Péntek Imre verse
Nem várom, mégis jön,
mégis jön az ünnep,
öröme világol,
ahogy rám köszönnek.
Betlehem, Betlehem
te kis arám város,
mégis neked van közöd
az éltető csodához.
Rugódozik vígan
a kisdednek talpa
megcsodálja ezt az
istállónyi marha.
Mária, kismama
otthonosan fárad,
a jászolban helyez
néhány virágszálat.
József is komoly lett,
önkéntelen tesz-vesz.
Pedig tán szólhatna
a gyülekezethez.
Gyűlnek a csodához,
kedves pásztornépek,
legelső tanúi
az égi reménynek.
S fönt remeg, virrasztva
az üstökös csillag,
a Megváltóról
egyetemes hírt ad.
Leesett szemükről
a feketítő hályog,
megérkeztek bölcsen
a három királyok.
Ajándékuk arany,
tömjén és dús mirha,
két kézükkel mérték,
ki-ki ahogy bírta.
Megszületett végre
az Isteni Gyermek,
hajoljatok előtte
földi fejedelmek.