„Folyékony szobor vagy szilárd szökőkút”
Tanulmányok Nemes Nagy Ágnesről és más újholdasokról
A szerkesztők tehát világosan kijelölik pozíciójukat: a Nemes Nagy-kutatás fellendülését üdvözlik, azonban kártékonynak vélik, ha ez a figyelem nem megosztott, hanem kizárólagos, tehát ha a többi újholdas alkotó háttérbe szorulásával jár – a kötet hitet tesz amellett, hogy párbeszédre és árnyaltabb Újhold-kép kialakítására van szükség.
Nemes Nagy Ágnes
2016-ban az ELTE Általános Irodalomtudományi Kutatócsoport (ÁITK) és a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) közös konferenciát szervezett, amelyre többszörös évforduló adott alkalmat: Nemes Nagy Ágnes halálának 25., az Újhold megjelenésének 70. és az Újhold-évkönyvek kiadásának 30. évfordulója. A „folyékony szobor vagy szilárd szökőkút” című kötet nagyrészt ezen az emlékkonferencián elhangzott előadások tanulmánnyá dolgozott változatát tartalmazza. A kötet a PIM Studiolo sorozatának része: a sorozat darabjaiban a tanulmányok egy-egy szerzői életmű köré csoportosulnak, ebben a kötetben – Szilágyi Domokos, Jékely Zoltán, Weöres Sándor és Ottlik Géza után – Nemes Nagy Ágnesről és az Újholdról olvashatunk.
Ahogy a kötet szerkesztői az előszóban fogalmaznak, „[m]iközben a Nemes Nagy Ágnes-kutatás és recepció erősödött az utóbbi évtizedekben, a legtöbb újholdas szerző háttérbe szorult az irodalmi (és főleg az iskolai) kánonban. A konferencia eredményeként kialakuló szakmai eszmecsere, az értelmezésekben testet öltő eltérő olvasásmódok és kérdésfelvetések reményeink szerint a későbbi kutatások intenzitására is hatással lesznek, akár vitaindítóként, akár hivatkozási pontként szolgálva.” (7-8.)
A szerkesztők tehát világosan kijelölik pozíciójukat: a Nemes Nagy-kutatás fellendülését üdvözlik, azonban kártékonynak vélik, ha ez a figyelem nem megosztott, hanem kizárólagos, tehát ha a többi újholdas alkotó háttérbe szorulásával jár – a kötet hitet tesz amellett, hogy párbeszédre és árnyaltabb Újhold-kép kialakítására van szükség.
Jól mutatja ezt a kötet összetétele: ahogy az alcím (Tanulmányok Nemes Nagy Ágnesről és más újholdasokról) is sejteti, az írások jelentős része ugyan Nemes Nagy életművének egy-egy kérdését dolgozza fel, de találunk tanulmányokat többek között Pilinszky János és Kiss József verseinek párhuzamairól (Bányai Tibor Márk: Apokriftüzek), Mészöly Miklós és Ottlik Géza ars poeticájáról (Vásári Melinda: Atmoszféra, avagy a „bizonytalansági együttható”), az Újhold hatástörténetének vizsgálatáról (Kiss Georgina: Az újholdas tárgyiasság hatása a kortárs irodalomra), valamint újholdas szerzők és a filmművészet kapcsolatáról (Könyü Árpád: Film és irodalom határmezsgyéjén – újholdas szerzők a filmgyártásban).
A kötet sokszínűségre törekszik: a tanulmányokban megjelenő írók-költők tekintetében és az írások témájában, megközelítésmódjában is. A 24 tanulmány tehát igen változatos képet mutat, de van két vezérfonal, amely mégis egy kötetté szervezi őket. Ahogy a címmé emelt Nemes Nagy-idézet is jelzi, mindegyik írásban közös az Újholdhoz és a lírához való kapcsolódás. Az idézetben – amellett, hogy két olyan motívum van kiemelve, amelyek többször visszatérnek a költő verseiben –, Nemes Nagy saját verseszményét világítja meg ezekkel a metaforákkal: „Nagyon erősen átéltem, hogy a próza sokkal jobban különbözik a verstől, mint amennyire a verstől különböznek más művészetek. Úgy érzem, egy szobor, egy festmény vagy egy zenemű közelebb van a vershez, mint a próza. A vers az valahogy folyékony szobor vagy szilárd szökőkút. Ebből az abszurd anyagból prózát csinálni nem lehet. Talán nem is szabad.” A tanulmányok között vannak szövegekhez vagy kötetekhez közelebbről kapcsolódó, értelmező jellegű munkák; ahogy olyan írások is, amelyek egy-egy szerzőnek valamely irodalmi hagyományhoz való kapcsolódását vizsgálják, vagy a nyelvelmélet, hatástörténet, medialitás irányába tájékozódnak, esetleg egy-egy szerző költészetfelfogásával foglalkoznak.
