Izsó Zitának
Szorongásaimról két tárgyias szín beszél
a legtisztább hangon, s mint a teknőspáncél-szigetek,
magában nyer értelmet a másképp nem
érthető szín. Az egyik, szorongásom el nem
mondható színben jut kifejezésre, s mintha
nem is lenne, s a létezése gesztusa
nem is lenne gesztus. De van, de van, de. A szorongás
biztosít arról, a szorongás biztosít róla.
A másik szín közelebb helyezkedik el a színek
alakzatához, s még közelebb
az alaktalan szorongáshoz. Tudatos szín ez,
s változékony, tömör forma
a szorongás hozzá képest. Alagutak,
teknőspáncél-városok reflektora szabja ketté
a sötétségtől elszakadt alagutak, városok teknőspáncél
vonalát. Szorongások megrendült
szimmetriája, s a második szín némi túlzással
némi túlzásnak is tűnhet. A színekről
a szorongás értesít, de a színek létezése
megkérdőjelezhető szorongás,
mint az alagút, város megkérdőjelezhető
színekből összeadott hang, s a hangtól
tisztán nem érthető teknőspáncél.
Ayhan Gökhan
