Esterházy Péter: Egyszerű történet vessző száz oldal – a Márk-változat –
Így is, úgy is ugyanoda jutunk: a szövegben rejtőző nagy örömhöz.
Fotó Szebeni András
„Blij zijn. Örülni.” – ilyen egyszerűen kezdődik az Egyszerű történet vessző száz oldal kardozós változata, és erre felel a második kötet Pilinszkytől átcsavart első mondata: „Ez a kezdés.” Kezdjük hát innen, ugorjunk az első verziótól rögtön a következőhöz, és üssük fel mellé a Károli-Biblia fakszimiléjét, lehetőleg azt a példányt, amely Esterházy Péter könyvespolcát ékesíti, és amely a világirodalom egyik legösszetettebb történetét így indítja útjára: „A Jézus Krisztus, az Isten Fia Evangyéliomának kezdete.”
A Jézusról szóló első örömhír, Márk Evangéliuma kezdődik így. Ez a változat sorrendben csak a második a kanonizált Evangéliumok között, de mivel korábban keletkezett, mint a Máté által lejegyzett szöveg, az Újszövetség olvasása joggal indítható a fent idézett mondattal. Esterházy Péter két Egyszerű történetével ugyanez a helyzet: mindegy, hogy melyiket vesszük először kézbe, lényegében így is, úgy is ugyanoda jutunk: a szövegben rejtőző nagy örömhöz. Az olvasás sorrendje itt éppoly könnyen megfordítható, mint a Márk-változat egyik legfőbb viszonyítási pontja, a Harmonia caelestis esetében: az első és a második nagy egység szabadon felcserélhető. Így az olvasó maga is irányt szabhat a regény alakulásának, noha kénytelen szembesülni azzal, hogy amíg a nyelv uralja a szöveget, addig nem valószínű, hogy a történet valaha is felülkerekedik, kibontakozik és világosan elénk tárul.
A két legújabb Esterházy-regény címének minden egyes szava megkérdőjelezhető: ez a cím kiiktatja önmagát, s így sajátosan feszült viszony jön létre az írott mű és annak megnevezése között. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a Márk-változat maga is a teljes megsemmisülés felé tendál. Ez egy önmagát felmorzsoló történet, amely a bibliai szöveg és a nagy regényelőd, a Harmonia caelestis elemeinek folytonos bekapcsolásával, játékba idézésével elveti azt a lehetőséget, hogy önállóan értelmezhető, autonóm történetté váljon.
Ez a helyzet bizony cseppet sem egyszerű. A kardozós változatéhoz hasonló, de annál szebb, igényesebb borító és a hátlap 102 oldalt fog közre, e 102 oldal némelyikén azonban mindössze egyetlen mondat található, s még a kifejtettebb szövegrészek is ritkán érik el az egyoldalnyi terjedelmet. E jellegéből adódóan a Márk-változat erősen fragmentált szövegnek bizonyul, ez azonban nem a regény öncélú trükkje: a formai sajátosságok alapvetően a szereplők tulajdonságaiból és a linearitás jegyeit nem teljesen nélkülöző cselekményből adódnak.
Esterházy Péter ezúttal két kisfiút, két féltestvért állít a középpontba, akiket családjukkal együtt egy kulák házaspárhoz telepítettek. Ez volna a regény társadalmi háttere, a gyermekek szemében egyszerre otthonos és idegen világ: a család négyzet alakú szobája, benne a borszagú apával, az idős nagymamával és a sokat szenvedett anyával, a fal túloldalán pedig Róza nénivel és Ágoston bácsival, odakinn, a küszöbön túl pedig Mári, a rózsaszín keblű szomszédlány, a kótyagos Bolondjózsi és a kegyetlen padlássöprő, Gyuri rendőr hol közeledő, hol távolodó alakjával.
A fő narrátor a fiatalabb, süketnéma vagy önmagát süketnémának tettető fiú, de az ötvenedik oldaltól a szavak és mondatok bűvöletében élő idősebb fivér is elbeszélővé lép elő. A beszéd és a történetmondás két legfontosabb aspektusa az ima és az írás, a nagymamától hallott bibliai történetek lejegyzése.
A kisebbik, szakadatlanul imádkozó testvér több alkalommal is kísérletet tesz a kettejük közötti alapvető, nyelvi természetű különbség megfogalmazására. E próbálkozások közül kiemelhető az anya helyzetét, illetve idősebb fiával való kapcsolatát taglaló szakasz: „Anyámat érdekli. A bátyám ezt tőle veszi, hogy a szavak. Hogy a szavakon is lehet gondolkodni, nemcsak a dolgokon. Elég hülyeség. Vagyis nem hülyeség, hanem fölösleges, vagyis hülyeség. Kosár, garaboly, hiába mondunk más szót, attól nem lesz más a világ.” (59.)
