Pénzes cápa
Thriller hideglelés nélkül. Az utolsó pillanatban Julia Roberts megpuszilja George Clooney-t. A mozi médiaszatírának indul, de belefullad a Wall Street-kritika bonyodalmaiba.
Julia Roberts és George Clooney
Rárepültem: két szupersztár, és Jodie Foster ma már csúcsrendező mozija csak jó film lehet. Pláne, ahogy írták róla, média- és Wall Street-szatíra. Hm, ezt jól benéztem. A rokonszenves tévésztárt (Lee Gatest) Clooney fazonírozná, a csatorna tévérendezője Julia Roberts (Patty Fenn). Kettejük műsora a pénzcsinálás titkairól (is) szól, Clooney néha bennfentes tippeket ad a nézőknek. Szeretik, de egyszer melléfog. Így fordulhat elő, hogy élő adásban besurran egy fazon stukkerrel és csomagokkal: túszul ejti Clooney-t. A külvárosi srác (Kyle Budwell: Jack O’Connell) minden pénzét a csatorna által ajánlott – IBIS fantázianevű cég – részvényekbe rakta, az árfolyam bedőlt, a srác mindenét elvesztette. És persze nemcsak stukkert hozott (azzal párszor a plafonba lő), de csomagjában van egy bombákkal teli mellény is, Clooney-nak ezt fel kell vennie – lehet izgulni. Itt valaki élő-egyenesben fel fog robbanni… Ez kb. az alapsztori, aminek tovább-bontásával a rendezés nem tud mit kezdeni. Benn vagyunk a stúdióban, ahol a két világsztár – az egyik az irányítóban, ő vezeti a drámát, Clooney meg a képernyőn bénázik. És kettejüknek sem sikerül fellőni az égbe ezt a thrillert.
A beígért szatíra nem jön át
Úgy látom, hogy Michael Lewis a tőzsde és a pénzvilág trükkjeit leleplező regényei végtelen alapanyagot kínálnak a filmcsináláshoz. (Korábban A nagy dobás is tőle merített gyúanyagot…) Most a Flash boys című (2014-es) regény az ihlető, benne a high frequency trading mániájával (és csalásainak bemutatásával). A stukkeres (és ordítozó) túszejtő – legalábbis a narratíva szerint – nem igazán rossz ember. Csak vissza akarja kapni a pénzét, meg magyarázatot arra, hogy lehetett elsikítani 800 milliót (vagy mennyit). A bűnös cég főnökségéből senki se akarja vállalni, hogy elvigye a balhét. Nem mesélem el, de szerintem a rendező sem nagyon érti, hogy működik a HFT-művelet, meg hogy miképp lehet ezzel manipulálni. (Elég bonyolult is…)
Pedig lenne kíváncsi néző, aki tudni szeretné, hogy most épp mivel verik át. A film olykor ki is tekint az utcai, kocsmai nézőkre, hiszen a túszdráma élő egyenes adásban folyik, és a filmbeli nézők hol a stukkeresnek, hol Clooney-nak szurkolnak, vagy az egészet csalásnak tartják és fújolnak.
A film legjobb dobása, hogy a túszdráma csúcsán mégiscsak behívják a bebukott cég főnökét, aki össze-vissza dadog a válságról, míg rá nem bizonyítják, hogy vastagon saját zsebre játszotta meg a cégbukást. (Dramaturgia: csak ámulok, hogy a bizonyító anyag „hirtelen” előkerül – Dél-Afrikából – manipulált politikából, meg a HFT-program (algoritmus) hibájából, amit Dél-Koreában szúrt el valaki… Mindez a percek alatt lejátszódó túszdráma alatt kerül elő… Szóval: csodák is kellettek a végkifejlethez.)
Clooney bunyózni is tud
A legnagyobb baj, hogy a beígért szatíra (vagy komédia) nem jön át, topogunk a túszejtő, a NYPD-roham, és a tévéstúdió közhely-háromszögében, poén legfeljebb kettő, ha durran, de észre se veszed. Clooney aranyos, bunyózni is tud, sőt: már-már mentené is a stukkeres srácot, de legtöbbször csak ülnie kell és figyelni; Julia Roberts meg majd beledöglik, hogy nincs se szövege, se szerepe, csak ül és kapcsolgat a stúdió irányítópultján, és olykor osztja az észt mobilon és a belső hálón: nincs mit játszania. Sejteni vélem, hogy majd szétmegy a pipától. De hát van ilyen. (Jodie Foster kétszer vitte el az Oscart – ki ne bízna meg benne, hogy ez a sztori így lesz szuper…) Hát nem lett az, én meg sajnálom, hogy nem sikerült – mert lett volna itt mit magyarázni, például hogy mitől jön el a következő pénzügyi válság. Nem jött össze.
Forgalmazó: InterCom
A Pénzes cápa a Magyar Film Adatbázison