A kötet sok érdekességgel szolgál, elég csak Kelevéz Ágnes vagy Kulcsár Szabó Ernő tanulmányát említeni. Előbbi egy eddig publikálatlan Nemes Nagy Ágnes-színdarabbal foglalkozik, amelynek címe is árulkodó: Babits szerkesztő úr; utóbbi pedig – többek között – Nemes Nagy költészetén keresztül rámutat, hogy a szemantikán kívül a szavak hangzása is jelentéstartalommal bír.
Emellett külön figyelmet érdemel az utolsó három írás, amely valamelyest elkülönül a többitől, hiszen nem hagyományos értelemben vett tanulmányokról van szó. Ide tartozik Hernádi Mária és Urbanik Tímea gyűjtése a Nemes Nagy Ágnes, Lengyel Balázs, Mészöly Miklós és Polcz Alaine közötti levelezésből. A kötetben publikált levelekhez írt rövid kalauz szerint „a közölt anyag az írói hagyatékokban jelenleg kutatható levelezésből ad ízelítőt.” (497.) A válogatás egyszerre nyújt bepillantást a két íróházaspár baráti kapcsolatába, emellett pedig irodalomtörténeti dokumentumként láthatóvá teszi azt a műhelymunkát, amely az Újhold megszűnése után is fennmaradt. A következő írás Mándy Iván és fordítója, John Batki levelezését közli, amelyet Darvasi Ferenc írása segít kontextusba helyezni. A tanulmány érdekessége és fontossága abban rejlik, hogy egyrészt betekintést enged szerző és fordítója eszmecseréjébe, másrészt pedig olyan leveleket is közöl, amelyek egy része magántulajdonban van, tehát közgyűjteményekben nem tudja megtekinteni őket a kutató. A kötet utolsó tanulmánya a PIM kamarakiállítását mutatja be, amely az emlékkonferencia keretében volt megtekinthető. Az írás részletesen ismerteti a kiállított tárgyakat, amelyek között leveleket, kéziratokat, fotókat és egyéb relikviákat találunk – például Nemes Nagy Ágnes táskáját, Lengyel Balázs írógépét, Pilinszky János napszemüvegét vagy Mészöly Miklós telefonját. Néhány kiállított tárgyról a tanulmányt követő fejezetben fényképeket is megtekinthetünk.
A kötet pluralitása tehát nemcsak a témaválasztásban érhető tetten, hanem az utolsó három írás megjelentetésében is, amely szűken vett szakmai és szélesebb körű érdeklődésre is számot tarthat. A kötet további erényének tartom, hogy olyan elismert kutatók, mint Kelevéz Ágnes, Kulcsár-Szabó Zoltán, Bartal Mária vagy Palkó Zoltán mellett pályakezdő, fiatal kutatók (pl. Tamás Péter, Csete Soma, Kiss Georgina) tanulmányai is olvashatóak a kötetben. Ezek a mozzanatok, úgy gondolom, jelzésértékűek: a szerkesztők komolyan vették és meg is valósították a maguk elé kitűzött célt. Széleskörű, sokszínű és izgalmas szakmai diskurzusba kapcsolódhat az olvasó, ha kezébe veszi ezt a kötetet.
„folyékony szobor vagy szilárd szökőkút” – Tanulmányok Nemes Nagy Ágnesről és más újholdasokról. Szerkesztette: Buda Attila, Palkó Gábor, Pataky Adrienn, PIM, Budapest, 2017.
