Borbély Szilárd: Akár Akárki / Forte Társulat, Szkéné Színház
A lenni vagy nem lenni hamleti kérdéséből kiinduló prológusból megtudjuk, hogy a tőke új arcáról olvasunk majd.
A címmel ellátott jelenetekbe kíméletlen társadalomkritikát megfogalmazó dalok illeszkednek, amelyek a brechti songokat juttatják eszünkbe. A kortárs témák nem kezdik ki a prológussal végződő színdarab klasszikus szerkezetét, sőt a tartalom merészen harmonizál a kötött formával. A cselekménytől és a dialógusoktól függetlenül élvezetesek a verssorok. A nyolc jelenet önmagában is megállja a helyét, de egybeolvasva, összefűzve ugyancsak kerek egészet adnak.
Borbély Szilárd Akár Akárki címmel írt drámája két hagyományhoz kapcsolódik. A jedermann a drámatörténet egyik legtöbbet feldolgozott témája. A halálra készülő embert, az Akárkit utolsó útján allegorikus alakok kísérik. Borbély moralitásjátékának másik ihletője a brechti epikus színház a fogyasztói társadalmat alapjaiban támadó szellemisége. Lehetetlen ellenállni a költőiséget a hétköznapok kietlenségével ötvöző, különleges ritmusú Borbély-soroknak. „A nap végén, mint citromnak héja, / Laposra nyomva, mint a gyalogbéka, / indulsz vackodra, hogy másnapra / talpon legyél, és fitten, már fél nyolcra.”
Jelenet az előadásból
A Forte Társulat a Szkéné Színházban és a Jurányi Produkciós Közösségi Inkubátorházban is látható előadása az Akár Akárki nyolc példázata közül hatot jelenít meg. Az Áruházi kirakat című jelenetet, amelyben a Banki Alkalmazott Hajléktalant készül kifosztani, hiába keressük. A hiányzó szituációk tautológiája vélhetően lassított volna a játék ritmusán. Az illúziók nélküli produkció kíméletlenül szembesít a jelenkorral. Az Akár Akárki világa a sötétségé és a homályé. Ehhez a zaklatottságához illeszkedve Kalászi Zoltán és Kiss-Benedek Kristóf látványterve Payer Ferenc fényeivel kiegészülve variábilis építkezési terület valahol a külvárosban. Az ideiglenes tér piros-fehér bójái és szalagjai adják a jelenetek helyszínét.
Horváth Csaba rendezésének jellemzője, hogy ami a szavak szintjén Borbélynál hosszabb ideig rejtve marad, az nála mozgásban és gesztusban szinte azonnal megjelenik. A szerző dialógusai előbb megvezetik az olvasót, hogy aztán karakterei megmutassák valódi vonásaikat. Az Akár Akárki színpadi változatában azonban állandósul a feszültség a szöveg és a baljós mozdulatok között. Horváth rendezésében a megnyomorodott lélek nem hallgat, legfeljebb a verbális kommunikáció szintjén igyekszik simulni a társadalmi elvárásokhoz, ám a rakoncátlan, megzabolázhatatlan test minduntalan árulkodik.
A Feltételes megálló című jelenetben a Gyanús Férfi (Krisztik Csaba) akár a közvetlenül kitörés előtt álló tűzhányó. Próbálkozik társalogni az Ideges Nővel, ám a hirtelen szökellések, az izgatott jövésmenések a férfié, aki kaméleonként vesz fel különböző maszkokat, ám az igazi arcát meg sem ismerjük. Hasonlóan nyugtalanító utat jár be a szikárabb színészi eszközökkel operáló Pallag Márton A sorban állás című szituációban. A Bérsorbanálló Férfi még az együttérzésünket is képes felkelteni – eleinte. Azonban a csapott vállak közé teknősbéka gyanánt húzott fej a délszláv háborúban súlyosan sérült lelkű embert rejt.
A feloldhatatlan magány közös a történet(ek) a szereplőiben. Ezért kivétel a Transzvesztita és a Hajléktalan Filozófus találkozása a mosdóban. Nagyszerűen beszéli Borbély szentenciákra és filozófiai eszmefuttatásokra épülő nyelvét az utóbbi szerepben Horkay Barnabás. A szöveg játékos elvontsága és hétköznapi ritmusa egyaránt hangsúlyos marad. A lecsúszott értelmiségi mindenekelőtt EMBER, talán ezért indulhatnak el egymáshoz az érzékeny Transzvesztitával.
Dalok
A hat színész (Fehér László, Földeáki Nóra, Horkay Barnabás, Krisztik Csaba, Pallag Márton, Widder Kristóf) által a capella stílusban előadott dalok körvonalazzák a következő szituációt.
A prológusban jelzettekkel ellentétben nem ismerjük meg az előadásból a tőke új arcát, hiszen a függés sajnálatosan korokon át ível. Bár a jelen emberének végtelen kiszolgáltatottsága nem üdítő, ettől függetlenül olvasni és nézni is jó a fenyegető világról mesélő Akár Akárkit. Nem lehetsz annyira mélyen, hogy ne használd másikat a céljaid elérése vagy a saját túlélésed érdekében. Az alávetettség a pénznek és a hatalomnak társadalmi rangtól és nemtől függetlenül érinthet bárkit, ahogyan a halál is.
Fotók: Éder Vera
Aki kedveli a karaktereket neurotikus gesztusrendszerrel egyénítő Forte Társulatot, a Borbély-drámából készült előadásukat is szeretni fogja. Jelen sorok írója feltétlenül az előbbieket erősíti. A világ olyan, amilyen, írta Brecht. Néha csendben majszolj egy banánt, határozódik meg a pimasz tanulság az Akár Akárki zárlatában, nyilván nem függetlenül a nagy előd rezignált szavaitól. Jobbat úgysem tehetünk a banánevésnél, gondoljuk keserűen a tapsrend után.
