallgatva vagy éppen tudatosan teszi, hogy az írói team előre megfontolt szándékkal vagy csak az érzékeire hagyatkozva zilálta szét azt a koherens világot, amelyet megalkotott, mindenesetre a Billions innentől nem csupán a dollármilliárdokról szól, hanem a háttérben azokról a milliárdokról is, akik nem tudnak zsigerből pénzt csinálni, akiknek ad maximum a napi betevőre futja.
Az ő erkölcsi kódexük íródik újra, próbálja behozni a fölgyorsult időt.
Ami jelentheti azt is, hogy a Bobby Axelrodoknak csúnyán leáldozik, meg azt is, hogy ezt a válságot velük csináljuk végig. Ha az előbbi, akkor ideje új bálványokat keresni.
A Milliárdok nyomában a Magyar Filmadatbázison
