Kállai Katalin naplója
Attól, hogy fénysebességgel sodródsz távolabb és távolabb a valóságtól, akár még igazat is mondhatsz.
„Ezek nem a mi ötleteink, csak sikerül megragadni őket valahogy.
Ha épp szerencsések vagyunk.”
Mondta az életművéért megítélt Oscar átvétele után David Lynch, aki azért lett képzőművészből filmrendező, mert szerette volna, ha megmozdulnak a képei. Mit tett Jack? című rövidfilmjét most lehozta a Netflix. Egy a száz meg száz történet közül, amely a fekete-fehér filmkockákon az igazságot kutatja. (Az igazságot, amelyről a Twin Peaksben már idő előtt kiderült, hogy milyen könnyű távol tartani tőle magunkat.) A világ legvarázslatosabb alkotása ez a rövidke mű, mondhatná, aki egy pillanatra szabadon engedi az érzelmeit. Végtelenül őszinte, bizarr és lehengerlő. Jack pedig, a majom, minden idők egyik legszerethetőbb entitása. A létezés esszenciája. Szóval úgy néz ki, van remény.
xxx
Egyvalamit azonban kétségkívül elvesztettem: az önmagammal való intimitást, olvasod Kertész (Kertem-kertje-kert…) kései esszékötetéből kimásolt cédulán, és nem érted. De örülsz, hogy még nem vagy ott.
xxx
Kell bizonyos tudatlanság ahhoz, hogy újrafogalmazzuk a világot – próbált megfelelni az előítéleteknek a nőíró.
xxx
Vissza Lynchhez. A film maga, miközben az úgynevezett igazságért kardoskodik, a látható valóság hazugságairól szól. Voltál valaha a Kommunista Párt tagkönyves tagja?
Tudakolja a teljes földgolyóbison átszánkázó asszociációkat elindítva a felügyelő (David Lynch), a gyilkossággal gyanúsított majomtól (Jack Cruz). A picinyke lény egy távoli múltba vesző történettel válaszol. Tehát nem válaszol.
xxx
A ‘89 előtti diktatúrában egy nagy-nagy központi hazugsággal manipulálták az embereket az igazságos társadalomról, amely fenntartható. Az újabb kor szabadságeszménye ennél jóval nagyobb mozgásteret kínál. Az adott társadalom függvényében többé-kevésbé lehetővé teszi, hogy ne mindig ugyanazoknak a manipulátoroknak kötelezd el magad. Van belőlük választék. Milyen találó a kifejezés, amely korunkat az Igazság utáni korszaknak nevezi.
xxx
(A nyelv titokzatos útjai) Ha minden igaz, a post-truth szókapcsolatot, az Öböl-háború eseményeire reflektálva, egy szerb eredetű amerikai drámaíró használta először még a múlt század végén. 2016-ban vált igazán ismertté, amikor az Oxford Dictionary az év kifejezése címet adományozta neki.
xxx
Egyre biztosabbnak tűnik, hogy minden idők legizgalmasabb regénye az etimológiai szótár.
xxx
(Az igazság elveszett illúziója nyomában) Megváltozott az igazsággal való meghitt viszonyunk. Permanens erőszakkal szakítanak el tőle.
xxx
„Az igazság utáni korszak gondolatrendszerében a hangsúly az előítéleten és a túlzott kételkedésen van.”
xxx
Menjél már ki, biztat gyengéden a környezeted és Proust jut eszedbe, nem mintha egyébként bármi párhuzamot vélnél fölfedezni. Proust, aki, mondhatni, önkéntes száműzetésben élte le az eltűnt időt idéző tengernyi időt. Válaszul eszedbe juthatna más is, de speciel róla tudod.
xxx
Ha megtudom, menten elájulok, mondod a gyerekkorodból benned ragadt kifejezéssel, mikor azt firtatják, hogy miért nem csináltatsz végre tesztet a divatos betegségre hasonlító, rendre visszatérő tüneteid tisztázására. Szenvedélyesen magyarázod, hogy a tények nem érdekelnek, ugyanis minden eredmény végzetes hatással lenne a pszichédre. Ha negatív vagy, az azt jelenti, hogy az elviselhetetlenségig fokozódó tünetek sehol nincsenek az új betegséghez képest. Ha pozitív… Nos, annak a tudatát még bonyolultabb lenne jelen állapotodban tolerálni. Nem tudnak mit tenni. Meggyőzöd őket.
xxx
Már az is isteni csoda, hogy megérték ezt az életkort, mondta az orvosi egyetem legelső előadásán anyja híres professzora a húszas éveik elején járó hallgatóknak. És igaza volt.
xxx
Első osztályos tanárnője egy bemutató órán a Kiss János altábornagy utcai tanítóképzőben fölolvasta a fogalmazását a padok mögötti székeken ülő főiskolai hallgatók előtt. (Ők, hatévesen, kistanítónéninek nevezték az óráikra rendszeresen berajzó, ifjú pedagógusokat.) Csak ott és akkor szembesült vele, hogy a tanárnő átírta az egyik mondatát. Valami költőibbet akart, de az odaólálkodó szövegrész nem volt kompatibilis sem a meglehetősen tapasztalatlan szerző életkorával, sem a spontánul megformált eredeti szöveggel. Csak ült és hallgatott, miközben egyre inkább hatalmába kerítette az érzés, hogy megszégyenítették.
xxx
Attól, hogy fénysebességgel sodródsz távolabb és távolabb a valóságtól, akár még igazat is mondhatsz.
xxx
Bodza illatát hozza a szél… Hajtasz fejet a múltat fölkavaró illatok sokasága előtt, élen Proust süteményével, de hiába az érzés valósága, nyomban elveted a mondatot.
Mintha egy hajdani tanárnőd javított volna bele. Az illat mellett álljon egy bizarrságával tüntető jelző és ne a szél hozza, könyörgök. A bodza pedig legyen minimum fagyal…
xxx
Egy frissen nyilvánosságra hozott brit kutatás szerint minél ostobább valaki, annál inkább ragaszkodik az igazához. A britek mindig fölfedeznek valamit, amit már fölfedeztek. Most azon gondolkodsz, miként bánsz a megannyi igazaddal. Nagyjából hány százalékukhoz ragaszkodsz eszeveszetten.
xxx
A jelenlegi egészségügyi válsággal kapcsolatos aktuális információk alapján nehéz döntést hoztunk. Az évad első néhány hónapjában még nem nyitunk meg.
Arra számítunk, hogy 2020. december 31-én tárjuk ki újból a kapuinkat egy speciális gálaelőadással, amelynek részleteit a későbbiekben hozzuk nyilvánosságra. (New York-i Metropolitan Opera)
xxx
Rádöbbensz, hogy egy ideje nem hallgatod. Elhagy a zene…
xxx
Az egyik űrlény önérvényesítő határozottsággal nyújtózik el a mellkasodon. Vajon fölkészült arra, amit ott hallani fog?
xxx
Egyszer régen táncoltunk.
Egyszer régen a világgal dacoltunk…
Énekli az eltűnt időkre emlékezve Jack Cruz, a majom.