Thomas Piketty: Capital et idéologie
Nagy balhé kerekedik majd Piketty könyvéből: se a baloldal, se a jobboldal nem nyeli le könnyen ezt az ezer oldalt.
Thomas Piketty Fotó: Wikipédia
Újabb őrjöngő vita fog robbanni perceken belül a társadalomelméleti közösségben: egy reálutópista zseni beszólt a szundikáló professzorok klubjának.
A 21. század Marxaként becézik a franciák, mióta korábbi műve, A tőke a 21. században című, vaskos könyve sokáig volt besztszeller, valamint kerekasztal-beszélgetések témája, szerte a világon. Jól felrázta a némileg eltunyult közgázközvéleményt. Most ismét egy ezer oldalas művel lepte meg a francia publikumot (Capital et idéologie, Le Seuil, 2019) – de már készül a német és amerikai kiadás. Hát ez a könyve is robbanást fog okozni a fél árammal pörgő szellemi élet korában.
A könyv apropója a fejlett a világgazdaságba berobbanó hihetetlen egyenlőtlenség. Amit persze nem ő fedezett fel, ez csak ugródeszka saját teóriájához. Mert azt látja, hogy az egyenlőtlenség ma már fékezi a gazdaság fejlődését (a szegény ember kevesebbet vásárol, márpedig a bevásárlókosár mozgatja a modern gazdaságot, ha az csak félig van tele, akkor lassul vagy le is áll a boom, a hosszú ideje tartó GDP-fejlődés szerte a világon). A gazdaság mellett, persze, etikai következménye is van annak, hogy a legfelső 1% kaszálja be a profit (pénz) 80%-át, amit a társadalom már kezd rossz szemmel nézni, főképp a harmincasok lázadoznak a milliárdosok hihetetlen zsebelése ellen. És persze az elégedetlen tömegek alkotják sok helyütt, Európában is, a jobbra tolódó politikai trendek csapatait. Sokféle javaslat született már a kiegyenlítés érdekében (ne legyenek milliárdosok, adóztassuk meg a havi százmillió feletti jövedelmeket stb. Persze egyik ötlet se ment át a gyakorlatba).
Piketty most egy redisztribúciós (újraelosztó) javaslattal jelentkezik. A vagyonosok (proprietistes) és a meritokrácia mindent elnyomó hatalma ellenében nem a jövedelmeket, hanem a tulajdonolt és ugyancsak káprázatos vagyont akarja adóztatni. (90%-os adóval [!], valamint az örökösödés korlátozásával, mert a mai olcsó örökösödési rendszerben szinte exponenciálisan terjed a milliárdosok rétege. Mondanám: még Kínában is…)
Bár a könyv alapján – mivel még nyomdaszagúan friss, én is csak részleteket olvastam – mégis az a gyanúm, hogy Pikettyvel adóügyben kicsit elszaladt a ló, de az ötlet nekem tetszik: a vagyon a rendszer főbűnöse, hiszen ennek jövedelmét rejtik el a Bahamákon vagy Cipruson, ez hatalmas pénztömeg az, ami még ma is megfoghatatlan az adóhatóságok számára. Mert ez az, amit ezernyi bástyával véd a felhőkben élő, milliárdos egy százalék. Javaslata szerint az így befolyt pénzeket „lefelé” terjesztenék (hogyan?, kérdem naiv módon), vagyis hogy a milliárdosoktól elvett pénzekből biztosítanának emberi életet a középosztály alatt tengődő milliók számára. Ez az, amit leegyszerűsítve redisztribúciónak, újraelosztásnak neveznek.
Ami javaslataiból talán megvalósítható, forradalmi újítás lehetne: a mai egyenlőtlenség egyik tán legfontosabb okának felszámolása: a mai egyenlőtlenséget (legalábbis részben) a tudáshoz jutás társadalmi korlátozása tartja fenn. Vagyis, hogy a jó iskolákba csak a gazdagok srácai/lányai kerülhetnek. Ezzel szemben Piketty szerint: mindenki egyformán jusson hozzá a legjobb iskolákhoz, mert a társadalmi tudatlanság ma már világméretű rémségekhez vezet (ld. populizmus, szélsőjobb trendek terjedése a valamikor példaképeknek számító demokráciákban). Hát igen, az iskolázottság kiterjesztése „lefelé” sokba kerül, a tudás nemcsak hatalom, de maga is „vagyon”, elvégre pénzbe kerül. Ennek költségeit lehetne fedezni a vagyonosok durva megadóztatásából befolyó összegekből.
Hát, nem tudom: ez utóbbi javaslat nekem nagyon bejött: kulcsa a 21. századi fejlődésünknek, arról nem is szólva, hogy a digitális társadalom elképzelhetetlen a műveltség és tudás mind nagyobb tömegeket magában foglaló kiterjesztése nélkül. No meg a demokrácia torzulásait is a műveletlen (tudástól, információtól elzárt) tömegek okozzák. Egy kiművelt citoyen-közösség nem dől be a hatalmasok manipulációinak, a fake news szenzációinak.
Nem sorolom további javaslatait, gondolom, látható, hogy nagy balhé kerekedik majd Piketty könyvéből: se a baloldal, se a jobboldal nem nyeli le könnyen ezt az ezer oldalt. Ahogy a német Handelsblatt írja: Piketty most minden politikai áramlatot maga ellen hergel. De ezért szeretem ezt a fiatal, gondolatgazdag (zsenigyanús) tudóst: nem törődik az uralkodó közvéleménnyel, bátran belefingik a nulláslisztbe (már bocsánat) – és máris pörög az ész az Atlanti-óceán mindkét partján.