Ezek az éles, határozott kijelentések azonban idővel a visszájukra fordulnak. A néma fiú idegenkedése a hangosan kimondott, illetve az írás révén bárki számára hozzáférhetővé váló szavaktól szükségszerűen átfordul a szavakkal, a mondatokkal való azonosulás vágyába. A két fiú személyiségének, a két szerep alapvonásainak fokozatos egybecsúszása a regény csúcspontjának, az idősebb fiú halálának rendkívüli jelentőségű előzménye.
A néma fiú a kitaszítottságból, a megvetettségből végül nem a beszéd, a ténylegesen megtörténő megszólalás révén vergődik ki, hanem az általa többre becsült tettek által. Pontosabban egyetlen cselekedet, bátyjának megölése révén. Így jut hozzá testvére füzetéhez, amelynek ettől fogva ő lesz a szerzője, s amely nemcsak a nagymama elhallgatásával megszakadó történeteket adja vissza neki, hanem az írás által megismert szenvedést is: Jézus szenvedését.
Esterházy Péter itt remekel. A kulcsjelenet mindössze néhány pillanatot ölel fel: a kisebbik fiú a parton fekszik, a vízen járással kísérletező bátyját figyeli, majd hirtelen oldalt hemperedik, és talán szándékosan, talán véletlenül, ledönti lábáról az elsőszülöttet. A testvér krisztusi pózban zuhan a vízbe: „Széttárja a karját, fordul kifelé és fölfelé, ijedt kiáltás helyett sírásos sóhaj.” (88.)
Ezen a ponton érdemes ismét belelapozni Márk Evangéliumába. Jézus a kereszten hangos kiáltással adta át lelkét az Atyaistennek: „Elói, Elói! Lamma sabaktáni?” E kérdés feszültsége itt szavak nélkül, pusztán a mozdulatok gyors egymásutánjában jelenik meg.
Az életben maradt fiú korábban hevesen tiltakozott, amikor bátyja Jézus kereszthaláláról beszélt neki. (74.) A regény végén, immár a füzet egyedüli birtokosaként, nagymamája és testvére munkáját folytatva, egyes szám első személyben háromszor írja le Jézus kereszthalálát. És ezen a ponton ér véget a regény. Feltámadás nincs. Isten, akivel mégiscsak lehetségessé válik az azonosulás, a kisfiú korábbi dacos ellenkezése ellenére meghal. A bibliai nevű Márinak és Bolondjózsinak igaza lesz: Isten nem lesz többé.
Elhallgat. A regény legfontosabb motívuma, a hallgatás itt éri el tetőpontját: a történet végén, ahol tényleg elfogy minden, ami mondható. Újra elhallgat a néma fiú is, visszavonódik az első megszólalás, az első kiejtett szó: „Szentigaz.” (56.) Azzal, hogy ez a döntő jelentőségű mozzanat eltörlődik, a szerző még hangsúlyosabbá teszi a néma gyermek motívumát. A keresztény hagyomány szerint ugyanis a keresztségben úgy nyílik meg az ember szíve Isten igéje előtt, ahogyan Jézus a süketnéma gyermek fülét és nyelvét meggyógyította. Így itt teljesen nyilvánvalóvá válik, hogy a feltámadással együtt a keresztség szentsége és az üdvözülés is lehetetlenné válik. A világ egyensúlya felborul, a gyermek a belső monológ helyett immár a tényleges csöndet választja.
Esterházy, bár több lényeges ponton kapcsolja a regényt Márk Evangéliumához, a legerősebb párhuzamot kétségkívül az evangéliumi csönd átemelésével hozza létre. Ez jelképezi a magányt: Jézus magányát és a néma fiú magányát és meg nem értettségét. A bibliai történetben a hangos, gúnyolódó világgal szemben ez a belső csöndesség győzedelmeskedik. A regényben viszont ez korántsem ennyire egyértelmű. Szépsége éppen ebben rejlik: a hangsúlyokat áthelyezi, de az alapokat megtartja. A bibliai történet nyomán halad, fontos motívumokat emel át belőle, de nem próbálja reprodukálni. Márkhoz hasonlóan a történet első felében tematizálja a csodákat, s csak ezután emeli be a regény világába a szenvedést, az ember és az Isten áldozatos szenvedését. Esterházy megtartja Jézus csöndjét, a feloldást pedig, a halálkiáltást kétszeres visszhanggal helyezi a regény végére, a lényeget, a feltámadást azonban erősen elbizonytalanítja.
Ez a fajta feszültségkeltés nemcsak a szöveg zárlatára jellemző. A regényt behálózó elhallgatások, részigazságok, a sötétben felhangzó suttogások, a tényleges beszéd helyett mantrázott imák és a csendben papírra vetett szavak együtt hozzák létre azt a szorongató miliőt, amely a Márk-változatot komoly, érett alkotássá teszi. Ezért érdemes ezt a könyvet kézbe venni, kitapintani benne a „szó alakú csöndet” (36.) még akkor is, ha a szöveg önpusztító mechanizmusai ezt jelentősen megnehezítik.
(Magvető Könyvkiadó, 2014, 124 oldal, 2490 Ft)
