Ha nem nyersz aranyérmet ezen az olimpián, meghalsz

|

Free Solo

A legjobb dokumentumfilm kategóriájában Oscar-díjat nyert Free Solo egyszerre portré, életfilozófia és lenyűgöző thriller. Rendező: Jimmy Chin és Elizabeth Chin Vasarhelyi.

„- Miért mászta meg a hegyet? – Mert ott volt.” – az Edmund Hillarynek tulajdonított (valójában George Mallorytől származó) mondás legendás volta jól mutatja, hogy a mai napig nem tudjuk megérteni azokat az embereket, akik az életüket kockáztatják azért, hogy a Mount Everest meghódításához hasonlóan öncélú eredményekkel tűnjenek ki a tömegből. Ebből a szempontból a Free Solo sem hordoz magában hatalmas revelációkat, de egy fokkal közelebb kerülhetünk annak megértéséhez, hogy miért akar valaki biztosítás nélkül felmászni egy egy kilométeres sziklafalon.

Alex Honnold ugyanis pontosan erre készül és ezt teszi meg a Free Solóban: a fiatalember abból űz sportot, hogy biztosítókötelek és társaság híján vág neki több száz méteres falaknak (ezt a mászási formát írja le a „free solo” kifejezés), a film pedig legújabb „csúcstámadását”, a Yosemite Nemzeti Park El Capitan nevű falának megmászását mutatja be. Épeszű ember valószínűleg nem érti, hogy miért jó, ha valakit órákon keresztül mindössze néhány négyzetcentiméternyi tapadás választ el a halálba zuhanástól, de Honnold nem épeszű ember.

Alex Honnold

Sőt, más tekintetben sem mindennapi: egy furgonban él, fura kajákat főz, nehezen beszél az érzelmeiről, barátnőjének pedig kerek-perec kijelenti, hogy nem érzi kötelességének, hogy mindent megtegyen az életben maradásért. A Free Solo élményének jelentős részét az adja, ahogyan feltárja Honnold sajátos személyiségének rétegeit, megmutatja, hogy a sokszor aspergeres tüneteket mutató férfi hogyan alakít ki egy egészséges párkapcsolatot, és egyáltalán, hogyan valósítja meg önmagát a mászáson keresztül.

Persze ebből a dokumentumfilmből sem fogunk logikus magyarázatot kapni arra, hogy miért jó részt venni – Honnold szavaival élve – egy olyan olimpián, ahol ha nem nyújt aranyérmes teljesítményt valaki, akkor meghal, de Free Solo egészen érzékletesen képes kirajzolni a mászók életfilozófiáját. Van valami megkapó a természetközeliség, a fatalizmus és az eltökéltség azon keverékében, amely a főszereplőt és barátait jellemzi, és a film végére úgy fogjuk érezni, hogy ha mi magunk nem is követnénk a példájukat ily módon, kívülállóként mindenképpen jó volt részt venni életvitelükben.

Mert azon azért nem fogunk tudni túllendülni, hogy minden egyes kiszögellésen túl a mélybe zuhanás veszélye leselkedik – és a film is mindent megtesz azért, hogy ne lendüljünk túl. Kicsit talán hatásvadász is, hogy hányszor, hányféleképpen próbálja sugallani a Free Solo, hogy milyen veszélyes Honnold sporttevékenysége: elmondják ezt társai is, megtudjuk, hogy a főszereplő korábban már többször is szerencsésen megúszott egy komolyabb sérülést, majd egy rövid montázsban az alkotók felsorolják a halálukba zuhant ismerősöket, de végül még azt is belengetik, hogy maga a forgatás is kizökkentheti annyira a főszereplőt, hogy hibát követ el, és lezuhan a falról.

Ugyanakkor az abszolút szimpatikus, hogy maga a stáb nem akarja mesterségesen kivonni magát az összképből: Jimmy Chin társrendező és az operatőrök mind maguk is mászók és Honnold jóbarátai, így a negyedik falat kvázi megtörve időnként ők is feltűnnek a kamera másik oldalán, hogy elmondják a véleményüket a főszereplő terveiről, vagy arról, hogy forgatócsoportként ők milyen nehézségekkel szembesülnek. A finálé élményét is – egyéb közönség híján – éppen a Honnoldért izguló operatőrök vágóképei teszik teljessé. (Rendező: Jimmy Chin és Elizabeth Chin Vasarhelyi.)

A Free Solo végjátéka, a tényleges mászás egyébként is thrillereket megszégyenítően izgalmas, nehéz nem kapaszkodni a székünkbe a kilométeres mélység felett függő Honnoldot látva. De a jól felépített dramaturgiának (az alkotás során korábban előre megmutatják, melyek a fal legveszélyesebb részei, és ezekre a szakaszokra koncentrálnak a közel négyórás mászásból is) és Marco Beltrarmi hangsúlyos, de cseppet sem tolakodó zenéjének hála az utolsó 20 perc stílusa tényleg hamisítatlanul játékfilmes.

A Free Solo tehát dokumentumfilmektől szokatlanul szórakoztató, ugyanakkor annyiban lényegesen több egy sziklamászó YouTube-videónál, hogy Honnold életének és gondolatainak bemutatásán keresztül felettébb érdekes keretbe is rendezi az El Capitan meghódítását. Teljesen megérdemelt az Oscar-díj, ahogyan az is, hogy az aranyszobornak hála talán azok közül is rengetegen meg fogják nézni, akik egyébként nem fogyasztanak dokumentumfilmeket.

A Free Solo a Magyar Filmadatbázison

CÍMKÉK: