A Pentagon titkai
Steven Spielberg új filmjéhez minden adott volt, hogy tökéletes legyen, mégis hiányérzetet kelt nézőiben. Ennek ellenére okkal szerepel a legjobb film Oscar-szobráért versengő művek között.
Tom Hanks, Meryl Streep
Az izgalmas, megtörtént eseményeket feldolgozó történet mellett a rendezőnek sikerült végre a két színészóriást is összehoznia, Streepet és Hankset; emellett tudjuk, hogy Spielberg vérprofi, sokan fél karjukat odaadnák azért, amit ő kisujjból kiráz. A forgatókönyv Liz Hannah munkája, amin finomított a Spotlight szkriptjét is jegyző Josh Singer. Az utóbbi alkotást megidézi néhol A Pentagon titkai is, azonban nem sikerült olyan emberivé válnia, mint Oscar-díjas elődjének.
A Pentagon-iratokat az amerikai hadügyminisztérium elemzőitől rendelte meg Robert McNamara, ami 4000 oldalnyi dokumentumot és 3000 oldalnyi elemzést tartalmazott. Daniel Ellsberg, aki szintén katonai elemzőként részt vett a 47 kötetes tanulmány elkészítésében, többször igyekezett rábírni az amerikai kormányt a Vietnammal folytatott háború befejezésére, sajnos sikertelenül. Ezért kicsempészte az iratokat, és 1971-ben kiszivárogtatta őket a sajtónak. A The New York Times közölte a részleteket a szigorúan titkos jelentésből, amelyből nyilvánvalóvá vált, hogy az USA kormánya félrevezette a közvéleményt a vietnami háborúval kapcsolatban. Miután a kormány leállíttatja az anyagok közzétételét és bíróság elé idézi a napilapot, az iratokat kiszivárogtató Ellsberg (Zach Woods) a The Washington Posthoz fordul, aminek tulajdonosa, Katherine Graham (Meryl Streep) úgy dönt, hogy vállalja a kockázatot, és kiáll a sajtószabadság mellett. A bátor asszony és az elhivatott főszerkesztő, Ben Bradlee (Tom Hanks) egészen a Legfelsőbb Bíróságig elmennek, hogy a háború értelmetlenségét leleplező „Pentagon-iratok” nyilvánosságra kerülhessenek.
Habár Spielberg már mindent elért, amit lehetett és jóformán nincs ember, aki ne ismerné a nevét, az utóbbi években készült munkáit egyre többen nevezik „korrekt iparosmunkának”. Pedig Steven még mindig igencsak nívós filmeket készít, azonban a rendezéseire jellemző spielbergi plusz vagy csak nyomokban lelhető fel, vagy teljesen hiányzik. A Pentagon titkai pedig szintén ebbe a csapdába esik; kihagy egy akkora ziccert, mint a Spotlight ütőkártyája: az érintettek, a kisemberek vallomásai háttérbe szorulnak – pedig egy olyan háború kapcsán, amiről évekig hazudtak és presztízskérdést kreálva belőle fölöslegesen küldték halálba katonáikat, igencsak nagy aduász.
