Karády-est a Bajor Gizi Színészmúzeumban
Van abban valami megindító, ha egy húszas éveinek közepén járó ifjú énekesnő Karády Katalin nyolcvan évvel ezelőtti dalait énekli.
Kelecsényi László, Péter Zsolt és Orbán Bori
A Bajor Gizi Múzeum hangulatos estjeinek sorában, ahol jeles művészeket idéznek meg, most Karády Katalint idézték filmmel, zenével, beszélgetéssel, és – természetesen – énekkel. Pánczél Kristóf zongoraművész kísérte a fiatal énekesnőt, Orbán Borit. A moderátor Péter Zsolt Karády-kutató volt az OSZMI-ból.
És ki volt Karády Katalin, aki sorsában megélhette a poklot és a mennyet?
Sztár volt, akinek hangja, alakja lángra gyújtotta a nézők képzeletét. Tizenkilenc nagyjátékfilmben játszott 1939 és 1943 között. Első főszerepe, a Halálos tavasz sikerei után filmjei a legnépszerűbb magyar mozik közé tartoztak.
Kőbányán született mélyszegénységben, és az első világháborút követően – ahogy akkoriban többeket – népállami segítséggel Svájcba, majd Hollandiába küldték fölerősödni. Megláthatta, hogy lehet más a világ. Családjából házasságba menekült, egy nála tizennyolc évvel idősebb vámtiszthez. Hamar elváltak, mert Karády színész szeretett volna lenni. Ebben Egyed Zoltán segítette, aki bevezette a szakmába, s új nevet is adott neki. Így lett Kanczlerből Karády.
A Kalmár László rendezésében készült Halálos tavasz hozta el számára a korszakváltást. A film zenés betétei énekesi karrierjét is elindították, a cenzúrát kijátszó árnyék-vetkőzés után pedig Magyarország szexszimbóluma lett. Bálvánnyá vált, angol-kosztümös és nadrágos viselete elhitette, hogy egy testben megfér a férfias határozottság és az izgató nőiesség. Karády-klubok működtek, utánozták orgánumát, dalai a fronton szolgáló katonáknak nyújtottak vigaszt. Újszászy István tábornok jegyezte el, aki Horthy államvédelmi központjának vezetője volt.
Karády sosem szerette a könnyű utakat. A világháború alatt üldözötteket bújtatott saját lakásaiban és több család köszönhette neki életét. A Gestapo elvitette és megverette, a szocializmusban pedig színészi karrierjét lehetetlenítették el. Utolsó szerepét a Forró mezők című filmben, 1948-ban kapta, ezután sem a színház, sem a film nem számolt már vele. Végső menedékként neki is a koncertpódium maradt, mint akkoriban Mezey Máriának és Jávor Pálnak. 1951-ben végleg elhagyta Magyarországot. Brazíliában élt tizenhat évig, aztán New York következett, ahol kalapszalont nyitott. 1990-ben hunyt el. A Jad Vasem intézet a Világ igaza kitüntetését 2004-ben, posztumusz kapta meg.
Sándor Pál Szabadíts meg a gonosztól (1978) című filmje idézte meg hangját, amely után újabb reneszánsza indult el. Levetítették a Halálos tavaszt, lemezei jelentek meg (Karády Katalin, 1979; Tudok egy dalt, 1982; Te vagy a fény, 1986; Nincs vége még, 1990), dalait és alakját filmek idézték (Bacsó Péter: Hamvadó cigarettavég). 2011-ben nyílt meg a Karády-múzeum és Apáti Miklós K und K darabja is idézi. Dalai időről időre különböző énekesek előadásaiban csendülnek fel, mint Varga Kláriéban. A Lengyel Ferenc-írta Ópiumkeringőben Pataki Szilvia énekli a dalait. Hosszú a sor.
Sztár volt, akinek hangja, alakja lángra gyújtotta a nézők képzeletét
A Bajor Gizi Múzeum Karády-estjének aktualitását az adta, hogy megjelent Kelecsényi László film- és színháztörténész, író legújabb könyve az énekesnőről.
Első könyve a témában 1984-ben látott napvilágot, ezt követte az 1989-es javított, majd a 2010-es Karády 100, a 3. átdolgozott kiadás. A mostani kötetnek Veled szeretnék boldog lenni a címe (a Joshua Könyvek Kiadó adta ki), amelyben kutatásainak újabb eredményeit is olvashatjuk, valamint egy teljes filmográfiát (játékfilmek, rövidfilmek, egyéb mozgóképek), színházi szerepeinek jegyzékét és a legteljesebb irodalomjegyzéket, több oldalon, a szerzők betűrendjében.
Karády halhatatlan.
A Nemzeti Filmintézet összeállítása Karády Katalinról
