Thelma
Leszbikus szeretők boldog ölelésével hiteti el velünk Joachim Trier, hogy ez a dráma happy enddel végződik.
Joachim Trier, a fiatal rendező erősen feszegeti a határait. A dániai forgatókönyvíró legújabb alkotása, a Thelma messzemenően olyan sztori, ami sok kérdőjelet hagy maga után. De többek között az a kérdés is felmerül, hogy a forgatókönyv vajon honnan táplálkozik. Mi inspirál egy negyvenes éveiben járó férfit egy ilyen történet megírására?
A film már az első néhány percben nyomasztó flashbackkel indul. Egy körülbelül hatéves kislány édesapjával sétál a befagyott tó vastag jegén. Majd egy éles vágás után a férfi az előttük álló szarvas helyett gyermekére fogja vadászpuskáját. Mire a kislány hátranéz, évek telnek el, és az oslói egyetem bejárata előtt találjuk magunkat.
A történetben főszerepet játszó Eili Harboe egy vallásos családból származó fiatal norvég lány, aki Oslóba költözik egyetemi tanulmányai miatt, de akkor még nem tudja azt, amiben családja már a lány gyerekkora óta biztos. Azt, hogy Thelma egy cseppet sem átlagos egyetemista.
A csendes, nehezen barátkozó, visszahúzódó lány, távol szüleitől, olyannyira introvertált, hogy néha még enni is elfelejt. Egy nem mindennapi roham indítja el azt a lavinát, aminek kapcsán később kiderül Thelma mássága és természetfeletti képessége is.
A lány szexuális ébredésének vekkere egy kreol bőrű, fekete szemű csoporttárs, Anja (Kaya Wilkins). A lány, aki azelőtt teljes burokban élve még egy korty alkoholt sem ivott, egyszerre azon kapja magát, hogy buliból buliba jár, és saját neméhez vonzódik. Szerelmes Anjaba, és a lány viszonozza Thelma érzelmeit. Szülei nem is sejtik, mi történik gyermekükkel, Thelma titkolja rohamait és neveltetéséhez képest kicsapongó, parázna és bűnös viselkedését. Szégyenérzettől terhes lelkiismeretének súlyát az ima ereje sem veheti le róla.
Az egyre gyakrabban jelentkező rohamok és szexuális fantáziák között Thelma felfedezi, hogy természetfeletti képességgel és erővel rendelkezik. Kiderül, hogy nagymamája is ugyanebben a kórban szenved, de az intézetben magánkívüli állapotban fekvő nagyi már nem tud a lány kérdéseire válaszolni.
A mindennapos epilepszia miatt orvosi kezelésre szorul, de közben Anjanak nyoma veszik. Thelma biztos benne, hogy ő okozta a lány eltűnését, és nem bír fájdalmával. Végső elkeseredésében úgy dönt, hogy otthagyja az egyetemet és hazaköltözik szüleihez.
Édesapja (Henrik Rafaelsen) szeretettel és türelemmel fordul a lány felé, míg tolószékes édesanyja (Ellen Dorrit Petersen) gyűlölettel tekint Thelmára. A film ezen a ponton kezd olyan flashbackeket mutatni, amiből választ kapunk a lány természetellenesen természetfeletti képességére. Kiderül, hogy édesanyja bénulásását és öccsének csecsemőkori halálát is Thelma mindennél erősebb akarata okozta. Minden, amit nagyon erősen akar, az valósággá válik.
A történet tragédiával és csodával párosulva ér véget. Thelma édesapját az iránta érzett dühe miatt halálra égeti, de édesanyját meggyógyítja az évek óta tartó bénaságból. A dráma ott ér véget, ahol elkezdődött, az oslói egyetemen, ahol a leszbikus szeretők boldog ölelésével hiteti el velünk Joachim Trier, hogy ez a dráma happy enddel végződik.
A Thelma a Magyar Film Adatbázison
