Interjú Nemes Zsófia koreográfussal
Július 19-én a Nemzeti Táncszínház TáncParkjában sanzonokra készült kortárs darabbal mutatkozik be a PR-Evolution társulata.
Fotók: Lakatos János
Az alkotó, Nemes Zsófia két remek énekessel és élő zenével a huszadik század első felének könnyed, de költői igényességű énekes műfajára próbálja rá a kortárstánc mozgás anyagát, ami furcsa, fanyar, édeskés műfaji koktélt eredményez. Nemes Zsófiával Péli Nagy Kata beszélgetett.
Két merőben eltérő zenei és mozgásvilág találkozásának ad keretet a PR-Evolution új darabja az Esti koktél, amely könnyed szórakozást kínál a TáncParkban, noha a kortárs tánc műfajának korántsem ez a profilja. Néhány héttel korábban a Szinergia bemutatóján három élvonalbeli koreográfus innovatív mozgásrendszerében kellett a társulat újjáalakuló csapatának helyt állnia. Hogyan tudja összepárosítani a mostani darabban a francia és a magyar sanzonok stílusát az elvont, asszociációkban gazdag kortárs tánccal?
Ez az első ilyen kísérletünk. Az alapgondolat az volt, hogy nagyon szerettünk volna egy olyan előadást színpadra állítani, amely szórakoztató, könnyed, akár szélsőséges érzelmekben is gazdag és erre a sanzonok világa remek alapot ad.
Gondolom a francia gyökerű műfaj remekei kikerülhetetlenek lesznek az előadásban, de van köztük magyar ismert sanzon is. Mi hangzik majd el?
Nem vállaltam magamra a zenei szerkesztést, Mester Dávid vezényli az élő zenekari kíséretet és ő válogatta össze a dalokat is, egyebek mellett elhangzik A szerelem himnusza, a Padam, Padam Edith Piaftól, Karády Katalin híres dala a Gyűlölöm a vadvirágos rétet is felcsendül és még jó néhány érdekesség. Noha nincs vaskos története az eladásnak, de azért egy laza dramaturgiai szövetbe azért beleszőjük két énekesünk Czigány Judit és Reider Péter képzeletbeli szerelmi történetét, amely nem nélkülözi a konfliktusokat, az összeveszést, a szétválást és a végzet irányította kibékülést, ahogy az a sanzonok lírai, igényes költői szövegeiben is írva van. Nagyon izgalmas számomra, hogy miképp lehet belecsempészni ebbe a világba olyan kis színpadképeket, jeleneteket, amelyeket a kortárstánc tud, olyan hangulatokat, amelyeket ez a műfaj tesz hozzá. A sanzonok dallamvilága viszi magával a testet, a mozdulatokat.
Czigány Judit és Reider Péter
A kortárs alkotók legtöbbször olyan zenéket választanak, amelyek tág teret adnak a kísérletezésnek, nem állítanak fel zenei korlátokat. Kedvelt a minimál zene, a repetitív dallamvilág, a kevésbé strukturált művek. Ezekre könnyebb gazdag asszociációs mozgás anyagú darabokat alkotni. Hát a sanzonok nem ilyenek. Mi volt a legnehezebb a kreációs munkában?
Az ember óhatatlanul a könnyebb táncműfajokban kezd gondolkodni, ahogy meghallja ezeket a zenéket. Persze lehet, hogy ezt nem is kell teljesen kizárni, de hogy miképp lehet egyensúlyt teremteni, hogy az a mozgásvilág, amit szeretnék az is benne legyen, de ugyanakkor szórakoztató, látványos is legyen, és visszaadja azt a fajta könnyedséget, amit maga a műfaj képvisel az nagy kihívás.
Az előadás ugyan a Nemzeti Táncszínház TáncParkjában lesz, de mégsem tőlük, hanem öntől ered az ötlet, vagyis szeretett volna a kortárs tánc világából már kilépni egy kicsit?
Nagyon sok zenei műfajt szeretek, de a sanzon a kedvencem volt már régóta. Szerettem volna egy olyan darabot készíteni, amelyre beülnek a nézők, jól érzik magukat mondjuk egy koktéllal a kezükben, hallják a zenét és táncol a testük, a lelkük. Amikor gyerekdarabokkal dolgoztam, az adott olyan hangulatot, hogy az egész próbát végig nevettük, mert annyira izgalmas és könnyed volt a zene. Ezt keresem a sanzonok világában immár egy felnőtteknek szóló műben.
Nem kell mindig magasabb célokat keresni egy produkcióban, de azt azért el tudom képzelni, hogy az Esti koktél láttán azok a nézők, akik eddig nem álltak közel a kortárs tánc műfajához egy kicsit megkedvelik azt.
Igen, annak nagyon örülnék, ha be lehetne lopni az emberek életébe.