Ennek ellenére a filmnek több az érdeme, mint a hibája: az oknyomozó újságírás kulisszái mögé ezúttal egy tulajdonos és főszerkesztő közti viszonyon át leshetünk be. Spielberg érthető módon azonnal vászonra akarta vinni a Pentagon-iratok történetét: fájdalmasan aktuális témákat boncolgat, akár a sajtószabadság, akár a zaklatások miatt egyre inkább hangját hallató női társadalom helyzetét vizsgáljuk. A Katherine Grahamet alakító Streep okkal kapta meg idén a 21. Oscar-jelölését; nemcsak a név áll a nomináció mögött, hanem az a természetes és erős alakítás, amellyel a nők aktuális helyzetét reprezentálja. Kay női vezetőként igencsak „ritkaságnak” számít, a tanácsában részt vevő férfiak nem veszik komolyan, sokszor meg sem tud szólalni, legyintenek a véleményére. Ennek ellenére Streep remekül hozza a férje halálát követően helyét nem találó, bizonytalan és félénk nőt, aki egyre inkább megtalálja a hangját és mindent egy lapra téve fel meghozza a döntést a lap birtokába jutott iratok publikálásáról. Ennek ellenére Graham nem kap giccses dicshimnuszt, a jellemfejlődés során nem fordul ki önmagából és válik olyan határozott és kemény figurává, mint főszerkesztője; továbbra is visszahúzódó marad, de felemeli a szavát, megtalálja szerepét, kivívva egyenjogúságát és egyenrangúságát a férfiakkal szemben. Tom Hanks sokban hasonlít kolléganőjére: öröm nézni, ahogy játszik. Fenomenálisan hozza az ügye mellett elköteleződött, határozott főszerkesztőt: az igazságot hirdető és azt mindenen keresztülvivő Bradlee-t, azonban ő sajnos idén is lecsúszott a jelölésről. Talán vele is az a baj, mint Spielberggel: kollégái többségével összehasonlítva géniuszi szinten űzi a mesterségét, magához képest azonban csak nívós alakítást nyújt. Emellett a mellékszereplők közül érdemes megemlíteni Bob Odenkirköt, aki kevés játékideje ellenére emlékezetes figurája marad a filmnek.
Habár A Pentagon titkai beenged a kulisszák mögé: a forrás felkutatásától kezdve a nyomdába kerülésig minden folyamatot megmutat, a nyomozás izgalmát csak részleteiben kapjuk meg, mivel a készhez kapott iratok miatt nincs is szükség nagy horderejű oknyomozásra. A direktor a Ben szájába adott erős mondatokkal remekül reflektál a sajtószabadság mai helyzetére, amik többsége – a dramaturgiának és Hanks játékának köszönhetően – szerencsére elkerüli azt, hogy közhellyé degradálódjon. Azonban a barátként ismert elnökök hazugságai miatti sokk; a két főszereplő döbbenete és csalódása az állam és a sajtó kapcsolatával, valamint az igazság helyzetével kapcsolatban; a dialógusok szintjén kibontakozó konfliktusok miatt tökéletesen megértjük a dilemmát és a felmerülő erkölcsi kérdéseket, mégsem hat zsigerileg a Key-re nehezedő nyomás és a helyzet súlyossága a kisemberek drámájának nélkülözése miatt. A mű csak pár rövid jelenetet szentel a vietnami háború áldozatainak vagy azok hozzátartozóinak; pedig ezzel kiegészítve akár ütőképesebb lehetett volna a Spotlightnál is, ami ennek köszönhetően lett – megdöbbentő mivolta mellett – végtelenül emberi is. Ennek ellenére nem lehet azt állítani, hogy a műnek nincs szíve, csak éppen sokkal nagyobb is lehetett volna, ismerve azt, hogy a rendező milyen kitűnően bánik az érzelmekkel.
A Pentagon titkai okkal szerepel az idei Oscar legjobbjai között. Kimagasló képi minősége ezúttal is Janusz Kaminski munkáját dicséri; John Williams dallamai nem dominálnak, sőt, sokszor észrevehetetlenek, ez pedig tökéletesen passzol az alkotás tematikájához. A tűpontos színészi alakítások, a precízen megírt dialógusok és az izgalmas karakterek ellenére a film a tárgyköre és annak aktualitása miatt igazán kiemelkedő, és épp’ relevanciája miatt nem lehet rásütni az ad hoc jelleggel előhúzott Oscar-hajhász téma és megvalósítás bélyegét. Spielberg tehát ezúttal sem múlta felül önmagát, de így is jóval átlagon felülit alkotott.
A Pentagon titkai a Magyar Film Adatbázison
