Nyerges András: Voltomiglan. Negyvenesek pavilonja és más történetek
Egy izgalmas vállalkozás margójára
Fura, mondanám, csoda a magyar irodalom mai helyzetében, vagy inkább a könyvkiadásban, hogy Nyerges András (és a Kronosz Kiadó) tervez egy tizenkét kötetes sorozatot, aminek azt az átfogó címet adta, hogy válogatott művek. Nyerges hihetetlen szorgalmas író, de mi lenne, ha az összes művek kiadására vállalkoznának? Harminc? ötven? kötet. El tudom képzelni. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy Jókain kívül ilyen hatalmas sorozat ritkán fordul elő a magyar irodalomtörténetben, pláne a mai papírhiányos, pénztelen könyvkiadásban.
A sorozat első kötetét veszem kezembe: ötszázvalahány oldal, és igen helyesen, a szerző csúcsművével, a Voltomiglannal – azt hiszem 2007-es kiadású művel – kezdi, azzal a regénnyel, amit aztán sok újrakiadás követett. Szóval ezzel a zseniális regénnyel indít és mellérak néhány kisebb novellát, valamint kisregényt.
A Voltomiglan annak idején nagyot szólt, hiszen még nemigen merészkedett íróember maró szatírával visszatekinteni a ’44-es évre vagy az ötvenes évekre. Itt viszont az történik: családregény, ami voltaképp kibővített önéletrajz. Nyerges 1940-ben született, épp a legrosszabbkor, bele zsidótörvényekbe. Merthogy apuka egy „belga” lányt vesz feleségül, ami megadja az egész regény alaphangját: a nagymama – un. „őskeresztény”, enyhén vagy nagyon antiszemita – nem győzi felhánytorgatni, hogy fiam én megmondtam, ne vegyél el zsidó lányt, most aztán itt van. Jön a ’44 és az árja párja korszak, nem akarom felmondani a történetet. Igaz, hogy ez a törvény, mint olvasom, csak rövid ideig volt érvényben, de a nagyi már előző nap összecsomagolta a feleség cuccait és a bőröndöket kikészítette a bejárathoz. Nehogy már a lakást meggyalázza egy ilyen asszony… Ez a börödösdi jókora poén a regényben, az író nem átkozódik a nagyi antiszemitizmusán, hanem bemutat egy gesztust, ami többet árul el erről a fajta keresztény/reakciós világról, mintha magyarázatba kezdene.
Emellett Nyerges e művében kettős csavarral él: nemcsak, hogy a család megosztottságát villantja fel, hanem az egész belső kavalkádot egy gyerek szemével látja/láttatja, mi történik ott a Podmaniczky utca sarkán, meg az iskolában, meg csavargásai során. Mi, mint olvasók, csak elfojtott mosollyal ámulunk, hogy tényleg ilyen hülyék voltunk gyerekkorunkban? Mert Nyerges néhány (korábbi) mű-kísérlet után zseniális íróként debütál: olyan humorral, gúnnyal, iróniával írja le a családi ebédeket, veszekedéseket, titkos sugdosásokat, hogy ha a történet nem lenne tragikus, halálra röhögnénk magunkat. A gyerek, ill. kamaszszem nagy trükk – az író azt is megengedi magának, hogy néha előre fusson a történetben – de gyermeki nem-értés feldobja a történés nevetséges-groteszk, vagy hogy fejezzem ki magam, hihetetlenségét, hiszen apuka – a nagyi fia – nem mer visszapofázni a nagyinak, ami egy újabb csavar a histórián. Nyerges nagyon tudja ezt a kétnyelvűséget. Nem véletlenül lett a regény számos nyelven bestseller.
Nagyon leragadtam e híres-nagy regénynél, pedig van itt kincs bőven. Azokról majd annak idején írok, most csak annyit, hogy ennek az írásmániának, úgy vélem, van oka. Nála az írói munka olyan, mint a drog – szóval az írás tán onnan adódó kényszer, hogy indulásakor abban a pillanatban ráütöttek egy kirekesztő bélyeget. Az októberi sajnálatos események után jelent meg a Tűz-tánc című verses antológia – (Garai Gábortól, Mezei Andrásig egy sor fiatal műveit összefogva. És persze a legfiatalabbként Nerges szerepelt benne.) A többiek is kaptak pofonokat, balos (maoista) elhajlás miatt, de többségük hamar a rendszer rangos poeta laureatusai lettek. Kivéve Nyergest, aki szinte a mai napig hordozza ezt a kiközösítő bélyeget. (Históriáját – és fájdalmát – meg is írta többször, egzisztenciális következményeit – a rendszer szégyenének leleplezésére…) Szóval csak azt akarom jelezni, hogy ez a tizenkét kötetre tervezett „válogatott művek” talán ennek az életre szóló ifjúkori pofonnak a bosszúja. Hiszen olyan remek könyvekre lelsz a sorozatban, mint a Szigorúan bizalmas történet, meg a Barátságszédelgő, vagy a legújabbat említve, a KBP című kódolt remekmű (az ávó látens-érthető gúnyrajza, mégpedig annak fénykorát felelevenítve, szatirizálva…). Vagyis olyan művek kerültek be a sorozatba, melyekre érdemes még tíz-húsz évig emlékezni.
Mondom: merész vállalkozás, az író felől nézve ugyanúgy, mint a kiadó részéről. A helyzet viszont az, hogy Nyerges már olyan fajsúlyú író, aki elbír ekkora terhelést, vagyis – ha nem megy tönkre a Kronosz – akkor gazdagabbak leszünk egy életmű-egyveleggel.
Nyerges András: Voltomiglan. Negyvenesek pavilonja és más történetek. (Válogatott művek, I. kötet) 495 oldal, Kronosz Kiadó, 2022. 4500 Ft
A kötet az alábbi műveket tartalmazza: Voltomiglan (regény); Családi fantom (kisregény); Krucifix, avagy mondtam, hogy lesz meglepetés (novella); Béla, te tűröd ezt? (novella); Negyvenesek pavilonja (regény)
